A szibériai puszpáng csak azért elterjedt, mert egyike azon kevés különlegesen nemesített díszfafajtáknak a Boxwood családból. Közép-Szibériában népszerű örökzöld cserje. A Buxust a növekedési körülményekhez való szerénység, az éghajlatváltozáshoz való gyors alkalmazkodás miatt választják. A puszpáng minden életkorban kiemeli a kert esztétikáját és stílusát, mert egészséges marad, és élete során ritkán betegszik meg.
Szibéria és az Urál Oroszország legfagyosabb régióinak tekinthető, de meglehetősen termékenyek és alkalmasak díszcserjék termesztésére. A puszpáng termesztésének fő jellemzője a növény magas színvonalú gondozása a vegetációs időszakban. Szintén nem ajánlott késni az egészségügyi metszéssel. Jellemzők a szibériai puszpáng termesztése során, amelyekre figyelni kell:
Szibériát az éghajlat éles változása jellemzi, ezért be kell tartani az ültetés és a gondozás sajátosságait. Megfelelő gondossággal a tulajdonos egy elágazó és gyönyörű puszpángot nevelhet, amely harmonikusan illeszkedik a kert tájába.
A buxus megjelenése óta a hazai nemesítők olyan cserjéket próbáltak kifejleszteni, amelyek ellenállnak a hőmérséklet és az ültetési hely hirtelen változásainak. A legjobb fajták egyedi neveket kaptak, és gyorsan elterjedtek az ország hideg régióiban.
Fagyálló puszpáng fajta. 20-30 cm magasra is megnő. Aktívan használják tájmintázat létrehozására tágas virágágyásokban. A növény lombozata zöld-kék színű, a levéllemezeken bőrszerű felület.
Tarka levelű örökzöld cserje. Gömb alakú puszpáng, 1 m magasra, 75 cm átmérőjére nő. Alkalmas otthoni termesztésre és páros ültetésre a kert bejárata előtt.
Szibériai cserje lassú tenyészidővel. 1-1,2 m magasra nő. A kompakt korona önállóan labda alakot kap. 3-4 év termesztés után korrekciós metszés szükséges. -45°C-ig tolerálja a fagyokat.
Fagyálló puszpáng fajta. 1-1,5 m-re nő. A koronát gyakran kell metszeni, hogy a kívánt formát megkapja. A zöldek jó fényben élénkek lesznek. Szibériában télen a bokrokat hóból fedett kerettel kerítik.
A dekoratív perselyek leggyakoribb típusa. Eltér a rokonoktól a gyors növekedésben, nagy fagy- és huzatállóságban. A nagy lombozatú korona jól tolerálja a szezonon kívüli metszést. A fiatal bokrok zöldje nem fakul el a napon.
A szibériában termesztett örökzöld puszpángfajták az ország középső és déli régióiban termeszthetők. A fiatal palántákra több hónapig gondoskodni kell, és kényelmes körülményeket kell biztosítani a növények gyökerezéséhez. A jól alkalmazkodó bokrok elkezdenek maguktól fejlődni, csak le kell vágni és le kell takarni őket télre.
Szibériában a fiatal bukszusokat kora ősszel vagy október közepén ültetik, mivel a díszcserje tavasszal virágzik. A hazai vagy vadon élő buxus átültetése az év bármely évszakában elvégezhető kora tavasztól ősz közepéig. A Szibériában vásárolt puszpáng március közepétől április végéig szabadföldre ültethető, így a buxus gyorsan gyökeret ereszt. Otthoni ültetéskor a dugványokat vagy a puszpáng magvakat nyáron vagy ősszel egy hónappal az első fagy előtt ültetik el.
A leszállási helynek árnyékban kell lennie, vagy kerítéssel kell rendelkeznie, amely megvédi a palántákat a huzattól. Nem ajánlott a bukszus ültetése napos helyre, előfordulhat, hogy a növény nem gyökerezik, vagy gyakran kell fiatal bokrokat ültetni a szárított bokrok helyett. Szibéria régióiban az ültetés optimális helye egy lejtő vagy egy magas szegéllyel rendelkező virágágyás, a kert déli oldala. Ezenkívül előnyben kell részesíteni a részleges árnyékolt helyet, ahol a szórt természetes fény hozzájárul a cserjék fejlődéséhez.
Szibériában a puszpáng bármilyen minőségű talajon gyökeret tud ereszteni, de a gyökerek gyorsan fejlődnek vályogban, csernozjomban és agyagos talajban. A talajvíz az ültetőgödör mélységétől 3-4 m-es szinten elfogadható. Ellenkező esetben a gyökerek a túlzott nedvességtől elrohadnak, a bukszus bokrok gyakori betegségeknek vannak kitéve. A talajt többször felássák, amíg meg nem lazul. Az ültetés előtti napon gödröt ásnak: 60 cm mély és 50 cm átmérőjű. A talaj egy részét komplex műtrágyával keverik, a területet és a gödröt erősen tömény mangánoldattal kezelik a talaj fertőtlenítésére.
A tőzegcserépben szerzett puszpáng palántákat a talaj jól megnedvesítése után azonnal a talajba ültethetjük. Ha az ereklyét eredetileg otthon termesztették, akkor átültetéskor óvatosan el kell távolítania a növényt, hogy a törékeny gyökerek ne sérüljenek meg. Szibéria meleg vidékein a Buxust az elsődleges talajjal együtt ültetik a kész lyukba, tőzegből, komposztból és humuszból álló szubsztrátummal megszórva. A kép a puszpáng ültetésének és gondozásának folyamatát mutatja Szibériában:
A cserje körül öntözőkört készítenek, a talajt a gyökereknél tömörítik. A szeles oldalon sorompó hiányában tartalékot tesznek és lekötik a palántát. Ha a talaj nedves, akkor a következő héten nincs szükség öntözésre. A bukszus gyökeresedésének jele - nincsenek kiszáradt ágak, a zöldek nem fakulnak ki az akklimatizáció hetében.
Az Urálban vagy Szibériában a tavaszi ültetést a vegetációs időszak kezdete előtt kell elvégezni. Ez idő alatt a növény megszokja az új klímát, talajt, és képes lesz önállóan fejlődni. A fiatal puszpángot hetente kétszer öntözzük 3-4 literre. Az első hónapban figyelik a föld felső rétegének minőségét. A fehér lepedék túlzott nedvességre vagy oxigénhiányra utal a gyökerekben. Egy év termesztés után az öntözés gyakorisága havi 1-3 alkalomra csökken. Esős időszakban nem kell öntözni a puszpángot, ha savas eső volt, akkor a cserjét öntözőkannából kell zuhanyozni. Akár 10 liter víz 1 kifejlett szibériai puszpáng cserjére.
Az első évben nem szükséges fejtrágyázás, ha az ültetés során a gyökereket szubsztrátummal borították. A fagyok visszavonulása után a gyökérkört meglazítják, trágyázzák meg a talajt közönséges komposzttal. A következő fejtrágyázást nyáron, majd ősszel és az első fagyok előtt szuperfoszfáttal trágyázzák meg. A kálium-kiegészítőket kis mennyiségben öntözéssel egyidejűleg alkalmazzák. Nitrogént vagy ként adnak hozzá végső esetben, a betegség idején.
A tavaszi metszést szükség szerint végezzük, ha a téli menedékek eltávolítása után száraz, fertőzött vagy sérült ágakat találunk. A metszéssel történő koronaképzést a puszpáng termesztésének 2. évében alkalmazzuk. A választott fajtától függően szezononként 3-4 formáló metszés történik. A szokatlan forma érdekében a cserjét speciális rácsmintában termesztik, amelynek kontúrja mentén a felnőtt növényt levágják.
Egészségügyi metszés szükséges a növény téli előkészítéséhez. Kerti ollóval vágja le a koronaréteget az élő ágak tövéhez. Minden szakaszt gyenge mangánoldattal fertőtlenítenek. Az őszi metszés olykor nem szükséges, de a korona formáját kiegyenlíthetjük vele.
A buxus a legtöbb kártevő számára mérgező növény, de az ereklye nem ellenálló a gombás betegségeknek és néhány parazita rovarnak. Az epehólyag tönkreteszi a cserje törzsét: a zöldek elszáradnak vagy elszáradnak, a gyökérrendszer károsodik. Szibériában a fertőzött puszpáng gyorsan elpusztul, permetezéssel csak az egészséges növényeket lehet megmenteni vagy megvédeni a kártevőtől. Az oldathoz 10 liter vízhez 10 mg rovarölő szer szükséges. A cserjét a menedékek eltávolítása után és a télre való felkészülés előtt egy héten belül permetezzük.
A lisztes féreg egyszerre több bokrot fertőz meg, amelyeket fehér virág borít. A fertőzés terjedésének korai szakaszában megszabadulhat a parazitától. A puszpángfát víz és kén híg oldatával permetezzük, néha összetett vegyszereket használnak. A hajtások nekrózisával a fertőzött ágakat lakóhelyre távolítják el. A gyökérrendszer rákja gyorsan terjed, ezért a gyorsan hervadó növény hasonló betegséget jelez. A bokrokat kiásják és elégetik, a puszpáng termőhelyét pedig fertőtlenítik.
Annak ellenére, hogy jól alkalmazkodik a változó éghajlathoz, a szibériai vagy az uráli puszpáng túlságosan termofil növénynek tekinthető, amelyet télen le kell takarni. Menedékként használjon sűrű szövetet, zsákvászont, kartondobozokat. Szibériában és az Urálban október első évtizedében az ereklye törzsét mésszel meszelik réz-szulfáttal, amely megvédi a törzset és a gyökereket a földes kártevőktől.
Az egészségügyi metszés után a bokrokat ruhával vagy más anyaggal becsomagolják, és a szerkezetet kötéllel rögzítik. A bukszus alapját szénával, lucfenyőágakkal vagy tetőfedő anyaggal mulcsozzák. Az ilyen eljárások lehetővé teszik az alacsony hőmérséklet -30-50 ° C-ig történő elviselését, ami Szibériára jellemző. A menedékeket a fagy teljes visszavonulása után eltávolítják, hogy az ágak ne rothadjanak el.
Maga a cserje dugványokkal vagy magvakkal szaporítható. A bokorosztást ritkán alkalmazzák, mert előfordulhat, hogy a növény a sérült gyökerek miatt nem gyökerezik. A dugványokat kora tavasszal készítik el, a menedékek eltávolítása után erős fiatal hajtásokat választanak ki a cserje gyökereinél. Az egészséges dugványok 10-15 cm-es növekedéssel ültethetők. A lombozatot a hajtás hosszának feléig távolítják el.
A hajtás vágásának ferdének kell lennie. Friss végével a szárat 24 órára növekedésserkentő oldatba mártják, majd elültetik. Egy hónappal később a gyökerek kicsíráznak, majd a fiatal puszpáng gyökérrendszere fejlődésnek indul. Az ültetésre szánt magokat ritkán használják, mert nehéz minőségi anyagot találni. Próbaültetéshez egy marék magot öntünk a lyukba. A legjobb esetben az ültetési anyag akár 50%-a is kicsírázik szibériai talajon.
A szibériai és az uráli puszpáng jól gyökerezik és dús méretűre nő. A kényelmes körülményekhez való gyors alkalmazkodásnak köszönhetően a cserje nem betegszik meg, könnyen elviseli a kívánt formájú hajvágást és az egészségügyi metszést. Jelenlétével a kerti telek modern megjelenést kölcsönöz, a puszpáng harmonikusan kombinálható színes vagy sima növényekkel.