A gyógynövény édes lóhere (burkun): hogyan néz ki, hasznos tulajdonságai és felhasználási területei

Oroszországban az édes lóherét "burkun fűnek" hívták. Gyakran fenékfűnek és édes lóherének is nevezték. A növény modern neve görögül azt jelenti: "méz lótusz".

Hogyan néz ki egy édes lóhere növény

Az édes lóhere a hüvelyesek családjába (molylepke alcsalád) tartozó kétéves gyógynövény, amely gyógyhatású. Ennek a növénynek a bokros szára eléri a 2 métert. Kis, sárga vagy fehér (fajtától függően) körülbelül 5 cm átmérőjű virágait ecsettel gyűjtjük.

Az édes lóhere légi részének kinézetének leírásához hozzá kell tenni, hogy a szárát borító kis levelek oválisan megnyúltak, és rövid gyökerekhez tapadnak. A növény gyökérrendszere rúd, fejlett.

Édes lóhere fű

Hol nő

Az édes lóhere növekedési területe:

Nyugat-Szibéria;
Kazahsztán;
Közép-Ázsia;
Oroszország egyes régiói.

A vadon termő burkun leggyakrabban megtalálható:

az út szélén;
a tározó partján;
a sztyeppei réten.

A gazdák azonban ezt a gyógynövényt is termeszthetik parcelláikon.

A termesztés típusai és jellemzői

A termesztett burkunt több tucat faj képviseli (körülbelül 50), de a leghíresebbek a fehér (fogas) és a sárga (gyógyszeres) lóhere. Ezek hasonló növényfajták, amelyek a virágok színében különböznek egymástól.

A sárga színű fajoknál:

kevésbé dombornyomott felületű bab;
a levelek egyenletesebb körvonalai;
gyakran alacsonyabb magasság (kb. 1,5 méter).

Az édes lóhere a talaj összetételét tekintve szerény, de mégis kedveli a nem savas meszes talajt. Hidegtűrő, de negatívan reagál a hirtelen hőmérséklet-változásokra, és inkább a déli, legalább 60%-os páratartalmú területeken nő. Veszteség nélkül tűri a szárazságot, és ebben az időszakban még intenzívebb aromát is nyer. A túlzott nedvesség éppen ellenkezőleg, a növény halálához vezethet.

A száraz területeken az édes lóherét általában takarás nélkül vetik, ami kézzelfogható előnyökkel jár, és elősegíti a jó zöldvágást.

Az édes lóhere szerény a talaj összetételére

Az édes lóhere kis szürkés babot hord, amelynek belsejében sárga magok vannak. A vetés utáni első évben megjelent fű nem hoz magot. Még virága sincs. A növény bimbózása csak életének második évében figyelhető meg. Ugyanakkor teljesen be van borítva virágokkal, fajtától függően fehér vagy sárga színűvé válik. Minden virág hozzávetőleges élettartama 5 nap.

Vannak azonban olyan burkunfajok, amelyekre ez a szabály nem vonatkozik. Már a vetés évében virágoznak. Általában ez az egynyári fajtákra vonatkozik.

Figyelem! Száz hektár szántó lóherével történő vetéséhez körülbelül 120 g magra lesz szükség.

Az édes lóhere fogazott és gyógyászati fajai termőképességükben különböznek (egy hektárról betakarítva a gazdálkodó akár 215 centiméter zöldtömeget is kap) és korai érésűek (a vetés napjától a betakarításig terjedő idő nem haladja meg a 60 napot).

Ha a burkunt haszonállatok takarmányalapjaként kívánják használni, akkor a termesztésére vonatkozó agrotechnikai utasításokat különös gonddal kell betartani. Ellenkező esetben nagy a veszélye annak, hogy a nyersanyag hamarosan megromlik és tömeges állatok pusztulását okozza.

A második életévben a növényeket műtrágyákkal kell etetni:

foszfát;
kálium;
nitrogén.

Ez a szabály a nemrégiben átültetett növényekre is vonatkozik (ősszel etetik őket).

A kultúra tulajdonságai és alkalmazásai

A Burkun széles körben használatos a népi gyógyászatban. Leggyakrabban a következők leküzdésére használják:

köszvény;
ízületi gyulladás;
daganatok;
gennyes sebek;
tályog;
köhögés;
varikózus vénák és vénás elégtelenség;
a tej stagnálása a laktáció alatt;
fájdalom
hormonális rendellenességek;
ORZ;
hörghurut;
vesebetegség;
ideges túlzott izgatottság és álmatlanság;
bélelzáródás és aranyér;
ficamok következményei;
a prosztata és a húgyutak betegségei;
menopauza és a menstruáció alatti hormonális változások következményei.

A szárított édes lóherefűből főzeteket, gyógyteákat készítenek, melyek nyugtató és vizelethajtó hatásúak.

A növényi virágokkal ellátott lábfürdők lehetővé teszik, hogy megszabaduljon:

puffadtság;
viszkető;
gombás fertőzések.

A burkun infúziót tartalmazó gézborogatás és lotion megállíthatja a síró bőrelváltozásokat vagy az enyhe vérzést, amely sérülésekkel vagy égési sérülésekkel jár.

Figyelem! Az édes lóherét tartalmazó készítmények túlzott mennyiségben történő használata álmatlanságot, valamint hányingert és hányást válthat ki. Különös figyelmet kell fordítani erre a pillanatra a terhes nőknek és azoknak, akiknek belső vérzésük vagy fokozott véralvadásuk volt.

A gyógynövényt gyakran ízesítőként használják:

dohány;
alkohol;
szappanok;
illatszer termékek.

Az e növényt tartalmazó gyógyszereket angina pectoris és görcsök kezelésére írják fel.

Melilot officinalis

A sárga virágú fajt gyakran szarvasmarha takarmányozására és zöldtrágyanövényként termesztik. Az édes lóhere szintén rendkívül termő méznövény. Egy hektárról körülbelül 320 kg terméket kaphatunk (az éves burkunoknál ez a szám eléri a 450 kg-ot), amely a test tónusának megőrzésének és a betegségek megelőzésének eszköze. Az ilyen méz, akárcsak maga a növény, görcsoldó, gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító tulajdonságokkal rendelkezik. Használatának köszönhetően az ember megszabadulhat a szédüléstől és a migréntől.

A betegségekről és a kártevőkről

A fő veszély, aminek az édes lóhere ki lehet téve, a gyomok ellenőrizetlen növekedése, ezért a növénynek rendszeres gyomirtásra van szüksége.

Ez annál is inkább hasznos, mivel más gyógynövények a növény számára veszélyes betegségek forrásává válhatnak:

szeptória;
fehér rothadás;
átvitel;
lisztharmat.

Különösen nagy a valószínűsége annak, hogy a többi hüvelyesből megbetegednek a betegségek, ezért az ebbe a családba tartozó növényeket nem ajánlott a közelben ültetni. Ezenkívül minden beteg növényt azonnal el kell távolítani a területről, hogy elkerüljük a növények tömeges fertőzését.

Fontos! A Burkun gyakorlatilag immunis a rovarkártevők támadásaival szemben. Bár bizonyos mértékig károsíthatják a poloskák, gombócok, hernyók vagy zsizsik.

Hogyan és mikor kell gyűjteni és betakarítani

Az édes lóhere leveleinek és virágrészének elkészítéséhez megfelelően össze kell gyűjtenie és meg kell szárítania a növényt:

Vágja le a fű szárát a lehető legközelebb a gyökérhez.
Tépje le a leveleket, hajtásokat, csúcsokat és virágfürtöket.
Az összegyűjtött nyersanyagokat egyenletesen terítsük el papíron, és helyezzünk mindent egy lombkorona alá.

Az egész eljárást a virágzási időszakban hajtják végre. A sárga lóherében a nyár első évtizedében fordul elő, míg a fehér lóherében valamivel később indul, de körülbelül egy hónapig tart. A szárított fű megőrzi zöld színét és gazdagabb illatú. Az ilyen lapok maximális megengedett eltarthatósága 24 hónap. Helyénvaló tealevélként vagy leves vagy hal ízesítőjeként használni, így az étel pikantériásabbá válik.