Mindenki, aki baromfit tenyészt, jól tudja, hogy a folyadékhiány sokkal veszélyesebb a madarakra, mint az enyhe éhezés. A pulykák sem kivételek. Ennek a nagy madárnak napi 0,7 liter vízre van szüksége, forró napokon pedig még többre. A vízhiány különösen súlyos a kisméretű pulykák esetében. A madarak vízzel való ellátásának problémája mindig nagyon akut a baromfitenyésztők számára, ezért sokféle itató kialakítás létezik. A szerkezeteknek stabilnak kell lenniük, kizárva a túlfolyást és a felborulást. Jó, ha a víz automatikusan utánpótlásra kerül, ahogy elfogy.
Az itatóeszközöknek kényelmesnek kell lenniük a folyamatos használathoz, és a madaraknak éjjel-nappal, akadálytalanul hozzá kell férniük a vízhez. Az eszközöket úgy kell megtervezni, hogy moshatók és fertőtleníthetők legyenek. A víz nem folyhat ki az itatókból. Ez az egyik legfontosabb követelmény. A pulykák ne ázzanak el, mert a nedves lábak megfázást okozhatnak, ami nagyon súlyos, és az egész állat pusztulásához vezethet. A kialakításnak stabilnak kell lennie, mivel a nagy és erős madarak felboríthatják. Ha az állatállomány nagy, akkor több itatópohárnak kell lennie. A felnőttek nagy individualisták, és harcok alakulhatnak ki a helyért az ivónál. Szintén a pulykák brooderében kisebb itatóknak kell lenniük. Itt megtudhatja, hány pulyka ül a tojáson.
Az itatókban lévő vizet rendszeresen cserélni kell, hogy tiszta maradjon.
Van néhány általános szabály:
Az automatizált rendszer lehetővé teszi vitaminok, gyógyszerek és étrend-kiegészítők hozzáadását a vízhez.
A fertőtlenítés vagy fertőtlenítés lehetővé teszi speciális eszközök használatát a kórokozó mikroorganizmusok elpusztítására. Különösen fontos az etetők, itatók fertőtlenítése, mivel az ételmaradékok és a nedvesség jelenléte kedvező környezetet biztosít a baktériumoknak és a penésznek. A legegyszerűbb módja, ha forrásban lévő vizet öntünk a készülékre. A teljes fertőtlenítéshez általában 0,5%-os klóramin oldatot használnak, amivel az ivópoharat kezelik. Fertőtlenítés után alaposan öblítse le.
A fő különbség az automata ivók és a hagyományos itatók között az, hogy a vizet magából a tartályból töltik az ivóedénybe fogyasztáskor. Az ilyen szerkezetek nem igényelnek állandó felügyeletet, és hosszú ideig elhagyhatók. Ebben a cikkben egy nagy pulykafajtáról olvashat.
Az automata gyári itatók legfőbb hátránya a szigorú vízminőségi követelmény. Bármilyen mechanikai részecske károsíthatja a szelepet és blokkolhatja a készülék működését.
Ezt a kialakítást olyan nagy gazdaságokban használják, ahol madarakat üzletszerűen tenyésztenek, de házi pulykatartókban is használható. A kialakítás egy 24 cm átmérőjű műanyag tálból, amely egy csatlakozó csövön keresztül egy függőleges vízcsőhöz van rögzítve, egy szelepes reteszelő rúdból és két rugóból áll. Amikor a tálban csökken a víz, az alsó rugó felemeli a szárat. Kinyitja a szelepet, és a tál megtelik vízzel. Ahogy megtelik, a tartály nehezebbé válik, és leesve magával húzza a rudat, és elzárja a víz áramlását. A folyamat folyamatosan ismétlődik. Egy vízvezetéken több leágazást készíthet, és tetszőleges számú csésze itatót telepíthet. Ez az anyag a pulykák hasmenéséről fog beszélni.
Ez a rendszer egy vályúból áll, amely egy úszószelepen keresztül automatikusan megtelik vízzel. Az ereszcsatorna vízszintesen, a kívánt magasságban van felszerelve. A rendszer állandó vízszintet tart fenn az ereszcsatornában. A készüléket nagyszámú madár számára tervezték. A kialakítás hátránya, hogy a víz kifolyhat az ereszcsatornából, ami növeli a fogyasztását és rontja a pulykaház egészségügyi állapotát. A rossz vízminőség a szelepek eltömődését okozhatja.
A vákuumos itató egy vízzel töltött műanyag tartály, amely egy speciális tálcában található, ahol a víz belép. 5-10 literes edénybe vizet öntünk, széles nyakat oldalsó raklappal borítunk, majd az egész szerkezetet megfordítjuk. A vákuum tartja a folyadék szintjét, és nem folyik túl. Maga a kialakítás nagyon egyszerű, és saját kezűleg is elkészíthető. A vákuumos itatókat általában kispulykákhoz használják. A kialakítás kényelmes, de nagyon instabil, és a felnőttek könnyen megfordíthatják.
A csengőitató működési elve hasonló a csésze kialakításához. Itt a szelep működését is egy vízzel töltött tartály szabályozza. Amikor a víz kifogy, a tartály egy rugó hatására felemelkedik, és kinyitja a vízellátó szelepet. A kialakítás egy harang alakú tartályt használ, amelynek külső fala mentén víz folyik, hogy megtöltse a raklapot. A készülék meglehetősen bonyolult, saját gyártásra alkalmatlan.
A mellbimbós itató kialakítása a vidéki mosdókagylókban használatos elven alapul. Elég, ha a madár a csőrével megérinti a mellbimbó szelepét, amikor kinyílik, és a pulyka kap egy adag vizet. A mellbimbó alá egy műanyag pohár van felszerelve, amelyben a kifröccsenő folyadékok és cseppek összegyűlnek, ezért ez a kialakítás a leghigiénikusabb. A mellbimbórendszer a következő pozitív tulajdonságokkal rendelkezik:
Az itató kialakítása nem túl megbízható, és az erős madarak károsíthatják.
A sertések, nyulak és madarak számára készült gyári itatók meglehetősen drágák lehetnek, és nem mindig felelnek meg a megbízhatóságnak. A legkisebb tudással, egy közönséges szerszámmal minden baromfitenyésztő rövid időn belül rögtönzött anyagokból szerkezetet tud készíteni madarai számára. A vásárolt anyagokból házilag is készíthető készülék, de költségük nem hasonlítható össze egy ipari itatóval.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a felnőtt pulykákhoz használt minták teljesen alkalmatlanok fiatal állatok számára. Ezt a madarak növekedése és fizikai ereje határozza meg. Így a csirkék nem tudják használni a mellbimbóitatót, mert gyenge csőrük nem tudja megnyomni a szelepet, hogy vizet kapjon. Ezért a házi készítésű szerkezetek készítésekor figyelembe kell venni, hogy a madarak milyen gyakran közelítik meg a vizet, korukat, méretüket és egyedszámukat a pulykaházban.
Az anyag típusa is fontos. Nagyon jó házi készítésű adagolókhoz megfelelő műanyag tartályok, amelyeket ivóvízhez használnak. A környezetbarát műanyag teljesen ártalmatlan és tartós. Vannak olyan itatók és adagolók, amelyek nagy átmérőjű polipropilén csövekből készülnek. Ez az anyag nem bocsát ki mérgező összetevőket, nagyon könnyen feldolgozható és olcsó. A Grade Maker pulykákról itt olvashat.
Nagy populáció esetén az itatókat úgy kell elhelyezni, hogy minden madár szabadon hozzáférjen a vízhez.
A legegyszerűbb itatók bármilyen megfelelő méretű edényből elkészíthetők. Ez lehet egy műanyag tál vagy vályú. Az ilyen szerkezetek megbízhatatlanok, mivel könnyen felborulhatnak. Ezenkívül folyamatosan figyelnie kell a víz jelenlétét.
Az ivóvizet árusító műanyag edények nagyon alkalmasak házi adagoló készítésére. Erre a célra nagy kapacitású palackok használhatók. 5, 10 és több literes kiszerelésben kaphatók. Ez teljesen elegendő egy olyan rendszer gyártásához, amely automatikusan hozzáadja a vizet, ahogyan elfogy. Ehhez egy műanyag palackban egy vagy több lyukat kell készítenie, 10-15 cm távolságra az aljától. Helyezze a tartályt egy tálba vagy medencébe, amelynek átmérője nagyobb, mint a palack aljának átmérője. A lyuk bezárása után töltse fel a tartályt vízzel. A lyuk kinyitása után a víz egy bizonyos szintre emelkedik a medencében. A víz elfogyasztásával a szintje magától emelkedik.
A csatornarendszerekben használt polipropilén vagy PVC csövek kényelmes anyagok pulykák számára egyszerű itatótálak készítéséhez. Ehhez vékony falú PN10 alacsony nyomású csöveket használnak. Ivó készítéséhez a következőkre lesz szüksége:
Késsel ovális lyukakat vágnak a csőszakaszon, amelyen keresztül a madarak isznak. A cső mindkét oldalán sarokszerelvényeket helyeznek el. Rajtuk keresztül vizet lehet önteni a szerkezetbe. Nem használhatja őket úgy, hogy dugókat helyeznek a csőre. A bilincsek és önmetsző csavarok segítségével az itató könnyen rögzíthető bármilyen fa szerkezetre.
A szaküzletekben csengő típusú aljzatokat vásárolhat. Segítségükkel egyszerű vákuumitatót készíthet nagyszámú pulyka számára. Ehhez a következő adatokra lesz szükség:
A hordót egy dombra kell helyezni, és meg kell tölteni vízzel. Csatlakoztassa a műanyag tömlőket az ivóaljzatokhoz, a másik végüket pedig egyszerűen helyezze egy hordóba. A gravitáció hatására víz kerül az ivókba, ahogy elfogy.
Házi készítésű vákuum ivótál vázlata pulykák számára.
A rendszerben a penészedés elkerülése érdekében az itatókat, a tömlőket és a hordót rendszeresen ki kell mosni, és havonta egyszer klóramin oldattal fertőtleníteni kell.
Az automata itató elkészítéséhez szükség lesz egy műanyag tartályra, gyári itatókra mikrocsészékkel és úszószelepekkel a leeresztő tartályból. A műanyag tartály aljába vágott poharas ivók. A felső részre vízvezeték van felvezetve, amelyre úszórendszert szerelnek fel. Amikor a tartály megtelik, a szerelvény leállítja a víz áramlását a tartályba. A vízszint csökkenése miatt az úszó leereszkedik, és kinyitja a szelepet, hogy beengedje a vizet. Ez a link a pulykatojás keltetéséről szól.
A tartályba és a rendszerbe való por bejutásának megakadályozása érdekében a vezeték kimenetére egy autó finomszűrőt lehet beépíteni.
Videó egy pulyka itatótálról és arról, hogyan készítsd el magad: