A húsgalambok különféle házi galambok, amelyeket étkezési céllal termesztenek. Körülbelül 50 fajta húsgalamb létezik. Sok országban nyitva vannak az ilyen madárfajtákat tenyésztő farmok. A képen húsgalambok láthatók.
A húsgalamb-tenyésztés Oroszországban nem elterjedt. Talán ennek az az oka, hogy hazánkban a galambokat csak repülő és dekoratív galambként tenyésztették. Az amatőrök által behozott egyedek nem szolgálhatnak teljes értékű bázisként a húsfajták tenyésztéséhez.
A Földközi-tenger országaiban, ahol a galambtenyésztés húsiránya eredt, ezeket a madarakat megették. Még Avicenna is nagyra értékelte ennek a húsnak a táplálkozási tulajdonságait, és ajánlotta a legyengült betegek számára. A Római Birodalomban az arisztokraták asztalára tálalták csemegeként. Később a húsgalamb-tenyésztés elkezdődött az európai országokban és az Egyesült Államokban. Húsfajták galambjai láthatók a videón:
Ma a húsfajtákat 3 kategóriába sorolják: gigantikus (óriásgalambok), csirke és hús.
A tisztaságban termesztett galambfajták, megfelelő étrenddel, időben történő vakcinázással, puha húsúak, a legjobb íztulajdonságokkal. A két hónaposnál nem idősebb egyéneket vágásra küldik. Húsukat táplálkozási szempontból a legértékesebbnek tartják, lehet és kell is enni.
Ami a városi madarakat illeti, nemcsak táplálékra alkalmatlanok, hanem az emberi egészségre is veszélyesek lehetnek. A város szeméttelepein található szűkös táplálkozás és élőhely miatt a vadgalambok hajlamosak a fertőzésekre. Ráadásul a húsuknak semmi köze a baromfi lédús, puha húsához.
A vadgalambok kevésbé hajlamosak a fertőzésre, de nem zárható ki teljesen a fertőzés lehetősége húsuk elkészítése és felhasználása során. A vadászok számára a vadgalamb remek trófea, amely alkalmas tűzön való főzésre, levesek készítésére. A legjobb ízminőség a gerlék és a galamb húsában.
Az óriásgalambok (egy másik név az óriások) megjelenésükben különböznek a húsfajták más kategóriáitól. Masszívabb testük, rövid tollazatuk, egymástól távol elhelyezkedő lábaik, házicsirkékre hasonlítanak. A test zömök, a repülési tulajdonságok gyakorlatilag nem fejlettek. Az összes húsfajta közül a legtermékenyebb. A húsgalambok fajták szerint láthatók a képen.
A római madarakat az óriások közé sorolják, de dekoratívnak tartják őket. Korábban tenyészanyagként szolgáltak más nagyméretű galambfajták létrehozásához.
A római galambok nem rendelkeznek repülési tulajdonságokkal, nem túl aktívak, alacsony szaporodási tulajdonságokkal rendelkeznek, de nagyon ellenállóak a betegségekkel szemben.
A madarak teste erőteljes, hosszúkás, vastag, sűrű tollazatú. A tollak a farkon és a szárnyakon hosszúak. Egy felnőtt súlya 900-1300 g. A szín változatos: szürke, ezüst, keresztirányú fekete csíkokkal a szárnyakon és a farkon. A fekete egyedek fején fehér foltok, a bézs színű madarak fején barnák lehetnek. Vannak őzbarna, fehér és tégla színű egyedek.
A fajtát húsként és dekoratívként tenyésztik. Ennek a fajtának a képviselői meglehetősen masszív madarak - akár 800 g-ig, kiállítási madarak - akár 1,5 kg-ig. A tollazat színe túlnyomórészt fehér, de vannak ezüst és bézs árnyalatok.
A fajta jellemzői:
A királyok meglehetősen agresszív karakterrel rendelkeznek, különösen a hímek.
A fajta képviselői igénytelenek a gondozásban, madárházas módon tárolják őket, séta lehetőségével. Mint a húsgalambok minden képviselője, a királyok nagyon gondoskodó szülők. Szorgalmasan ülnek a tojásokon és etetik a fiókákat. A tenyésztőnek nem túl magas fészkelőhelyeket kell kialakítania, mivel a királyok nem tudnak repülni.
A modenai galambok Modena városából származnak (Észak-Olaszország). A fajta már az első világháború előtt is ismert volt. Ez az egyetlen galamb, amelyet nem tenyésztettek ázsiai madarakkal. Ma két fő fajtája létezik: az angol modena (shitti) és a német (gazzi).
A modenai galamb húsának leírása:
Egy felnőtt madár súlya eléri az 1,1 kg-ot. Modenas nagyon erős immunrendszerrel rendelkezik. Gyorsan nőj és hízzon. Ennek a tulajdonságának köszönhetően a fajtát gyakran használják keresztezésre.
Megjelent Németországban. A fajtát német, osztrák és cseh strasserekre osztják.
Ennek a fajta húsgalambnak a súlya eléri az 1 kg-ot. A madaraknak nagy testük, erős fejük és ferde homlokuk van. A széles kiálló mellkas a madár igazi dísze. Hátuk rövid, a szárnyak teljesen befedik. A lábak tolltól mentesek, erősek, egymástól távol elhelyezkedők.
A strasserek színe változatos. Közönséges madarak csíkkal a szárnyakon és a farkán. Vannak teljesen fehér szárnyú egyedek.
Nagy teljesítményű. Egy Strasser szülőpár évente akár 12 fiókát is hoz. Fajtatiszta keresztezésekben jó teljesítményt nyújtanak. Kicsit agresszív. Ennek a fajtának a repülési tulajdonságai nem fejlődtek ki.
Ezeknek a galamboknak a származási országa Texas állam (USA). A fajta képviselői rendkívül termékenyek. Egy texasi pár évente akár 22 fiókát is képes szaporítani. Meglehetősen gyorsan hízik.
A fajta jellemzői:
Testtömeg 1 kg-ig. Az egyik jellemző: a csibék tollazatának színe alapján pontosan meghatározhatja a nemet. A texasiak szerény tartalommal rendelkeznek, és nyugodt természetűek. Gyorsan alkalmazkodik a környezethez. A húsirány többi galambjához hasonlóan a texasiak gyakorlatilag nem repülnek.
A magyar galambokat Magyarországon gazdasági madarakként tenyésztették (hús). Súlyuk eléri az 1200 g-ot. Meglehetősen erős testük van, jól tollas lábakkal. Meglehetősen szapora – egy pár évente akár 10 fiókát is tenyészt. A mell széles, a fej lekerekített, a csőr nagy. Háta rövid, teljes egészében hosszú szárnyak takarják.
A tollazat színe általában egyszínű: fehér, fekete, sárga, kék, és vannak köztük egyedek is.
A fajtát Lengyelországban tenyésztették ki a 19. században. Azonnal népszerűvé vált Európában, beleértve Oroszországot is, mivel magas termékenységgel rendelkeznek - akár évi 8 fióka is.
Lengyel hiúz - érdekes tollszínezésű madarak. Lehet egyszínű, gyönyörű fémes fényű. A fajta minden képviselőjének két öve van a szárnyakon.
Rendkívül gyengén repülnek, de általában aktívak és képesek saját táplálékhoz jutni. Legyen nyugodt beállítottságú.
Carnot - francia eredetű galambok. A madár testtömege körülbelül 600 g, madárházakban termeszthető. A legjobb fajta a termelékenység és az átlagos napi súlygyarapodás szempontjából. Egy pár évente 16 fiókát hoz. Ezeknek a madaraknak erős az immunrendszerük, és sok galambtenyésztő nem oltja be állatállományát. A csibék túlélési aránya magas.
A megjelenés nem különösebben vonzó, így a carnot nem használják dekoratív madárként. A tollazat legtöbbször tarka.
A húsgalambok táplálkozási tulajdonságait tekintve értékes hússal rendelkeznek. Körülbelül 22% fehérjét és 10-18% zsírt tartalmaz. A galambhús íze lágy és lédús, a szakemberek diétás termékként ajánlják.
Egyes országokban a húsgalambtenyésztés áttért az ipari termelési formákra. Számos leánygazdaság és szaküzlet foglalkozik húsfajták termesztésével és tenyésztésével.
A húsfajták egyik legjobb képviselője a strasserek - a legnagyobb húsgalambok. E fajta galambjai nagy élősúlyúak, jó termékenységűek és koraérettek. Strasser hús finom rostokkal és magas fehérjetartalommal.
A madarakat 30 napos korukban küldik vágásra. Ekkorra a madár élősúlya eléri a 650 g-ot, kibelezve pedig az 500 g-ot. Egy jól szervezett gazdaságban akár 6 kg húst is kapnak egy szülőpártól.
Így megfelelő tartási körülmények és megfelelő takarmányadag mellett a húsgalambok egész évben nevelhetők, erős, egészséges egyedekből párokat szedve.
A húsgalamb-tenyésztés nem terjedt el hazánkban, bár a 70-es években az odesszai régióban voltak kísérletek galambhús-előállító műhelyek megnyitására. Azonban nem jártak sikerrel.
Az európai országokban, különösen Magyarországon, ahol jól fejlett a húsgalambtenyésztés, többféle tenyésztési módszert alkalmaznak. Köztük: extenzív, intenzív termesztés és kombinált (gazdaságos és dekoratív).
Ez a tenyésztési módszer meglehetősen drága. De a meleg éghajlatú régiókban élő tenyésztők számára, akiknek szabadon elérhető zöld táplálékuk van, a módszer meglehetősen alkalmazható. A madaraknak nyáron lehetőségük van önállóan táplálékot szerezni maguknak, a tenyésztő pedig naponta egyszer eteti a galambokat. Ez egyrészt meglehetősen gazdaságos tenyésztési mód, másrészt a nehézségek azzal járnak, hogy a galambokat meg kell védeni a ragadozóktól, a vadon élő madaraktól, amelyek fertőző betegségek hordozói lehetnek. A lényeg az, hogy nincs garancia arra, hogy a galamboknak lesz idejük egy bizonyos tömeget elérni a megadott időn belül.
Az intenzív tenyésztési módszert rendszeres etetés jellemzi, melynek célja a gyors súlynövekedés. Ehhez a módszerhez olyan fajták a legalkalmasabbak, mint a Texans, Kings. Egy hónap alatt képesek hízni. Ezen túlmenően ezek a fajták szaporak, és évente körülbelül 5-10 tengelykapcsolót képesek elkészíteni.
A kiválasztott húsgalambokat ketrecekbe helyezik, és naponta négyszer, meghatározott időpontban kásaszerű keverékkel etetik. Minden egyén naponta körülbelül 50-60 g-ot szív fel ebből a keverékből. 2-3 hétig a galambok 800 g-ot híznak.
Az ilyen tartalom hátrányai közül: fennáll bizonyos patológiák kialakulásának veszélye, mivel a madár korlátozott körülmények között van. E madarak húsa nagy százalékban tartalmaz zsírt.
Leggyakrabban a húsfajták szerelmesei körében. Az intenzív és az extenzív tenyésztési módszer keresztezését képviseli. Alkalmas azoknak a tenyésztőknek, akiknek a tenyésztés fő célja a haszonszerzés.
Mielőtt elkezdené a húsgalambok otthoni tenyésztését, el kell döntenie a kívánt fajtát, amellyel a jövőben dolgoznia kell. Ehhez figyelni kell a madarak tenyésztésére szolgáló helyiségek területére. A nyugodt testalkatú kis madarak elférnek egy kis helyiségben, a nagy és aktív madarak több helyet igényelnek, sok etetővel, itatóval. A fiókákat kikelő párok számára külön tartásra lesz szükség.
A hús későbbi értékesítésével tenyészmadarakhoz nagy termékenységű galambokra lesz szükség. Ha húsgalambokat tenyészt az igényeinek megfelelően, a kevésbé szapora egyedek is megfelelőek.
Húsgalambokat ketrecekben és madárházakban tenyészthet. A helyiséget naponta takarítani és szellőztetni kell. A madárházakat szigetelni kell a hideg időre. Jobb, ha a padlót fából vagy speciális bevonattal készítjük, hogy a madarak ne fagyják le a mancsukat. A házat különféle ülőrúddal és létrákkal kell felszerelni. Mellettük fészkelőhelyek alakíthatók ki. Ezenkívül a tenyésztőnek intézkedéseket kell hoznia, hogy megvédje madarait az állatoktól.
A húsgalambok tartásának és tenyésztésének alapja a takarmányozás. A kapott hús mennyisége a jól megtervezett étrendtől függ. Az ételnek bőségesnek és magas kalóriatartalmúnak kell lennie. Tartalmaznia kell árpát, kölest, zabot. Az arányt a fajta igényei alapján választják ki. Nem hagyható figyelmen kívül a védőoltások, az immunrendszert erősítő vitamin- és ásványianyag-kiegészítők.
Mivel a madarak minden nap nagy mennyiségű ürüléket termelnek, a helyiségek napi takarítása és az etetők tisztítása mellett hetente kell takarítást végezni fertőtlenítőszer hozzáadásával.
A tenyésztőnek naponta meg kell vizsgálnia a galambokat betegség szempontjából. A gyaníthatóan rossz egészségi állapotú baromfit el kell különíteni.
A madarakat 35 napos koruk előtt le kell vágni. Ebben az időszakban a galambok húsa a legértékesebb és legtáplálóbb. Levágás előtt szezám-, ánizs- és kapormagot adnak a madarak étrendjéhez, és a vágás előtti napon sóval tejet adnak. Idősebb egyedeknél a hús nem olyan puha ízű, ezért 1-2 éves nőstényeket tenyésztésre tartanak.
A húsgalamboknak és a húsgalamb-tenyésztésnek megvannak a maga hátrányai. A hátrányok közé tartozik a fogva tartás és az etetés körülményeire vonatkozó magas követelmények. Ezenkívül a húsgalambok nagy fajtái is sokkal kisebbek, mint a csirkék. Így ahhoz, hogy legyen elegendő hús, több galambot kell vágásra küldeni.
A húsfajták galambjai láthatók a videón:
Mielőtt elkezdené ezt az üzletágat, megfelelően meg kell ismerkednie ezzel a tevékenységi területtel, ki kell számítania a jövedelmezőséget, figyelembe kell vennie a megtérülési időszakokat és részletes üzleti tervet kell készítenie. Ezenkívül tanulmányoznia kell az illetékes galambtenyésztés, -tartás, -etetés minden lehetséges árnyalatát.
A tenyészgalambok kérdésének alapos tanulmányozása után kiválaszthatja a fajtát. A vállalkozás megfelelő megszervezéséhez csak fiatal személyeket szabad kiválasztani. A madarak egészsége szintén fontos tényező. A helyes választáshoz bizonyos ismeretekkel és készségekkel kell rendelkeznie a galambtenyésztés területén. A kezdőknek esetleg tapasztaltabb galambtenyésztők segítségét kell kérniük. Mivel a galambok monogám madarak, jobb egyszerre párat választani. Nem nehéz azonosítani egy párat a nyáj között, általában kocognak egymással, az azonos nemű madarak kissé agresszíven viselkednek.
A galambok tenyésztéséhez fiatal egyedekre lesz szükség. A galambok várható élettartama körülbelül 16-20 év, de 10 év után fokozatosan elveszítik szaporodási tulajdonságaikat, és az esetleges utódok nem lesznek életképesek. Határozza meg a madár korát mancsok és viasz segítségével. Öt hónapos korukban a galambok ivaréretté válnak, és a cerea kifehéredik. Aztán megnő a mérete, ami 3-4 évre jellemző.
A reprodukciós módszerek eltérőek lehetnek:
Mindegyik módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai.
A fő költség, amellyel a kezdő galambtenyésztőnek szembe kell néznie, a rendkívül termékeny, egészséges galambok vásárlása. A költségeket a húsgalambok fajtája határozza meg. A profit sok tényezőtől függ. Először is létre kell hozni egy értékesítési csatornát a termékek számára, különben hiábavaló lesz minden tenyésztési és termesztési erőfeszítés. Talán egy online forrás lesz, vagy eladó hirdetések. Ez segít ügyfeleket találni, értékesítéseket létrehozni és nyereséget elérni.
A húsgalambok iránt egyre nagyobb a kereslet, és érdeklik a tenyésztőket. A galambhús előnyei, táplálkozási tulajdonságai kétségtelenek. Az előnyök közé tartozik a nagy súlygyarapodás és a madarak egyedülálló ellenálló képessége a fertőző betegségekkel szemben. A mínuszok közül megjegyzik, hogy nem tudják automatizálni az etetési folyamatot. Ezért a jó termékenységű húsgalambfajták a legjövedelmezőbbek.