Erdei csiperkegomba: fotó és leírás, ehetőség
| Név: | Erdei csiperkegomba (Blagushka) |
| Latin név: | Agaricus silvaticus |
| Egy típus: | Ehető |
| Szinonimák: | Blahushka, Agaricus silvaticus, Agaricus laceratus, Agaricus haemorrhoidarius, Agaricus sanguinarius, Agaricus vinosobrunneus, Psalliota sylvatica, Psalliota silvatica |
| Műszaki adatok: |
|
| Szisztematika: |
|
Az erdei csiperkegomba a Champignon családhoz tartozik. A gombát Jacob Schaeffer mikológus fedezte fel, aki 1762-ben teljes leírást adott a termőtestről, és az Agaricus sylvaticus nevet adta neki. A köznépben az erdei csiperkegombát áldásnak vagy sapkának nevezik.
Hogyan néz ki a vad csiperkegomba?
A termőtestnél lévő kalap átmérője eléri a 7-12 cm-t, ritkábban a 15 cm-t. A kis gombákban kupola alakú, de ahogy nő, kitágul és kiegyenesedik, szinte lapossá válik.
A kifejlett finomságoknál a kalap enyhén hullámos, az erdei gombák oldalán ágytakaró darabok találhatók. Felülete világos, barna, vöröses árnyalattal. Középen világosabb, mint a széleken. A kupakon nézve apró, rostos típusú pikkelyes lemezeket találhatunk. Középen nyomva vannak, de a széleken kissé lemaradnak. Közöttük a bőr áttetsző, amelyen az aszályos időszakban repedések jelennek meg.
Az erdei csiperkegomba pépje a fotó és a leírás szerint meglehetősen vékony, de sűrű. Ha termőtestet gyűjtünk egy vágáson, észrevehetjük, hogy az árnyalat vörösre változik. Idővel a világosvörös szín barnára változik.
A kupaknál gyakoriak a lemezek, szabadon helyezkednek el. Fiatal termőtestekben a fátyol felszakadása előtt krémes színűek vagy majdnem fehérek. A gomba növekedésével a színe sötét rózsaszínre, majd vörösre, majd vörösesbarnára változik.
Az erdei csiperkegombákról készült fotó egy szakaszban lehetővé teszi a gomba szárának tanulmányozását: központi, 1-1,5 cm átmérőjű. Kívülről a láb laposnak vagy enyhén íveltnek tűnik, eléri a 8-10 cm magasságot, az alján megvastagodott. Színe világosabb, mint a kalapé: fehér, szürkés vagy barnás.
A gyűrű felett a szár sima, alatta barnás pikkelyes bevonat található, amelyek a felső harmadban nagyobbak, mint az alsóban. A legtöbb gombában szilárd, de néhány példányban megtalálható és üreges.
A lábban lévő pép szálak formájában jelenik meg, de sűrű. Megnyomásakor pirosra vált, de fokozatosan eltűnik a vörösség.
Az erdei csiperkegomba gyűrűje egyedülálló és instabil. Alul a színe világos, majdnem fehér. Felnőtteknél a tetején lévő gyűrű vörösesbarna színű.
Hol nő a vadon élő gomba?
A gomba Európában és Ázsiában elterjedt. A termőtestek növekedési helyei eltérőek: leggyakrabban a blashushki tűlevelű és vegyes erdőültetvényekben található. Erdei csiperkegombát lombhullató ültetvényekben találhatunk. Alkalmanként a sapka nagy erdei parkokban vagy üdülőterületeken nő, a széleken vagy a hangyaboly közelében.
A termőfolyamat júliusban kezdődik, augusztusban tetőzik és ősz közepéig tart. Ha az éghajlati viszonyok kedvezőek, akkor a betakarítás november végéig lehetséges.
Az erdei csiperkegomba ehető-e vagy sem
A kalap az ehető termőtestekhez tartozik. A gombaszedők előszeretettel gyűjtenek fiatal példányokat: a kifejlett erdei csiperkegomba könnyen eltörik, ami megnehezíti a termés feldolgozását.
Az áldásnak nincs kifejezett gomba íze és illata, amelyet a kulináris szakértők méltóságára tekintenek. Ez lehetővé teszi, hogy gyümölcstesteket adjon az ételekhez anélkül, hogy félne attól, hogy megzavarja más összetevők ízét.
Hamis erdei csiperkegomba
Meg kell különböztetni a sapkát a sárga bőrű kályhától. A gomba barnás színű, a kalap közepén foltokkal. A felnőtt példányokban harang alakú, a fiatal képviselőkben pedig lekerekített. Az iker húsa barnás, sárgulásra hajlamos.
A sárga héjú pecheritsa és az erdei csiperkegomba megkülönböztetéséhez elég megnyomni a termőtestet: megérintve sárgára változtatja a színét, és kellemetlen szagot kezd. Az illata a fenolhoz hasonló.
Az erdei gombának ez az ikertestvér mérgező, ezért nem szabad enni és betakarítani sem.
Az áldás hamis ikertestvére a lapos sapkás csiperkegomba. Kalapja eléri az 5-9 cm átmérőt, a közepén egy kis gumó található. Száraz tapintású, fehéres vagy szürkés színű, sok szürkésbarna pikkely egyesül egy sötét folttá.
Az erdei gomba úgy néz ki, mint egy ehető csiperkegomba: a tányérok enyhén rózsaszínűek, de fokozatosan az árnyalatuk fekete-barnára változik. A hús vékony, sérüléskor fehéresről sárgára, majd barnára változtatja a színét. De a lapos sapkás faj szaga kellemetlen, patikának mondható, jód vagy tinta aromája, fenol.
A legtöbb forrásban a lapos sapkás csiperkegomba feltételesen ehetőként szerepel
Az erdei csiperkegomba egyéb fajtái között, amelyekkel össze lehet keverni az áldást, az augusztusi csiperkegomba. Kalapja átmérője eléri a 15 cm-t, eleinte gömb alakú, majd félig szétterült, sötétbarna színű. Ahogy öregszik, megreped, aminek következtében pikkelyes lesz. A lemezek színe rózsaszínes-vörös, az életkorral barnára változik. Az erdei gomba mandula illatú és csípős ízű. Ez a faj ehető.
Gyűjtés és felhasználás szabályai
Az erdő meglátogatásakor csak ismerős gombákat kell gyűjteni. A kiválasztott mintát gondosan le kell vágni, csökkentve a micélium károsodásának kockázatát. A legjobb a fiatal termőtestek gyűjtése.
A betakarítást fogyasztás előtt fel kell dolgozni. Ehhez az összes termőtestet kiválogatják, megtisztítják a törmeléktől és a szennyeződéstől, majd folyó víz alatt lemossák.
Használja az erdei csiperkegombát főtt, sült vagy sült formában. A termőtesteket kellemes enyhe gomba illata és enyhe íz jellemzi.
A szakácsok szószokhoz és köretekhez adják, megőrzik télre. Az erdei csiperkegomba fagyasztása vagy szárítása lehetséges.
Következtetés
Az erdei csiperkegomba egy gyönyörű, enyhe ízű, ehető gomba, amely tűlevelű és vegyes erdőültetvényekben fordul elő. Széles elterjedése ellenére vannak nehezen megkülönböztethető, táplálékra alkalmatlan ikrei: lapos sapkás és sárguló csiperkegomba.
