Név: | Hygrophorus illatos |
Latin név: | Hygrophorus agathosmus |
Egy típus: | Feltételesen ehető |
Szinonimák: | illatos higrofor |
Műszaki adatok: |
|
Szisztematika: |
|
Az illatos hygrophorus (Hygrophorus agathosmus) a gombák számtalan birodalmának egyik képviselője. Feltételes ehetősége ellenére a gombászok körében nincs különösebb kereslet. Vannak, akik nem szeretik a termőtestek ízét, mások egyszerűen nem tudják, hogy gyűjthetők.
Illatos hygrophorus, illatos, Agaricus agathosmus, Agaricus cerasinus - ugyanannak a gombának a neve.
Nem mindenki meri az ismeretlen erdő ajándékait a kosárba tenni, annak ellenére, hogy vonzó megjelenésük van
Az illatos hygrophorus külső jelek alapján megkülönböztethető a többi gombától.
A termőtest közepes méretű, 3-7 cm átmérőjű kalappal rendelkezik. Amikor a gomba először megjelenik a talaj felett, ez a rész domború, de fokozatosan kiegyenesedik, csak egy gumó marad a közepén. A kalap bőre érdesség nélküli, de csúszós, mivel nyálka van rajta. Szürkés, olívaszürke vagy sárgás színű, széle felé kissé világosabb.
A Hygrophor illatos galócagombák közé tartozik. Lemezei fehérek, vastagok, ritkán helyezkednek el. Fiatal termőtestekben tapadnak. Fokozatosan térjen el, ugyanakkor változtassa meg a színét. A felnőtt higroforokban a lemezek piszkosszürkék.
A gombák magas (körülbelül 7 cm) és vékony (legfeljebb 1 cm átmérőjű) lábakkal különböztethetők meg. Henger alakúak, ami az aljánál vastagabb. Sami szürke vagy szürkésbarna. Az egész felületet apró, pehelyszerű pikkelyek borítják.
Az illatos hygrophora pép fehér, száraz időben puha. Ha esik, laza, vizes lesz. A gombák íze édeskés, a mandula aromájával.
Ha esik, nem nehéz megtalálni a higrofort, hiszen a gomba helyétől több tíz méterre terjed a szag
Leggyakrabban a faj hegyvidéki területeken található, ahol nedves, mohás tűlevelű erdők találhatók. Néha vegyes erdősávban, tölgyek és bükkösök alatt nő.
Nem fél a fagytól, így a gyűjtés még szeptember-októberben és november elején is folytatódik. Egy képviselő csoportosan nő, ritkábban egyenként.
Ez a faj a feltételesen ehető fajhoz tartozik. De nem egy étel alapjául szolgál, hanem csak más termőtestekhez adják. Minden az intenzív ízről szól.
Az illatos higrofor az erdő hasznos ajándéka, nagy mennyiségben tartalmaz:
Szinte minden gombának vannak ikrei, az illatos higrofornak is vannak. Csak kettő van belőle, de mindkettő megehető. Tehát ha összetéveszti ezeket a gombákat, nem kell aggódnia:
A gombának ugyanaz az illata, mint az illatos, mandula
A lábon nincs pikkely, sima
Ha csendes vadászatra megy az erdőbe, kosarat és éles pengéjű kést kell felhalmozni. Az illatos higroforokat a tövénél levágják, hogy ne pusztítsák el a micéliumot.
A hazahozott gombákat ki kell válogatni, majd meg kell tisztítani a földtől, tűktől vagy lomboktól. Öntsön hideg vizet, és öblítse le az egyes termőtesteket. Ezután tisztítsa meg a kalapot a nyálkahártya bőrétől és a lábaktól is.
A kulináris élvezetekhez a gyümölcs minden részét felhasználhatja. A főtt, sült, sózott vagy ecetes gombák íze kellemes, finom. A pép sűrű marad, szinte nem forr le.
A hagymás vagy zöldhagymás tejfölben sült kalapok és lábak nagyon finomak. Julienne, gombaleves, szósz remekül kijön.
A kínaiak illatos higrofort használnak, hogy finom tinktúrát készítsenek tejjel. Véleményük szerint az egészséges ital fogyasztása erősíti az immunrendszert, eltávolítja a méreganyagokat és egyéb káros anyagokat a szervezetből.
A Hygrophor illatos biztonságos és feltételesen ehető, bár nem mindenki tudja használni. Az a tény, hogy a termőtestek sok rostot tartalmaznak, mértékkel kell enni a terméket, különben gyomorégés jelentkezik. 14 év alatti gyermekeknek, valamint terhes, szoptató nőknek egyéni intolerancia és allergia esetén szintén nem ajánlott ilyen növényt használni.