Sok európai számára a tuja régóta a növényvilág ismerős képviselője, majdnem olyan gyakori, mint a lucfenyő vagy a fenyő. Eközben hazája Észak-Amerika, és semmi köze az európai növényekhez. De ez nem akadályozta meg, hogy a tuja a kertészet egyik legkeresettebb növényévé váljon. Éppen ellenkezőleg, szerénysége még azokat a növényértőket is vonzza, akiknek nincs tapasztalatuk a tűlevelűek termesztésében. A következő képek az arborvitae-ról egy nyaraló tájtervezésében és tippek látványos kompozíciók készítéséhez segítenek a növénytermesztőknek ihletet találni helyi területeik díszítéséhez.
A tuja nem ok nélkül a tájtervezés kedvenc növénye. Nemcsak a magas dekorativitás jellemzi, de jól illik a különféle kerti kultúrákhoz is.
A nyugati tuja legnyilvánvalóbb társa egy másik tuja lesz. Ezenkívül gyakran nem mindegy, hogy ezeknek a tűlevelűeknek mely fajtái vannak egymás mellett - sikeresen növekednek, ha elegendő hely van a fák között, és az ültetési helyet elönti a nap.
A tűlevelűek osztályába tartozó fa lévén a nyugati tuja remekül néz ki a tájtervezésben, rokon fajokkal körülvéve, amint azt az alábbi képen is láthatja. A tuja más tűlevelűekkel való kombinációja nagyon népszerű a telek tereprendezésében, sziklakertek és virágágyások létrehozásában, amelyek utánozzák az erdei flórát. Ennek a kialakításnak az az előnye, hogy elemei egész évben nem veszítik el dekoratív hatásukat, és nem függnek az évszakok változásától. Az ültetésre szánt növények kiválasztásakor a legfontosabb, hogy a sziklákra összpontosítson, amelyek körülbelül azonos savasságú talajban nőnek. Ellenkező esetben a túl magas vagy túl alacsony pH-érték gátolja a fejlődésüket.
Nagyon látványosak a tájkompozíciók, amelyekben a tuja szépségét lombhullató növények hangsúlyozzák. Az ilyen kombinációk a legfényűzőbbnek tűnnek a design szempontjából, és több teret adnak a kertésznek a képzeletnek. Érdemes azonban óvatosan kombinálni az eltérő növényeket, mivel ebben az esetben sokkal nagyobb a szín- és stílusmegoldás tévedésének kockázata. Ráadásul a biológiai sajátosságok miatt nem minden kultúra képes kijönni a tuja mellett. Emiatt érdemes először alaposan tanulmányozni a kultúra művelésének minden árnyalatát, és csak azután alkalmazni a megszerzett ismereteket a gyakorlatban, gondosan kiválasztva a tuja társnövényeit.
Tekintettel arra, hogy a tuja szinte minden tervbe szervesen illeszkedik, számos tájkompozíció elkészítésére használják, ahol egyaránt domináns szerepet tölthet be, vagy háttérként kiegészítheti a kreatív ötletet.
Tehát a tuja eredeti tervezési megoldássá válhat a bejárati terület sikátor formájában történő díszítésére, még egy kis nyaralóban is, ami jól látható a képen. Erre a célra általában piramis vagy kúp alakú koronával rendelkező magas fajtákat használnak, például Brabant, Columna vagy Douglas Pyramidalis. Amellett, hogy a tájtervezésben használják, a magánházak területén a tuját városi körülmények között használják, mindkét oldalon gyalogutakat ültetve. Stílust és jelenlétet kölcsönöz irodáknak, oktatási és szabadidős intézményeknek, üzleteknek és kávézóknak.
A sövényeket gyakran használják a kert funkcionális zónákra való felosztására vagy a nyaralók, parkok és terek határainak megjelölésére. A tájtervezés követelményeitől függően mind az alacsony növekedésű fajtákat, mind a magasabb tujákat választják számukra. Előbbiek közül érdemes kiemelni a Globoz, Hovea és Danik fajtákat, utóbbiak közül a tuja Smaragd, Kristata, Holmstrup vagy Wagneri alkalmas sövénynek.
A kerti utak körvonalának felvázolása vagy a tájkompozíció kiegészítése segít egy tetszőleges vagy zárt alakú fakert szegélyében. Szép, gyönyörű szegélyeket kapnak az alacsony gömbölyű fajtákból, mint például a Danica, Teddy Reingold.
Bár az egyelemes tuják kompozíciók sok tekintetet vonzanak, ezeknek a növényeknek a tájtervezésben való felhasználása díszcserjékkel, fákkal és évelő virágokkal kombinálva nem kevésbé érdekes, mivel nemcsak fejlett esztétikai ízlést, hanem a kultúrák kompatibilitásának gondolata.
A tájtervezésben az arborvitae társnövényének mindenki számára előnyös jelöltje egy gyönyörű hortenzia. Ez az évelő, 1,5-10 m magas lombhullató cserje vagy fa gazdag virágzásával hódítja meg a szíveket, amely késő tavasztól késő őszig tart. A panicle hortenzia különösen lenyűgöző a tuja szomszédságában. Ennek a növénynek a nagy, korimbózus virágzata fehér, rózsaszín, lila, bíbor, sőt zöldes árnyalatú, és minden tujákkal kapcsolatos tervezési döntést élénk hangsúlyt kölcsönöz. Az árnyalatokban gazdag hortenzia virágok, amelyek a tuja Smaragd, Columna vagy Fastigiata oszlopos fajtái között helyezkednek el, asszociációkat keltenek a mediterrán kerttel, és némileg felfrissítik a tűlevelű korona sötét árnyalatait. A Tui viszont a környezetbe kerülő fitoncidek miatt megakadályozza a betegségek megjelenését a hortenziában és csökkenti a kártevők támadásainak kockázatát. Ha hortenziát tuják mellé ültetünk, érdemes körülbelül 2-2,5 méteres növekedési teret biztosítani neki.
A hortenzia mellett más cserjék is méltó pár tuja lesz a tájtervezésben:
Érdekes hatást érhetünk el, ha a tuja mellé puszpángot ültetünk. Mindkét növény jól tűri a metszést, ezért jól mutat a kialakult koronákkal együtt.
A kis cserjék és a lágyszárú talajtakaró növények segítenek elrejteni a csupasz talaj foltjait az arborvitae és más nagy tájképi elemek között. Közülük jól beváltak:
A tui nem ültethető nyírfák és madárcseresznye közvetlen közelébe, mivel a tűlevelű gátolja fejlődésüket. Ezenkívül egy ilyen környék nem tesz jót a gyümölcsfáknak és cserjéknek, mivel nem tolerálják a fitoncideket, amelyek bőségesen bocsátanak ki tuját.
Az évelő és egynyári virágok is alkalmasak a tujákra, mint társnövények a tájtervezésben, például:
A tuják és rózsák kompozíciói nagyon szokatlannak tűnnek a tájtervezésben, különösen akkor, ha gömb alakú tűlevelűeket vagy kompakt koronájú fákat használnak. A látszólagos összeférhetetlenség ellenére ezeket a növényeket együtt lehet ültetni, ha 1,5-2 m távolságot tart a rózsák és a tuják között. Tehát a növények gyökérrendszere nem zavarja egymás fejlődését.
De az őszirózsák, dáliák és pünkösdi rózsa nem a legjobb szomszédok a tuják számára.
A fenti tuja kompozíciók többsége nem csak a parkok és a városi táj tereprendezésére, hanem nyaralókra is alkalmazható. Minden a kertész fantáziáján és színérzékén múlik. Vannak azonban olyan tulajdonságok, amelyeket fontos szem előtt tartani azoknak, akik tuja kompozíciókkal szeretnék nemesíteni otthonukat.
A tujákkal készült tájtervezési kompozíciók nem korlátozódnak a szegélyekre, sövényekre és sikátorokra. A tuja fényűző megjelenése teljesen önellátó díszítőelemmé teszi, ezért ezt a növényt gyakran használják galandféregként.
Ezenkívül a tuja hatékony kultúraként szolgál 3-5 tűlevelű növényből álló csoportkompozíciók létrehozásához a tájtervezésben. A különböző színű tűlevelűek különösen hatásosan kiemelkednek a környezetből. Egy ilyen csoport csak különböző fajtájú tujákból állhat, vagy a mintát lucfenyővel, borókával és fenyővel hígíthatja.
A tuja egy tűlevelű-cserje keverék részévé tehető. A virágos változatokhoz hasonlóan a legnagyobb növények a háttérben helyezkednek el, a magasság fokozatos csökkenésével, ahogy az első sorba lép. Ugyanakkor a tájtervezésben kívánatos a színek, a textúrák és a koronaformák változtatása.
A tuja virágágyások és virágágyások díszítésére is alkalmas. Ezekben általában előnyben részesítik a kis méretű kompakt kultúrákat, kontrasztos színekben. Az alpesi csúszdák vagy a pázsit a virágágyások alapjaként szolgálhat.
Annak érdekében, hogy a tuja hosszú ideig megőrizze dekoratív megjelenését, és a tájtervezés feltűnő elemeként szolgáljon, elegendő figyelmet kell fordítani ennek az igénytelen növénynek a gondozására:
Amint a tuja fenti fotóiból a nyaraló tájtervezésében látható, ez a növény kiváló dekoratív tulajdonságokkal rendelkezik, és jól illeszkedik a növények széles skálájához. A tűlevelűek ezen tulajdonságai lehetőséget adnak a növénynemesítőknek, hogy megmutassák fantáziájukat és egyedi növényi kompozíciókat készítsenek a helyszínen.