Az örökzöld tűlevelűek más képviselőitől eltérően a vörösfenyők minden ősszel sárgulnak és kihullatják a tűket, valamint bizonyos kedvezőtlen tényezők előfordulásakor. Ez a természetes tulajdonság nagyon szokatlan, és számos oka és magyarázata van.
A vörösfenyő tartós és szívós fák. Ezek a növények képesek alkalmazkodni a különféle természeti tényezőkhöz, és gyorsan lefedik az összes új területet. A kultúra tűi különböző hosszúságú tű alakú leveleknek tűnnek. A luc- és fenyőtűkkel ellentétben puhák, mivel nincs bennük merev mechanikai szövet. Mint minden lombhullató növény, a vörösfenyő is minden ősszel megsárgul, és leveti zöld ruháját, amelyről a nevét is kapta.
Tavasszal fiatal élénkzöld levelekkel borítják, amelyek idővel sötétre változtatják az árnyékot: így a tűk tűhöz hasonlítanak. Kúpok jelennek meg a növény ágain. Méretük és számuk az éghajlati viszonyoktól és a növekedési régiótól függ. Ősszel a vörösfenyő megsárgul és leesik, gyönyörű citromsárga szőnyeggel borítva a talajt. Egész télen csupasz ágakkal állnak a fák.
Télen a kis gömbgumókhoz hasonlóan rügyek jelennek meg az ágakon: megjelenésükben különböznek más tűlevelűek rügyeitől. A tavasz beköszöntével olyan hajtások jelennek meg róluk, amelyek nem hasonlítanak egymáshoz. A legfelső rügy hosszú szárat hoz létre, egyetlen tűvel. Az oldalsó rügyekből virágzáskor egy rövid köteg képződik, amely sok, különböző irányban növekvő kis tűt egyesít. A szár itt nem fejlődött ki, és a puha tűket egy ponton szorosan összegyűjtik. Egy kötegben több tucat tű található.
Feltételezik, hogy az ókorban a vörösfenyő örökzöld volt. De miután bejutott a távoli északi régiókba, amelyeket zord éghajlat jellemez, kénytelen volt sárgára váltani, hogy ily módon alkalmazkodjon az új feltételekhez. A vörösfenyő télre tűlevelet irt, hogy a hideg időszakban csökkentse a víz párolgását. A fa gazdaságba megy, mert télen átfagy a talaj, és a növény gyökerei nem képesek elegendő nedvességet kivonni.
Ezenkívül maguk a tűk bizonyos mennyiségű vizet tartalmaznak, ami segít puhának és bolyhosnak maradni. A tűk felülete, amely megvédi a növényt a nedvességveszteségtől, nagyon vékony védőréteggel rendelkezik, amely csak a meleg évszakhoz segít alkalmazkodni. A hideg idő beállta előtt a vörösfenyő megsárgul, a levelek lehullanak a fáról, hogy megakadályozzák a fagyást.
A lombhullató fákkal ellentétben a vörösfenyő nagyon ritka esetekben patogén mikroorganizmusok hatásának van kitéve, mivel fenolt, tanninokat és gyantákat tartalmaz. Azonban, mint minden más növényt, a vörösfenyőt is ki lehet téve különféle betegségeknek és kártevőknek, aminek következtében tűlevelei még az ősz előtt megsárgulhatnak. Betegség esetén a rothadó baktériumok és gombák elsősorban a tűket érintik. A vörösfenyőt leggyakrabban a következő betegségek és kártevők támadják meg:
A fa gondozásához be kell tartania az alapvető szabályokat:
A vörösfenyők az év különböző szakaszaiban különböző okok miatt sárgulnak. Ezek lehetnek természetes folyamatok, valamint kedvezőtlen tényezők hatásának következményei. A fiatal palánták egész évben megtartják a zöld tűket. A kifejlett vörösfenyők télen kihullatják tűleveleiket, hogy tavasszal új zöld ruhát kapjanak, amely egészen őszig látványos kilátással örvendeztet. Ha a növények koronája nyáron besárgul, az azt jelenti, hogy a vörösfenyő védelmet és speciális kezelést igényel a különféle kórokozók ellen.