Az áfonya egy vadon termő hasznos bogyó, amely az északi szélességeken nő. Hatalmas mennyiségű tápanyagot és olyan tápanyagot tartalmaz, amelyek segítenek az immunrendszer erősítésében és a különböző fertőzések leküzdésében. Mindenkinek tudnia kell, hogyan és hol nő az áfonya, aki a vitaminok tárházát keresi.
Minden áfonya a Heather családhoz tartozik, és rokon az áfonyával, áfonyával és vörösáfonyával. Összesen 4 fajta áfonya nő vadon:
Most a bogyót nemcsak kézzel, hanem speciális betakarítógéppel is betakarítják. Ez lehetővé teszi, hogy tápláló és egészséges bogyót szüreteljen ipari méretekben.
Az USA-ban tenyésztettek egy hibridet is kulturális tenyésztésre. Az emberiség sokáig nem tudta megszelídíteni az erdei bogyókat, mivel az áfonya nagyon szeszélyes a környezeti feltételekhez a növekedési helyén, és fokozott talajtermékenységet igényel. A hazai áfonyafajta csak a 19. század végén jelent meg. A vadonhoz képest emberi felügyelet mellett könnyebben növekszik, kevesebb talaj- és nedvességigénye van.
Ugyanakkor az erdei bogyó az emberi élőhelyektől távol eső helyeken próbál növekedni. Ezért a bogyók szerelmesei több mint egy kilométert gyalogolhatnak, mielőtt belebotlanak egy egészséges termék sűrűjébe.
A megfelelően gyűjtött és betakarított vörös áfonya lázcsillapító, gyulladáscsökkentő, és egyben immunerősítő eszköz is. Alkalmazható megfázás kezelésére, így terhes nőknél és gyermekeknél is. A bogyónak vannak korlátai is, különösen nem fogyaszthatják nagy mennyiségben gyomorfekélyes és egyéb gyomor-bél traktus nyálkahártya-problémákkal küzdők.
Az áfonya mocsári bogyó, tőzegben és szivacslápokban nő. Oroszországban a bogyó kizárólag az északi féltekén, valamint nedves tűlevelű erdőkben és nedves alföldeken nő. Vonzzák a bogyókat és a tőzeglerakódásokat is. Hazánkban csak a déli régiókban, minimális téli hónapok és száraz talaj mellett nem lehet áfonyát találni. Oroszországban Kamcsatkában, Karéliában, Szahalinban és Szibériában található. Mindenütt azokban a régiókban, amelyek a tundrához és az erdő-tundrához tartoznak, valamint a tajga nedves, tűlevelű erdőiben, ahol gyakran találhatók mocsarak és nedves alföld.
Figyelemre méltó, hogy a különböző területeken a bogyónak saját neve van. Például Oroszország Pszkov régiójában kőlégynek, az ukránoknak pedig darunak hívják. Fehéroroszországban ezt a bogyót darunak nevezik.
Az áfonya és a daru összehasonlítása nem véletlen - a bogyó egy hosszú száron található, amely a daru vékony és hosszú nyakára emlékeztet.
Érdekes, hogy az áfonya leggyakrabban azokon a helyeken nő, ahol az ember nem rontotta el a környezetet és nem fejlesztett ki erőteljes gazdasági tevékenységet. Ez egyfajta jelzője annak, hogy a környezet tiszta, és sok minden megmaradt eredeti formájában. A bogyó növekedésének fő feltételei a megfelelő mennyiségű nedvesség és a termékeny talaj.
Az áfonya egy kis örökzöld cserje. A cserje hajtásai vékonyak és széles körben elterjedtek. Ugyanakkor speciális, nagyon kis méretű járulékos gyökerekkel is gyökeret ereszthetnek.
A cserje levelei kicsik, rövid dugványokkal, tojásdad alakúak. Felülről a levelek enyhén hegyesek, széleik épek, kissé lehajlottak.
A felső oldalon a levelek sötétzöld színűek és fényes felületűek. Alul szürkés színű.
A virágok lelógóak, kis méretűek, hosszú kocsányokon helyezkednek el. A virágok fehérek, gyakran rózsaszínesek. Az áfonya késő tavasszal és nyár elején virágzik. Csak 3 hónappal a virágzás kezdete után lehet betakarítani. Ennek a bogyós gyümölcsnek az a különlegessége, hogy tavasszal, a hó elolvadása után éretlenül és már áttelelve is betakarítható. Igaz, tavasszal már sokkal kevesebb vitamin és tápanyag van az áfonyában.
Gyümölcsei alapvetően gömb alakúak, néha apró, tojásdad bogyók. Amikor a gyümölcsök kialakulnak, fehér színűek, majd pirosak. A szín világos, fényes, a méretek elérik a 13 mm átmérőt.
A hozam növelése érdekében az áfonyát speciális ültetvényeken termesztik ipari méretben. Ott 20-30-szor több a betakarítás.
A bogyónak több szedési dátuma van. Minden a fogyasztók preferenciáitól és ízlésétől függ:
A hasznos nyersanyagok érlelése a régiótól függően történik. Az első betakarítás már szeptember elején, Oroszország középső régióiban pedig szeptember közepén érik. Ha ebben az időben áfonyát kell gyűjteni és válogatni, akkor az egész bogyókat könnyen fel lehet önteni hideg vízzel, és hűvös helyen tárolni a következő évig.
A vadon élő nyersanyagok gyűjtésének második időpontja november, a fagyok beköszöntével. Az első hóig. Egyes régiókban az áfonyát a fagy után értékelik, mivel édesebbé válik.
A harmadik begyűjtési időszak kora tavasz, közvetlenül a hó elolvadása után. De ebben az időszakban nagyon óvatosan kell gyűjteni, mivel könnyen ráncosodik és rosszul szállítható. Igen, és ismernie kell azokat a helyeket, ahol az áfonya megtalálható, és ahol még nem gyűjtötték be.
Mindenki tudja, hogy a vadon élő északi bogyó a mocsárban nő. Ezért nagyon óvatosan kell gyűjtenie az áfonyát. Áfonyabozótok szőnyegszerűen terülnek el a mocsár fölött, csak kissé emelkednek a talaj fölé.
Gyűjtéskor célszerű speciális fésűt, fát vagy fémet használni. Ez megkönnyíti a bogyó megtalálását, mivel elbújik a levelek alatt, és szabad szemmel nem mindig látható.
Hogyan és hol nő az áfonya, a "csendes vadászat" minden szerelmese tudja. Ezek az északi tajgaerdők, ahol gyakoriak a mocsarak és a magas talajnedvesség. Ezeken a helyeken mindig van egy tisztás, ahol szőnyegként terül el egy élénkpiros gyöngyökkel tarkított bokor. Fontos, hogy a bogyószedéskor alaposan felkészüljünk és körültekintően kell eljárni, mert az áfonya szereti a mocsaras, sok lápos helyeket, ahol el lehet akadni. A begyűjtési idő azonban igen kiterjedt: szeptember elejétől a hótakaró teljes lerakásáig. Egyes régiókban a termést tavasszal is szívesen betakarítják. A tapasztalt szakértők azonban azt mondják, hogy a legfinomabb és legegészségesebb bogyó az első fagy után van.