Név: | Légyölő galóca párduc |
Latin név: | Amanita pantherina |
Egy típus: | Ehetetlen, mérgező |
Szinonimák: | Légyölő galóca szürke |
Műszaki adatok: |
|
Szisztematika: |
|
A gombavilág csodálatos és változatos. Nem minden képviselője ártalmatlan az emberre. Egyes gombák elfogyasztása súlyos mérgezést vagy akár halált is okozhat. De még az ilyen fajok is jelentős előnyökkel járhatnak, mivel kifejezett gyógyhatásuk van. E gombák közé tartozik a párduc légyölő galóca, amely egyszerre jelent halálos veszélyt az emberre és jelentős gyógyító erőt.
Az Amanitas az egyik legismertebb gomba, általában még a gyerekek is könnyen azonosítják őket. Ennek a családnak a képviselői számos olyan jellegzetes külső tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik, hogy félreérthetetlenül felismerjék őket sok más mellett.
Mindegyik jellemző a párduc légyölő galócára is. Az Amonite családhoz tartozik, latinul a neve Amanita pantherina-nak hangzik. Ennek a gombának a fő megkülönböztető jellemzői a táblázatban láthatók:
Paraméter | Jelentése |
Nevek szinonimák | Légyölő galóca szürke, légyölő galóca leopárd |
gomba típus | lamellás |
Osztályozás | Ehetetlen, erősen mérgező |
Forma | esernyő |
Szag | Gyenge, édes, kellemetlen |
pép | Fehér, édeskés ízű, törve nem változtatja a színét |
Az alábbiakban részletesebben ismertetjük a párduc légyölő galóca főbb részeit.
A fiatal párduc légyölő galóca kalapja csaknem gömb alakú. A gomba növekedésével egyre laposabbá válik, miközben a széle enyhén befelé hajlik. Egy felnőtt példány kalapja elérheti a 12 cm átmérőt, míg szabályos kör alakú.
A felső bőr vékony, szürkés-barna vagy barna-barna színű, változó intenzitású. A tetején számos fehér pelyhes növedék található, amelyeket könnyű lecsípni. A hymenofor (a kupak hátoldala) lamellás, nem olvad össze a szárral. A lemezek fehérek, egyenletesek, törékenyek, a gomba öregedésével sötét foltok jelenhetnek meg rajtuk.
A párduc légyölő galóca lába egyenletes, általában hengeres vagy szabályos csonkakúp alakú, felfelé kissé keskenyedő. Az alsó részen jellegzetes félgömb alakú megvastagodás található - gumó. A láb belsejében üreges, 12-15 cm-re is megnőhet, vastagsága eléri a 1,5 cm-t. Fehérre festve.
A lábszár gyakran gyűrű alakú, bár vannak példányok anélkül is. Felületén számos, faforgácsra emlékeztető fehér pelyhes kinövés-szőr található.
A légyölő galóca párduc összetéveszthető ugyanazon család más képviselőivel. Ikrei közé tartoznak a következő gombák:
A besorolás szerint a szürke-rózsaszín légyölő galóca a feltételesen ehető közé tartozik, és előzetes hőkezelés után teljesen meg lehet enni. Fő különbsége a párductól a pép színének megváltozása mechanikai sérülés esetén. A szürkés-rózsaszín légyölő galóca a vágáson lassan rózsaszínűvé kezd válni. Egy másik különbség a gyűrű formája. A párduc légyölő galócában gyenge, gyakran a lábszár alsó részén található. Szürkés-rózsaszínben a gyűrű nagyon hangsúlyos, lelóg, a láb felső részén található.
Egy másik különbség a lábak formája. A szürkés-rózsaszín légyölő galócában gyakran fordított kúp alakú, lefelé keskenyedő. Ugyanakkor ebben a fajban a lábszár alsó részén lévő volva gyengén kifejeződik vagy teljesen hiányzik.
A napernyőgomba a párduc légyölő galóca másik ikertestvére. Ez a faj is ehető, ráadásul kiváló íze és előzetes hőkezelés nélküli fogyaszthatósága miatt nagyra értékelik. Az esernyőgomba a Champignon családba tartozik, külsőleg párduc légyölő galócaként néz ki, de számos jellegzetes tulajdonsága van:
Az esernyőgombának viszont vannak mérgező társai, például az ólomsalakos klorofillum és a sötétbarna klorofillum. Sokkal kisebb méretűek, és Észak-Amerikában nőnek, így az oroszországi gombászoknak elég kevés esélyük van találkozni velük. A hamis esernyőgombák megkülönböztető jellemzője a pép színének kivörösödése a mechanikai sérülések során.
A párduc légyölő galóca növekedési területe igen széles. Megtalálható Oroszország európai részének mérsékelt égövének lombhullató és vegyes erdőiben, valamint Szibériában és a Távol-Keleten. A gombaszedő mikorrhizát képez sok tűlevelű és lombos fával, de leggyakrabban tölgy vagy fenyővel. A gomba tömeges növekedése júliusban kezdődik és szeptember közepéig tart. A gomba a talaj összetételére igénytelen, de a meszes, sőt esetenként nagyon rossz, erősen lúgosított talajokon is gyakoribb.
A párduc légyölő galóca általában egy példányban nő, a csoportok meglehetősen ritkák. Róla egy érdekes videó megtekinthető a linken:
A párduc légyölő galóca erősen mérgező gomba, ezért fogyasztása szigorúan tilos. A termőtestek pépje erős méreganyagokat, például hioszciamint és szkopalamint tartalmaz, amelyek általános mérgezést okoznak. Ezen anyagokon kívül a muszkarin, a muscimol, a szerotonin és a buphotonin alkaloidokat tartalmazza, amelyek a központi idegrendszerre hatva tudatváltozást okoznak. Ezért a gomba nemcsak erősen mérgező, hanem hallucinogén is.
A párduc légyölő galóca mérgezések ritkák, elsősorban a gomba jó felismerése miatt. Használata után végzetes kimeneteleket nem dokumentáltak, bár egyes toxikológusok ezt a fajt még a sápadt vöcsöknél is mérgezőbbnek tartják. A párduc légyölő galóca mérgezés tünetei hasonlóak az emésztőszervekre gyakorolt szokásos mérgező hatások képéhez, minden mérgező gombára jellemző, azonban kiegészül a tudatzavar tüneteivel.
Íme a párduc légyölő galóca mérgezés fő jelei:
A tünetek általában a gomba elfogyasztása utáni első 20-30 percben jelentkeznek, és a következő 6-8 órában előrehaladnak. Ha párduc légyölő galóca mérgezésre gyanakszik, feltétlenül hívjon orvost, vagy vigye el az áldozatot a legközelebbi elsősegélynyújtó helyre.
A mentőautó megérkezése előtt a következő manipulációkkal csökkentheti a szervezetre gyakorolt toxikus hatást:
A rendkívüli toxicitás ellenére a légyölő galóca nem nélkülözi a hasznos tulajdonságokat. Az ebből a gombából származó készítmények erős biológiai aktivitással rendelkeznek, és sikeresen használják a következő patológiák kezelésére:
Ennek a gombának a szárított termőtestének porja erős sebgyógyító szer, ezért a megfelelő kenőcsök, krémek része.
Enyhíti az izomgyulladást, beleértve a traumatikusakat is. Az Amanita tinktúrát impotencia elleni gyógyszerként, valamint a rosszindulatú daganatok növekedését gátló és a rákos sejteket gátló gyógyszerként használják.
Még azelőtt, hogy a tudomány megvizsgálta volna a párduc légyölő galót, az ősök sikeresen használták gyógyszerként. Íme néhány módszer a hagyományos orvoslásban való felhasználására:
A légyölő galócához sok érdekes történet kapcsolódik. Az ókori germán és skandináv legendák szerint ezeknek a gombáknak a tinktúráját a múltban megvadult harcosok szedték, hogy a fokozott agresszió állapotába hozzák magukat és csökkentsék a fájdalomküszöböt. Van olyan vélemény, hogy az ókori orosz lovagok is használtak hasonló keveréket a csata előtt, de erre nincs okirati bizonyíték.
Íme néhány további érdekesség az Amonite család képviselőjéről:
A párduc légyölő galóca ékes példája annak, hogy a legmérgezőbb gombák is jelentős előnyökkel járhatnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ártalmatlan. Az ilyen gombákkal nagyon óvatosan kell bánni. Csak ügyes és tapasztalt kezekben lehet hasznos, ezért mielőtt valamit kezdene a párduc légyölő galócával, feltétlenül konzultáljon hozzáértő emberrel.