Az almafüvet korábban állatok takarmányalapanyagaként használták Európában és Ázsiában. Fokozatosan az évelő növényt más szívós gyógynövényekkel, például lucernával váltották fel, de a szalonna továbbra is népszerű táplálékfajta maradt a meglehetősen száraz vidékeken. A szalonna könnyű gondozása, sokoldalúsága és kiváló tápanyag-összetétele sok gazdálkodó figyelmét megéri, akik új típusú élelmiszereket keresnek gazdaságaiba.
A szalonna egy lágyszárú évelő növény, amely 70 cm-es magasságot is elérhet. A hüvelyesek nagy családjába tartozik. A növénynek csapgyökere van, más gyógynövények hátteréből kitűnik, egyenes szárral, elágazó tetejű. Lombozata meglehetősen összetett alakú, úgy tűnik, hogy mindegyik levél 25 kis levélből áll össze. A fülbemászó évelő virágokat nagy kalászokban gyűjtik. A virágzat árnyalatai változatosak: a sárgától a világos rózsaszínig. A tüskék akár 20 cm-t is elérhetnek. Ez a zöldtrágyaként használt fajok általános jellemzője.
szalonnafű
A termés eredményeként az évelő megfelelő mennyiségű fehérjét tartalmazó bab formájában terem termést, amely külsőleg hasonlít a babhoz. A sárgászöld gyümölcs felülete sima, látható érdesség nélkül.
A bőséges évelő virágzás a növény közvetlen ültetése utáni második évtől kezdődik. Az egyes virágok élettartama nem tart sokáig - akár 24 óráig, egyes esetekben legfeljebb 12 óráig.
A köznépben ezt az évelőt "nyúlborsónak" nevezik nem szabványos megjelenése miatt. Szerény szalonna - a gyógyító anyagok és a kiváló méznövény igazi tárháza.
Érdekes. Meglepő módon 1 hektárról, ami hozzávetőleg 500 milliót tartalmaz. virágok, a méhek akár 6 kg illatos mézet is termelnek. A szerény szalonna-ültetvény termelékenységének ilyen mutatója normának számít.
Az így kapott terméket a gazdálkodók nagyra értékelik. Az ebből a virágból gyűjtött világos borostyánsárga termék gyakorlatilag nem kandírozott.
Az évelő kényelmesen fejlődik virágzó réteken, tágas legelőkön, víztestek közelében, erdőszélen. Természetes élőhelyén egy szerény évelő nő Dél-Európában, Észak-Ázsiában, Nyugat- és Közép-Ázsiában.
A szakértők 80 évelő fajt azonosítottak, amelyek közül a legnépszerűbbek:
Mindegyikük megtalálja a helyét a mezőgazdaságban. A transzkaukázusi sáfrányfélék a legmagasabb hozamokkal rendelkeznek. Fokozottan ellenáll a fülledt aszálynak és a kemény fagynak, gyorsan helyreáll a ferde vágás után. Szezononként legfeljebb 3 dugványt kaphat. Ezt a fajtát az Észak-Kaukázusban és a Transzkaukázusban termesztik.
Szanfoin homokos
A fent leírt szaloncos fű magvakkal terjeszthető, zöldtrágya formájában vetik. A burgonya, a kukorica, a cékla kiváló évelő elődje. A napraforgó és a szudáni fű után nem ajánlott évelő növényeket vetni.
A zöldtrágya vetéséhez ősszel gondosan előkészítik a helyet. Miután a talaj 7 fokra felmelegszik, megkezdődik a vetés. Ha a vetést később végzik el, fennáll annak a veszélye, hogy nem kapja meg a megfelelő mennyiségű termést. Mielőtt a gazda zöldtrágyát telepítene a területére, a talajréteget kiegyenlítik, mert a fajta inkább sík talajon terem.
A természetes évelő infúziók jótékony hatással vannak az emberi szervezetre. Az orvostudományban a szalonnafőzeteket a következő esetekben használják:
Szánabolya vetés
Orvosi célból ezekkel az éltető vegyületekkel férfiaknál a következő betegségeket kezelik:
A gyógyító nyúlborsó a következő kóros állapotokban is alkalmazható:
Egy megjegyzésre. Az évelő növényben található aszkorbinsav jelentősen erősíti az immunrendszert, hozzájárul az anyagcsere normalizálásához.
Az évelő gyakran ki van téve különféle növényi betegségeknek. Az igénytelen szalonka érzékeny a rozsdára, az aszkochitózisra és a lisztharmatra. A különféle betegségek elleni küzdelem során hasonló intézkedéseket hajtanak végre, mint a lucerna vetésterületének védelmében. Ascochitosis, ramulariasis által észlelt károsodás esetén a növényeket Bordeaux keverékkel permetezzük. A lisztharmat és a rozsda legyőzése ellen a fiatal növekedést kész kolloid kén szuszpenzióval permetezzük.
A szalonka minden igénytelensége ellenére több mint 60 féle kártevő támadja meg, ezek közül 30 képes jelentős károkat okozni az ültetvényben. A növényekre a legnagyobb veszélyt a rügyapion jelenti, amelynek fiatal lárvái felfalják a rügy alatti szárban lévő lédús üreget. Rohamát követően a bimbós virágzat együtt elpusztul. A meztelen csigák és tripszek is megtámadják az almafaültetvényeket.
Fontos! A támadó rovarok számának csökkentése érdekében a palántákat a tenyészidőben többször is permetezzük hatékony rovarölő szerrel.
A többi hüvelyes közül az évelőt a korai virágzás jellemzi. Az első alkalommal 10 nappal korábban kezdik el az almaszéna kaszálását. Az optimális kaszálási idő a növény bimbózásának kezdete. Ebben az időben az évelő növényt az éltető anyagok magas tartalma jellemzi. A fűkeverék első kaszálását akkor kell elvégezni, amikor az összes palánta rügyeket bocsát ki. A takarmánytermék második levágását legkésőbb egy hónappal a téli évelő levelek előtt kell elvégezni.
Ugyanakkor 7-8 cm-es vágási magasság figyelhető meg. Az alacsony kaszálás lelassítja a fiatal hajtások növekedését, sok élő rügy elveszik. A vetőmag begyűjtése során a gazdák a fűkeverék első lenyírásakor maximális termést kapnak. A gyomoktól megtisztított területeken a zöldtrágyát 30 cm távolságra vetik a magokra. A magnak szánt füveket széles soros módszerrel is lehet vetni, 45-60 cm sortávolságot betartva.
A népi receptekben évelő gyökereket és lombozatot, virágzatot és leveleket használnak. A talajrész előkészítését a faj aktív virágzásának időszakában végezzük. Óvatosan vágja le a gyökereket, nyírja le a szárat, darálja le, szárítsa meg a leveleket jól szellőző helyen. Az őszi hűvös időszakában a karógyökereket begyűjtik, a talajhoz hasonlóan szárítják. Az elkészített terméket 2 évig tárolja.