A csipkebogyó a Rosaceae családba tartozó növénynemzetség, amely több mint 300 fajt foglal magában. A kultúra ősi. Gyümölcsei nagyon hasznosak, nagyszámú, az emberi szervezet számára szükséges elemet tartalmaznak, még a jégkorszakban is használták kezelésre. A vadrózsa termesztett fajtáit a kertészek a telkeken dísznövényként termesztik.
A csipkebogyó sok vitamint és tápanyagot tartalmaz
Csipkebogyó (Rosa eanina L.) egy szerény tüskés cserje, amely nem fél sem a szárazságtól, sem a fagytól. Akár 3 m magasra is képes megnőni. A növekedési körülményektől függően 40-50 évig, kivételes esetekben tovább is élhet. Például Németországban a faj legrégebbi képviselője nő, amely úgy néz ki, mint egy fa. Ez a vadrózsa körülbelül öt évszázadig élt. Magassága 13 méter, a törzs kerülete 50 cm.
A vadrózsa nagyon szívós. Erőteljes gyökérrendszere van, amely 5-6 m mélyen behatol a talajba, aminek köszönhetően kedvezőtlen időjárási körülmények között is túléli. A csipkebogyó ágai felállóak, lefelé görbültek, nagyon gyorsan nőnek. Az első életévben elérik a 100 cm-es vagy annál nagyobb magasságot. Szinte teljesen nagyon éles, nem túl nagy tövisek borítják őket, amelyek kezdetben megpuhulnak, és az öregedés során fásodnak.
Zöld tenyészet fiatal hajtásai lila, barna, piros árnyalattal, felületükön esetleg sörtéjű pubeszcencia jelenléte. A levelek közepes méretűek, ágakra gyűjtve 6-7 darabos csoportokban. A virágok nem nagyok, körülbelül 4 cm átmérőjűek, különböző árnyalatúak: rózsaszín, fehér, sárga. A virágzás végén egy petefészek jelenik meg a helyükön, majd zöld bogyók, amelyek éréskor narancssárgává vagy pirossá válnak. Néha megtalálható a csipkebogyó fekete gyümölcsökkel.
Leggyakrabban a fajtát személyes telek díszítéseként termesztik, sövények díszítésére használják. Egyes kertészek, ismerve a növény tulajdonságait, a csipkebogyót táplálék-, vitamin-, gyógy- és méznövényként termesztik. A cserje gyorsan növekszik, gondozásban teljesen igénytelen, a telken szinte bárhol elhelyezhető.
A növény virágzása késő tavasszal kezdődik és június utolsó hetéig tart. Ezután ágain paniculos vagy corymbose virágzat jelenik meg, leggyakrabban fehér vagy rózsaszín, ritkábban sárga, és négy-hat bimbóból áll. Átmérőjük elérheti a 10 cm-t, legfeljebb 11 szirmuk van, számos bibe és porzó, nagy korolla, egyszikű és kétszikű is lehet. A virágok kinyílása körülbelül hajnali ötkor történik, zárás - közelebb 20-hoz.00. Virágzás közben a fiatal vadrózsa elegánsnak és gyengédnek tűnik, szinte mindig kellemes illatos aromát áraszt. Egyes fajták sajátos szagot okozhatnak.
Néha a növény virágai kifejezett frottírral rendelkeznek
A csipkebogyó megjelenése száraz vagy hosszúkás, húsos, kemény héjú polinut. A bogyók kicsik, legfeljebb 15 mm átmérőjűek. Felületük sima vagy sörte, színük a narancssárgától a feketéig terjed. A gyümölcs belsejében számos mag és durva rost található. A bogyók alakja és alakja eltérő lehet. A kompozícióban megtalálható:
Minél korábban szüretelik a csipkebogyót, annál több C-vitamint tartalmaz
A botanikai besorolás szerint a kultúra csonthéjas alakú gyümölcs. A csipkebogyó úgy néz ki, mint egy bogyó, és ennek megfelelően ebbe a csoportba tartozik. A növény bogyós tulajdonságai felülmúlják a gyümölcsöket: lédús héj, bokros eredet, sok magvak belül. De valójában a gyümölcs összetett dió, mert az oktatás sajátosságai szerint nem teljes értékű bogyó.
A vad csipkebogyó leggyakrabban erdőben vagy sztyeppén nő, de az aljnövényzetben, utak mentén, széleken, homokpadokon és víztestek partjainál is megfigyelhető. A posztszovjet térben és a legtöbb európai régióban megtalálható. Kezdetben a kultúra az északi féltekén nőtt, majd néhány faj dél felé terjedt.
Amellett, hogy a csipkebogyó cserje, amelynek fényképét és leírását fent mutatjuk be, teljesen szerény gondozással rendelkezik, még mindig képes gyorsan növekedni. Az ültetést követő harmadik-negyedik évben már sűrű sövényt alkot. És ha a növényt időben öntözik, vágják és megtermékenyítik, akkor ez a pillanat jelentősen felgyorsítható.
A kultúra a vegetáció második évében kezd gyümölcsöt hozni. Stabil termés figyelhető meg három-négy évenként. A legjobb eredmények a négynél idősebb, de nyolc évnél fiatalabb bokrokat mutatnak. A termés érésének időpontja a növekedési régiótól és az időjárási viszonyoktól függ. A mérsékelt égövön a bogyókat szeptember elejétől lehet szedni.
A rendszeres nyírás hozzájárul a csipkebogyó hajtásainak gyors növekedéséhez
A csipkebogyó egyedülálló növény, amely bolygónk szinte minden szegletében megtalálható. Illatos rügyek, valamint vitamin- és bogyóbőség rejtőzik szúrós tövisei mögött. Nyáron a bokor szépségével és dekorativitásával gyönyörködteti a szemet, télen pedig hasznos termést biztosít. A csipkebogyóból finom lekvárt, lekvárt, de akár lekvárt is készíthetünk, valamint gyümölcsleveket és befőtteket, amelyek segítenek megvédeni magunkat a megfázástól és erősítik az immunrendszerünket.