A madárcseresznye vörös levelét a tájtervezők egyre gyakrabban használják kontrasztos kompozíciók létrehozására. Élénk lila akcentus egy gyorsan növő piramisfa formájában - ideális sok házi kertbe.
A piros levelű madárcseresznye egy dísznövény, amelyet sok kertész szeret Oroszországban és külföldön egyaránt. A fát magas növekedési ütem jellemzi, átlagosan az éves magasságnövekedés körülbelül 1 m. A kifejlett példányok elérik az 5-7 métert. A piros levelű madárcseresznye koronája piramis alakú, de könnyen alkalmazható dekoratív metszésre.
A madárcseresznyét gyakran „kaméleonfának” is nevezik, mivel a nyári szezonban egyedülálló módon változtatják a levelei színét. Tavasszal zöld levelek nyílnak az ágakon, amelyek színükben nem különböznek a kert többi fájától. Június végén azonban megváltozik a kép - a vörös levelű madárcseresznye koronája gesztenyebarna vagy boros árnyalatot kap. A metamorfózisok ezzel nem érnek véget - az új növekedések zöld lombozatot alkotnak. Így a fa még dekoratívabb megjelenést kölcsönöz.
A virágzás időszakában a piros levelű madárcseresznye a domináns a kert kompozíciójában. Nagy (legfeljebb 15 cm), számos hófehér vagy rózsaszínű virágzat, fanyar, bódító aromájú, önkéntelenül vonzza a figyelmet.
A piros levelű madárcseresznye bogyói majdnem 2-szer nagyobbak, mint a közönségeseké, édes ízűek, gyakorlatilag nem kötődnek. A bogyók könnyen leválaszthatók az ágakról, anélkül, hogy levet engednének, a kezek nem szennyeződnek be.
Madárcseresznye – a csonthéjas gyümölcsök közül a leginkább télálló. Faanyaga akár -50°C-os hőmérsékletet is könnyen elvisel. A vörös levelű madárcseresznye fajtáinak túlnyomó része Közép-Oroszország körülményei között, valamint Szibériában és az Urálban termeszthető. A vörös levelű madárcseresznye számára a legsérülékenyebb időszak a bimbók és a virágzás időszaka. A fagy károsíthatja a petefészket, ami jelentősen csökkenti a termést.
A piros levelű madárcseresznye a keresztbeporzású növények közé tartozik, a terméskötéshez rovarok részvétele és kedvező időjárási viszonyok szükségesek. A vörös levelű madárcseresznye fajtájának kiválasztásakor ügyelni kell a virágzás időpontjára: minél északabbra van a termőterület, annál később virágzik a madárcseresznye.
A piros levelű madárcseresznye 3 éves kortól kezd gyümölcsöt teremni, egy felnőtt fa (7-8 éves) szezononként 20-40 kg-ot terem, ha a tavasz és a nyár esős és hűvös - 12 kg-ig.
A vörös levelű madárcseresznye szerény, és még kimerült száraz talajon is megnő. Gyökérrendszere ellenáll a zárt talajvíznek. A kultúra jól tűri a fagyot, a lombozat nem hajlamos a leégésre.
A szibériai szépségű vörös levelű madárcseresznye fajtáját orosz tenyésztők szerezték be a Nemzeti Kutatóegyetem Közép-Szibériai Botanikus Kertjéből a közönséges madárcseresznye és a Schubert (Schubert) szűz fajta keresztezésével. 2009-ben szerepel az állami nyilvántartásban, termesztésre ajánlott az Orosz Föderáció minden régiójában.
A növény sűrű piramiskoronával rendelkezik, 4-5 m magasra nő. A fiatal levelek színe halványzöld, de a kor előrehaladtával a levéllemez felső része sötétlila, míg az alsó része világoslila árnyalatot kap.
A virágzási időszakban, amely májusra esik, a fa fehér bojtokkal van tele, amelyek erős és édes aromát árasztanak. Az érés során a zöld csonthéjasok színe vörösre, majd feketére változik. A bogyók íze kellemes, enyhén fanyar, édes. A bogyó átlagos tömege 0,7 g, a termésmutatók átlagosak.
A Siberian Beauty madárcseresznye fajta a napos területeket részesíti előnyben, igénytelen a talaj összetételére és nagyon magas a télállósága. A fajtát egyedi és csoportos kompozíciókban is használják.
Vörös levelű madárcseresznye változata Piros sátor - az egyik dekoratív fajta. A fa magassága és szélessége nem haladja meg a 4 métert, a korona széles ellipszis vagy tojás formájában van kialakítva, sűrűsége közepes. Az ágak csupaszok, barna színűek, számos fehér lencsékkel, a fő törzshöz képest 90 ° -os szögben helyezkednek el, hegyük felfelé irányul. Kérge szürke, barnás árnyalatú, a törzsön enyhe hámlás látható. A levéllemezek ovális alakúak, hegyes végűek, a tenyészidő elején zöldek, júliusra azonban vöröses-lilás színűek.
A Red Tent fajta vörös levelű madárcseresznye májusban virágzik, nagy fehér illatos bojtokkal. Az érett bogyók feketék, jellegzetes fényes fényűek, nagyon ízletesek. Érését tekintve a fajta középkésői fajta, kellő beporzás mellett tápnövényként is kiültethető.
A madárcseresznye Red sátor a "Gossortkomissiya" szövetségi állami költségvetési intézmény leírása szerint tökéletesen tolerálja a fagyot és a hosszan tartó meleget, de szárazság idején rendszeres öntözést igényel. A nemesítők által beoltott keménységi gén lehetővé teszi, hogy a fajta ellenálljon a káros rovarok támadásainak, és ne legyen kitéve a csonthéjas gyümölcsfák főbb betegségeinek.
Variety Red sátor 2009-ben szerepel az Orosz Föderáció állami nyilvántartásában, termesztésre ajánlott az ország minden régiójában. A fajta szerzői orosz tudósok voltak, Ustyuzhanina T. B. és Simagin V. VAL VEL., az ötletgazda az Orosz Tudományos Akadémia Szibériai Fiókjának Közép-Szibériai Botanikus Kertje.
Változatos vörös levelű madárcseresznye Neubiennaya - magas cserje vagy fa legfeljebb 7 m magas. Az ágak sötétbarnák, a lombozat sűrű. A korona ovális alakú, felálló nagy hajtások alkotják. Májusban virágzik, fehér, illatos virágzattal, ecsetek formájában. Július közepére a levelek pirosodni kezdenek, és 2 hét múlva mély tinta-szilva árnyalatot kapnak. Még a Neubiennaya madárcseresznyéről készült számos fotó sem képes átadni ezt a gazdag nemes színt. A piros levelű madárcseresznyének ezt a fajtáját jó fagyállóság jellemzi, betegségek és kártevők ritkán érintik.
A fajtát Altaj hegyvidéki régióiban tenyésztették ki, NIISS-ben (val. vegyszer). A fa erőteljes (4-10 m), a levelek bíbor árnyalata jellemzi. Májusban virágzik lágy rózsaszín virágzattal, bőségesen, de nem sokáig. Az érett gyümölcsök fekete színűek, súlyuk legfeljebb 0,8 g. A kertészek szerint a Chemal beauty madárcseresznye gazdag desszert ízű. A fajtanövény jól növekszik termékeny talajon, túlzott vagy folyó nedvességgel. Kora tavasszal, a rügyfakadás előtt kell kezelni a kártevők és az esetleges betegségek ellen.
A vörös levelű madárcseresznye fajtáinak jellemzői nagyrészt hasonlóak. A legfontosabb paraméterek, amelyekre figyelni kell a fajta kiválasztásakor:
A piros levelű madárcseresznyét fokozott télállóság jellemzi. Sikeresen termeszthető olyan vidékeken is, ahol a téli hónapok hőmérséklete 45-50°C alá süllyed. Csak a törékeny palántáknak van szükségük menedékre. Hosszan tartó szárazság idején a madárcseresznye 7-10 naponta további öntözést igényel. Normál időben az első évben elég szezononként 3-4 alkalommal öntözni.
A piros levelű madárcseresznye bogyói júliusban érnek, őszig kézen tarthatók. Egy fa fajtától függően átlagosan 10-20 kg bogyót hozhat. A gyümölcsök keveset sülnek a napon, ez csak nagyon forró, száraz nyáron fordul elő. A közönséges madárcseresznyével ellentétben a piros levelű fajták bogyói nagyobbak és édesebbek, viszkozitás és savanyúság nélkül. A főzés során kompótok, lekvárok, különféle tinktúrák készítéséhez használják.
A vörös levelű madárcseresznye olyan betegségekben szenvedhet, mint:
A piros levelű madárcseresznyén a kártevők között gyakran találhatunk levéltetveket, poloskákat, galagonyát, zsizsikokat.
Az adott betegségre való fogékonyság mértéke az adott fajtától és a mezőgazdasági technológiától függ. A gyenge és kimerült növények sokszor gyakrabban fertőzik meg a kártevőket, mint az erős és egészségesek.
Minden fajtának megvannak a maga előnyei és hátrányai. Az egyik fajtát a fagyállóságra helyezték előtérbe, a másikat a termőképességre, a harmadikat a kiváló dekoratív tulajdonságokra.
Fajta | Előnyök | Hibák |
Szibériai szépség | Magas fagyállóság, talajigénytelen, magas dekoratív hatású, ízletes édes bogyós gyümölcsök | A fajta rendszeres metszést igényel, termése átlagos, magos szaporítási móddal csak a palánták felében jelennek meg a fajtajellemzők |
piros sátor | Kiváló ízű bogyók, magas dekoratív hatás, magas immunitás a legtöbb betegséggel és kártevővel szemben | Alacsony virágzási intenzitás, közepesen ellenáll a hőnek és a szárazságnak |
Megöletlen | Jó fagyállóság, magas betegségekkel szembeni ellenálló képesség, dekoratív | A fajta rendszeres metszést igényel |
Kémiai szépség | Magas dekorativitás, desszert ízű nagy bogyók | Rendszeres kártevőirtás szükségessége |
A piros levelű madárcseresznye válogatós növény, bármilyen talajon megterem, de a dekorativitás és a magas termés csúcsa csak termékeny talajon érhető el. A fa jól növekszik semleges vagy enyhén savas pH-jú vályogokon.
A leszállási hely napos, minden oldalról jól megvilágított legyen. Ha a kultúra árnyékban nő, a virágzás és a termés gyenge lesz. A külvárosi terület északi és nyugati oldala előnyös.
A piros levelű madárcseresznyét tavasszal vagy ősszel ültetik. Ültetés előtt megvizsgálják a palánták gyökereit, eltávolítják a gyengéket és a sérülteket. Az összes szár közül a 3 legerősebb maradt, ezeket 70 cm magasra vágják.
A leszállási algoritmus meglehetősen egyszerű:
A piros levelű madárcseresznyét a száraz évszakban hetente kell öntözni, különösen fiatal növények esetében. A szárhoz közeli kört időszakosan meglazítjuk, eltávolítjuk gyomok. A vékony főtörzsű palántákat jobb egy támasztékhoz kötni, ami megakadályozza, hogy letörjenek az erős széllökésektől. Ősszel fahamut és trágyát adnak a talajhoz, tavasszal, a rügyfakadás előtt a madárcseresznyét folyékony ásványi műtrágyával etetik.
A gyors növekedési ütem miatt a piros levelű madárcseresznye minden fajtája formatív metszést igényel. Évente egyszer (kora tavasszal a nedváramlás kezdete előtt vagy késő ősszel) a főhajtást 50 cm-rel lerövidítik, eltávolítják a koronában növekvő ágakat, valamint a száraz és sérült töredékeket. A vágási helyeket kerti szurokkal kezeljük.
A rágcsálók elleni védelem érdekében a fa alá szórják a kreolinba áztatott fűrészport, tőzeget vagy hamut. Ugyanebből a célból késő ősszel, a lombhullás vége után a törzset fenyőágakkal, ürmével vagy náddal kötik meg. Nem kevésbé hatékony, ha a fa tövét kátránypapírral, szőnyeggel vagy fémhálóval tekerjük.
A piros levelű madárcseresznye fagyálló növény, amely nem igényel menedéket télen. Csak az ültetés utáni első évben kívánatos a szárhoz közeli kört humusz- vagy tehéntrágyaréteggel lefedni, ez nem engedi megfagyni a gyökereket.
A vörös levelű madárcseresznye alkalmas egy- és csoportos telepítésre is. Bárhol elhelyezhető a kertben. Csendes, félreeső időtöltés helyeken, ahol a tűző nap elől elbújva, szétterülő korona alá ülve. A madárcseresznye bokrok és fák tökéletesen álcázzák a csúnya épületet vagy a rozoga kerítést.
A vörös levelű madárcseresznyét gyakran használják erdei szigetek díszítésére, az aljnövényzetbe vagy a víz közelébe ültetik. A madárcseresznye számos fajtája szerves részét képezi az orosz stílusú kertnek, ahol a kultúrát olyan növényekkel kombinálják, mint például:
A piros levelű madárcseresznye alkalmas sikátorok díszítésére és sövényként is, kor előrehaladtával kicsupaszodó törzseit dekoratív lombhullató cserjék borítják.
Sok kertész a madárcseresznyét a hernyók, levéltetvek és más gyakori kártevők mágnesének nevezi. A megelőző védekezési intézkedések, a nem kívánt rovarok kézi begyűjtése és a modern növényvédő szerek használata azonban könnyen megoldja ezt a problémát.
A vörös levelű madárcseresznyét egy speciális levéltetű érinti, amely nem vándorol más növényekre. A madárcseresznye-levéltetű tavaszi nemzedéke a rügyfakadás időszakában jelenik meg, és a hajtások tetején, a levelek alsó részén és a virágkeféken helyezkedik el. Májusban a fát szárnyas nőstények támadják meg, a nyári szezonban hatalmas, 7-8 generációs kolóniák képződnek. A lézió általános jellege miatt a fákat azonnal kezelni kell a levéltetvek vagy rovarölő szerek népi gyógymódjaival (Iskra, Fitoverm, Aktara, Intavir).
A poloskák gyakran élnek a vörös levelű madárcseresznye táplálékfajtáin. Növényi levekkel táplálkoznak, és elsősorban a fiatal petefészkeket érintik, amelyek később nem érik el a kívánt méretet, nem jó ízűek és gyakran egyszerűen leesnek. Ha az ültetvények nem sűrűsödtek meg és napos helyen vannak, akkor nem kell félni a poloskától.
Madárcseresznye zsizsik - gyakori látogatója a fának. Egy kifejlett nőstény minden bogyóba tojik egy tojást, a termés belsejében egy lárva kezd fejlődni és megeszi a magot. Ennek eredményeként a gyümölcsök nem érnek be, gyakran összeomlanak, és a kefén megmaradt bogyók kicsik és savanyúak lesznek. Megelőző intézkedésként tavasszal és ősszel 10-15 cm mélységig kiássák a szárhoz közeli kört, a harcra kontakt növényvédő szereket használnak.
A vörös levelű madárcseresznyét gyakrabban érinti a galagonyalepke. Június közepén a kifejlett egyedek számos tojást raknak a levelekre, amelyekből gyorsan kikelnek a falánk hernyók. Megelőzés céljából 2 héttel virágzás előtt a madárcseresznyét rovarölő szerekkel permetezzük.
A vöröslevelű madárcseresznyét érintő leggyakoribb gombás betegség a gyümölcsrothadás (moniliosis). A fiatal hajtások, virágkefék és petefészek egyidejűleg gyorsan elhervadnak és kiszáradnak. A küzdelemhez használjon Bordeaux folyadék oldatát, "Horus" és "Mikosan-B" készítményeket vagy más réztartalmú gombaölő szereket.
A madárcseresznye nemcsak fényes akcentussá válik a kertben, hanem ízletes és egészséges bogyók forrása is lesz. Igénytelensége, dekoratívsága és magas fagyállósága miatt ez a kultúra évről évre egyre népszerűbb.