Név: | mezei csiperkegomba |
Latin név: | Agaricus arvensis |
Egy típus: | Ehető |
Szinonimák: | Champignon rendes, Champignon járda |
Műszaki adatok: |
|
Szisztematika: |
|
Mezei gomba - az agaria gombák egyik fajtája, a Champignon család része. A nemzetség legnagyobb tagja. Egyes kézikönyvekben közönséges vagy járdagomba néven található. A hivatalos források Agaricus arvensis néven emlegetik.
A fotó és a leírás szerint a mezei csiperkegomba klasszikus termőtest-formájú, jellegzetes sapkával és szárral. A felső rész átmérője eléri az 5-15 cm-t. Fehér színű, felülete selymesen fényes. A kupak alakja hosszú ideig félgömb alakú, befelé fordított élekkel zárva marad. Csak a túlérett példányoknál egyenesedik ki, majd válik lelógóvá. Felületét pikkelyek borítják, amelyek idővel megsárgulnak és megrepednek.
A kupak hátulján fehér fólia található, amely befedi az ívelt vékony lemezeket. Kezdetben világosszürke árnyalatúak, majd rózsaszínesek, a termőidő végén dúsbarnává válnak. Vágáskor sűrű, húsos pép látható. Fehér, enyhén sárgás színű, ánizs illata van.
Ennek a fajnak a lába eléri a 6-10 cm magasságot és az 1-2 cm szélességet. Hengeres, sima, alján kinyúlás van. Fiatal példányokon sűrű, tömör, de a gomba növekedésével üregessé válik. A lábszár színe megegyezik a kalappal, megnyomva a húsa megsárgul. A gomba alján két gyűrű látható:
Ez a funkció lehetővé teszi a mezei gombák megkülönböztetését más fajoktól.
A mezei barna csiperkegomba spórái ellipszis alakúak, simák.
Ez a faj főleg tisztásokon, pázsitokon, kertekben található. A nyitott, jól megvilágított területeket részesíti előnyben. Közvetlenül a talajon nő. A park területén, tisztásokon és utak szélén is megtalálható enyhe füves bozótokban. Síkságon és hegyvidéken egyaránt nő.
A mezei csiperkegomba egyenként, kis csoportokban és egész gombacsaládokban fordul elő, félköröket és gyűrűket alkotva.
A mezei csiperkegomba nem szereti a fás szomszédságot, az egyetlen kivétel a lucfenyő. Széles körben elterjedt Európában és a Kaukázusban. Oroszország területén minden régióban megtalálható.
Ez a faj ehetőnek számít, és nyersen is fogyasztható. Ízét tekintve ez a gomba a harmadik kategóriába tartozik. Joggal tekinthető finomságnak.
A mezei gomba (Agaricus arvensis) is használható főzéshez:
A legértékesebbek a fiatal példányok, mivel a húsuk lágyabb, az illatuk gazdagabb. Az érett gombát sütéshez, sütéshez és szárításhoz a legjobb használni.
Rendszeres adagolt mennyiségben történő használata lehetővé teszi:
A mezei csiperkegomba is hozzájárul a fogyáshoz, hiszen használatuk után sokáig érezhető a jóllakottság érzése.
Ez a faj sok tekintetben hasonlít más gombákhoz. Ezért a gyűjtés előtt meg kell tanulnia, hogyan lehet megkülönböztetni a hamis mezei gombáktól és más pároktól.
Az első esetben egy mérgező rokon felismerhető az árnyék változásáról, amikor megnyomja a pépét. Hamis képviselőnél sárgássá válik. Amikor a szárat a tövénél levágják, a színe kezdetben élénksárgára, majd narancssárgára változik, és végül barna árnyalatot kap. Ráadásul az ehetetlen csiperkegombának nincs kellemes ánizsillata. Jód, gyógyszerek vagy karbolsav szaga van.
A mezei csiperkegomba fiatal példányai a sápadt vöcsökkel és a könnyű légyölő galócával is összetéveszthetők. A mérgező ikrek felismerése segít megváltoztatni a pép színét, amikor megnyomják. Az árnyalat ebben az esetben sárgára változik. Ezenkívül a pép kellemetlen szagot áraszt.
A mezei gomba és az esernyő között az a különbség, hogy az utóbbit hosszú és enyhén ívelt szár jellemzi. Ezenkívül egyes példányokon gumós megvastagodás látható a tövénél. Fiatal ernyőknél a sapka felülete fehéres, közepén sötét kiemelkedéssel. A növekedés során a bőr okker színű pikkelyekre reped.
A kupak hátulján krémes tányérok találhatók, amelyek idővel megbarnulnak.
Az esernyő jellegzetessége a lábszáron található széles membrángyűrű, amely könnyen mozgatható. Spórapor - könnyű krém.
A termőidő májusban kezdődik és október végéig tart. Kedvező feltételek a növekedéshez: a levegő hőmérséklete 16-18 fokon belül és a páratartalom - 80-85%.
A gomba szedését csak ehetőségükben való teljes bizalommal szabad elvégezni. A mezei gombát késsel vágjuk a termőtest tövénél, ami nem károsítja a micéliumot. Ugyanakkor nem szükséges túlérett példányokat venni, mivel ezek a növekedési folyamat során képesek méreganyagok felhalmozására.
Mielőtt a gombát étkezésre használná, alaposan meg kell tisztítani az erdő talajától, fűtől és egyéb törmeléktől. Ezután engedje le a kupakokat a felső bőrről, alulról pedig a fóliát, amely lefedi a lemezeket. Ezt követően a gombát alaposan meg kell mosni.
Az előre meghámozott gomba frissen felhasználható különféle saláták, szószok készítéséhez. Ebben az esetben kissé meg kell szárítani és szeletekre kell vágni.
A mezei gombák is hőkezelésnek vethetők alá, ezért tudnia kell, hogyan kell megfelelően főzni, hogy megőrizze ízét.
Ezt a fajtát 10 percig kell forralni. sós vízben. Ezután a gombát szűrőedénybe kell tenni, és hagyni kell a vizet lefolyni.
Ebben a formában levesek, főételek készítésére, valamint lepények töltelékeként is használhatók.
A gombák sütéséhez először fel kell forralni, és hagyni kell lefolyni. Ezt követően a gombákat hosszanti lemezekre kell vágni.
Közben felforrósítunk egy serpenyőt, és öntsünk bele kevés napraforgóolajat. Ezután rátesszük a gombát, sózzuk, borsozzuk és 5-7 percig pirítjuk., ne felejtse el folyamatosan keverni. Kívánt esetben a napraforgóolaj vajjal helyettesíthető.
Téli készítményként a mezei csiperkegombát ajánlott szárítani és pácolni. Ugyanakkor a gombák megőrzik kellemes ízüket és aromájukat.
Szárításhoz először meg kell tisztítani és hosszanti lemezekre vágni. Mosás ebben az esetben nem szükséges. Ezután fűzze fel a kapott szeleteket egy cérnára, és akassza fel egy sötét, száraz helyiségbe, rovarok gézzel borítva. 2-3 nap elteltével a gombát vászonzacskóba tesszük hosszú távú tárolás céljából.
A téli pácolt mezei csiperkegombához szüksége lesz:
Főzési folyamat:
Fedje le a tartályokat meleg takaróval, hogy lassan lehűljön. Két nappal később tedd az üvegeket a pincébe.
A mezei csiperkegomba értékes, otthon is termeszthető gombafajta. Ehhez gyümölcsöző spórákat kell szereznie, és optimális feltételeket kell teremtenie a növekedéshez. De ez a folyamat kitartást, türelmet és bizonyos tudást igényel.