A szarvasmarhatartók gyakran kerülnek olyan helyzetbe, hogy a tehén eltörte a szarvát. Az ilyen sérülések megelőzhetők, de ha ez megtörténik, azonnal meg kell tennie a szükséges intézkedéseket az állat megsegítésére.
A szarv a bőr egyfajta származéka, a körmökkel, karmokkal és hajjal együtt. Kialakulásuk az epidermisz átalakulásából származik. Az alapból nő, és a végső formáció után az élet végéig nem változik.
A metszet azt mutatja, hogy a szervet keratinizált felső réteg, egyfajta burkolat - az epidermisz, valamint a dermis - képviseli. Fő funkciója a frontális csonthoz való csatlakozás. Ezenkívül vérkapillárisok és erek, idegvégződések haladnak át rajta, amelyek táplálják a kapszulát és biztosítják annak aktív növekedését.
A kötőszövet a dermis alatt található, amelyet nyálkahártya borít. A kürtje belül üres.
A tehén szarvát általában három fő részre osztják:
Az alap a puha részhez kapcsolódik - viasz, amely viszont összeköti a bőrrel.
Az erek, hajszálerek, idegek a tehénszarv két alsó rétegében találhatók, a felső pedig a keratinizált hámréteg. Így ez a rész eltávolítható anélkül, hogy a tehén megsérülne vagy vérzést okozna.
A tehénben eltört szarv gyakran komplikációkhoz vezet. Főleg, ha az alsó részek érintettek. Ilyenkor a fejen vérző seb keletkezik, és a szarv töve is vérzik. Általában, ha nem nyújtanak segítséget időben, akkor a vérmérgezést okozó mikroorganizmusok bejutnak a sebbe. A helyi hőmérséklet emelkedett, a tehén szorong, ha megérinti. Mindez a gyulladásos folyamat kezdetére utal. Egy idő után megkezdődik a sebfelület felszaporodása. A burkolat mozgathatóvá válik és levehető.
Az állatorvosok a sérüléseket súlyosságuk szerint enyhe, közepes és súlyos kategóriába sorolják.
Kisebbnek számít a sérülés, ha a hegye eltört, mert ott nincsenek erek.
A kis repedések közepesnek minősülnek. Ez vérzést nyit meg, de a prognózis általában kedvező.
A középső rész törése már súlyos eset. Az állat súlyos fájdalmakat szenved. A kórokozó mikroorganizmusok behatolnak a nyílt sebbe, ami hozzájárul a gyulladás kialakulásához a frontális sinusban, a száj- és orrüregben. Az állat lehajtja a fejét, és a sérült oldalára billenti. Néha a fertőzés az agyba is behatol. Ezt a típust a törött szerv mobilitása és egyoldalú orrvérzés jellemzi. A vér a frontális sinuszon keresztül jut be az orrjáratba.
A sérülés legsúlyosabb típusa a burkolat leválása és a tövénél lévő selejtezés. Ez nagyon veszélyes és fájdalmas a szarvasmarhák számára.
A repedések terápiája a szennyeződések tisztítására, a bőr és az epidermisz helyreállítására irányul.
Először is, ha a kürt eltört, akkor:
Zárt törésnél, ha a burkolat nem sérült, a törött szarvra sínt helyeznek. A két szarv közé egy nagyon szoros nyolcas kötést is kell alkalmazni. A tehenet külön helyiségben kell tartani, és el kell távolítani az állománytól.
Ha a kürt a középső részen eltörik, a terápia a vérzés leállításából, a seb antiszeptikumokkal történő kezeléséből, majd érzéstelenítéssel történő műtétből áll, mivel a törött szarv nem áll helyre.
A megelőzésnek a törések mögöttes okok megszüntetésére kell irányulnia. A teheneket szabad istállókban kell tartani a zoohigiéniai előírásoknak megfelelően. Azokon a helyiségekben, ahol teheneket tartanak, nem szabad leltárt tárolni, valamint mindent, ami sérülést okozhat. Az állomány gyakorlása ne történjen benőtt kertek, szélfogók közelében. Nem ajánlott nem szabványos kötési lehetőségeket használni. Tehenek szállítása során a tehenek speciális kantárral történő kompetens rögzítése szükséges.
A sérülések elkerülésének legmegbízhatóbb módja azonban az egész állatállomány szarvtalanítása (díszítése). Az eljárást fiatal korban hajtják végre, amikor a szarvak még nem alakultak ki teljesen. Erre több lehetőség is kínálkozik:
A díszítési módszer megakadályozza a későbbi szarvsérüléseket.
Ha egy tehén eltöri a szarvát, annak okai sokfélék lehetnek. A tulajdonos képes őket megszüntetni, és segítséget nyújtani az állatnak. Egyre több szakértő jut arra a következtetésre, hogy a teheneknek otthon nincs szükségük szarvra. Céljuk a védelem. Az állományban tartott házi tehenek számára tehát egyfajta atavizmust jelentenek.