Név: | Füstös beszélő (füstös sor) |
Latin név: | Clitocybe nebularis |
Egy típus: | Feltételesen ehető |
Szinonimák: | Szürke beszélő, Füstszürke beszélő, Füstös evezés |
Műszaki adatok: |
|
Szisztematika: |
|
Egy füstös beszélőről készült fotón egy meglehetősen leírhatatlan gomba látható, amely első pillantásra ehetetlennek tűnhet. De valójában lehet enni a füstös evezést ételnek, csak a helyes feldolgozás a fontos.
A füstös beszélő a középső sávban elterjedt vegyes- és lucfenyőerdőkben. Általában szimbiózist alkot a lucfenyővel, nőhet a széleken és a kertekben. Néha egyenként fordul elő, de gyakrabban azonnal megjelenik nagy kolóniákban, "boszorkánykörökben" vagy sorokban.
A Ryadovkovy családból származó gombának nagy és húsos kalapja van, szélessége eléri a 15 cm-t. Fiatal korában a kalap domború, félgömb alakú, szélei erősen felfelé fordulnak, de idővel elhajlik, míg a felfelé fordulás megmarad.
A gomba színe hamuszürke, néha enyhén sárga árnyalattal. A kalap középső része sötétebb, mint a szélein. Alsó részén fiatal termőtestekben fehérek, felnőttkorban sárgásak, gyakori tányérok, a száron enyhén leereszkednek.
A füstös sor fotója és leírása szerint a gomba akár 8 cm magasra is megemelkedhet, lába sűrű, vastag, bot alakú. Felnőttkorban belülről üregessé válik, sárgásfehér színű.
Egyes források az evezést a feltételesen ehető kategóriába sorolják, mások teljesen ehetőként határozzák meg. A mérgezés elkerülése érdekében a pépet szokás a füstös talker elkészítése előtt felforralni, és a főzés után megmaradt vizet leereszteni.
A faj toxicitására vonatkozóan nincs tudományos adat. Néhány emberben azonban a sajátos íz és szag kellemetlenséget okozhat, és ehhez kapcsolódnak az evezés étkezési alkalmatlanságáról szóló mítoszok.
Az ehető gombás füstös beszélő kellemes gyümölcsös vagy virágos illatú, néha édes parfüm illata van. Ritkán a szag rothadó és kellemetlen lehet, általában még forralva sem szűnik meg. Ugyanakkor a beszélő édes, fűszeres és meglehetősen finom ízű.
Az ehető füstös beszélők pépje nagy mennyiségben tartalmaz ásványi anyagokat, vitaminokat, rostot és szerves savakat. A pép összetételében különösen érdemes kiemelni a nerabulint, ennek alapján olyan antibiotikumokat készítenek, amelyek jótékony hatással vannak súlyos betegségekre, beleértve a tuberkulózist is.
A smoky talker értékes összetételének köszönhetően jótékony gyulladáscsökkentő hatást fejt ki, erősíti az immunrendszert és növeli az általános állóképességet. A gomba fogyasztása hasznos a minőségi növényi fehérje forrásaként.
Ugyanakkor emlékeznie kell az ehető beszélő lehetséges ártalmaira. A nem jó minőségű feldolgozáson átesett termék túladagolása vagy fogyasztása ételmérgezést okoz. Krónikus gyomor- és bélbetegségben szenvedőknek nem ajánlott a füstös beszélők használata, gyakori székrekedéssel és lassú emésztéssel jobb, ha tartózkodnak tőlük.
A füstös evezés külső jellemzőit tekintve több feltételesen ehető vagy mérgező gombához hasonlít. Annak érdekében, hogy ne hibázzon a gyűjtés során, előzetesen alaposan tanulmányoznia kell a hamis ikreket.
A mérgező ón entoloma színében, méretében és alakjában a szürke füstös sorhoz hasonlít. A fajtákat számos jellel lehet megkülönböztetni - az entoloma kalapja általában bolyhosabb árnyalatú, az alsó részen rózsaszínűek és kanyargósak.
Ezenkívül a beszélő gyakran "boszorkánygyűrűkkel" nő, de az entoloma általában nem alkot köröket. A méreggomba leggyakrabban tavasszal fordul elő, és ritkábban fordul elő, mint a füstölgő.
Egy másik gomba, amely úgy néz ki, mint egy füstös sor, egy ehető nagy vargánya, fehéres, húsos kalappal. De az akasztók általában világosabbak, mint a beszélők, szürke árnyalatuk nem olyan hangsúlyos, és az alsó részek tányérjai rózsaszínek. A vargánya másik jellegzetessége az erős lisztes pép illata, amely egyáltalán nem hasonlít egy ehető szürke beszélő aromájához.
A rendkívül mérgező fehéres vagy elszíneződött beszélő domborúan kinyújtott fehéresszürke kalapjával füstösre emlékeztet. De nagyon könnyű megkülönböztetni az ehetetlen gombát - a kalap felületén porszerű fehér bevonat található. A gomba szaga is kellemetlen, lisztes lesz, és általában nem jelentkezik a vágy, hogy ételként kipróbáljuk.
A szappansor némileg hasonlít egy ehető füstös beszélőhöz - kalapja barnásszürke, zöldes árnyalattal. De a zöldes szín az, amely lehetővé teszi a szürke füstös sor megkülönböztetését az ehetetlen gombától. Ezenkívül a mosószappan jellegzetes kellemetlen szaga árad a szappanból.
Augusztus közepén vagy szeptember elején szürke ehető sort kell keresnie. A beszélő október közepéig megtalálható az erdőben, néha az első fagy után is látható.
Beszélőt főleg lucfenyők mellett kell tűlevelű vagy vegyes erdőkben keresni. Mivel a gomba színe összeolvad a lehullott levelekkel és tűkkel, nagyon óvatosan kell nézni a lábad alá.
A beszélők gyűjtése során csak fiatal gombákat tehet egy kosárba, az öregeket pedig jobb az erdőben hagyni. A helyzet az, hogy a szürke sor termőtesteit nagyon bőségesen érintik a férgek és más rovarok - felnőttkorban a gomba pépet már erősen megeszik.
Bármilyen előkészítés előtt egy frissen szedett sort fel kell dolgozni - távolítson el minden rátapadt törmeléket a kupakjáról, öblítse le meleg vízzel, majd forralja 20 percig sóval, és engedje le a vizet. A feldolgozott pép alkalmassá válik sózásra, sütésre, pácolásra, a főzési módoknak megfelelően a füstös sor univerzális. Kombinálható más gombával vagy külön is fogyasztható, nagyon kellemes a beszélő íze.
Érdekessége ennek az evezéstípusnak, hogy nagyon erősen forr. A gombával a tetejéig megtöltött serpenyőben való főzés után nagyon kevés marad a kész termékből.
A füstös beszélőről készült fénykép lehetővé teszi a külső jellemzők megfelelő tanulmányozását. Bár ennek a fajnak a sora hasonló más gombákhoz, meglehetősen könnyű felismerni mind színe, mind különleges illata alapján.