Szennyefű: leírás, hasznos tulajdonságok, alkalmazás

Az almafüvet korábban állatok takarmányalapanyagaként használták Európában és Ázsiában. Fokozatosan az évelő növényt más szívós gyógynövényekkel, például lucernával váltották fel, de a szalonna továbbra is népszerű táplálékfajta maradt a meglehetősen száraz vidékeken. A szalonna könnyű gondozása, sokoldalúsága és kiváló tápanyag-összetétele sok gazdálkodó figyelmét megéri, akik új típusú élelmiszereket keresnek gazdaságaiba.

A kultúra leírása

A szalonna egy lágyszárú évelő növény, amely 70 cm-es magasságot is elérhet. A hüvelyesek nagy családjába tartozik. A növénynek csapgyökere van, más gyógynövények hátteréből kitűnik, egyenes szárral, elágazó tetejű. Lombozata meglehetősen összetett alakú, úgy tűnik, hogy mindegyik levél 25 kis levélből áll össze. A fülbemászó évelő virágokat nagy kalászokban gyűjtik. A virágzat árnyalatai változatosak: a sárgától a világos rózsaszínig. A tüskék akár 20 cm-t is elérhetnek. Ez a zöldtrágyaként használt fajok általános jellemzője.

szalonnafű

A termés eredményeként az évelő megfelelő mennyiségű fehérjét tartalmazó bab formájában terem termést, amely külsőleg hasonlít a babhoz. A sárgászöld gyümölcs felülete sima, látható érdesség nélkül.

A bőséges évelő virágzás a növény közvetlen ültetése utáni második évtől kezdődik. Az egyes virágok élettartama nem tart sokáig - akár 24 óráig, egyes esetekben legfeljebb 12 óráig.

A köznépben ezt az évelőt "nyúlborsónak" nevezik nem szabványos megjelenése miatt. Szerény szalonna - a gyógyító anyagok és a kiváló méznövény igazi tárháza.

Érdekes. Meglepő módon 1 hektárról, ami hozzávetőleg 500 milliót tartalmaz. virágok, a méhek akár 6 kg illatos mézet is termelnek. A szerény szalonna-ültetvény termelékenységének ilyen mutatója normának számít.

Az így kapott terméket a gazdálkodók nagyra értékelik. Az ebből a virágból gyűjtött világos borostyánsárga termék gyakorlatilag nem kandírozott.

Az évelő kényelmesen fejlődik virágzó réteken, tágas legelőkön, víztestek közelében, erdőszélen. Természetes élőhelyén egy szerény évelő nő Dél-Európában, Észak-Ázsiában, Nyugat- és Közép-Ázsiában.

Fajták

A szakértők 80 évelő fajt azonosítottak, amelyek közül a legnépszerűbbek:

• kaukázusi;
• Homokos;
• Vetés;
• Ritka kilátás Vaszilcsenkóról.

Mindegyikük megtalálja a helyét a mezőgazdaságban. A transzkaukázusi sáfrányfélék a legmagasabb hozamokkal rendelkeznek. Fokozottan ellenáll a fülledt aszálynak és a kemény fagynak, gyorsan helyreáll a ferde vágás után. Szezononként legfeljebb 3 dugványt kaphat. Ezt a fajtát az Észak-Kaukázusban és a Transzkaukázusban termesztik.

Szanfoin homokos

Szaporodási módszerek

A fent leírt szaloncos fű magvakkal terjeszthető, zöldtrágya formájában vetik. A burgonya, a kukorica, a cékla kiváló évelő elődje. A napraforgó és a szudáni fű után nem ajánlott évelő növényeket vetni.

Vetés jellemzői

A zöldtrágya vetéséhez ősszel gondosan előkészítik a helyet. Miután a talaj 7 fokra felmelegszik, megkezdődik a vetés. Ha a vetést később végzik el, fennáll annak a veszélye, hogy nem kapja meg a megfelelő mennyiségű termést. Mielőtt a gazda zöldtrágyát telepítene a területére, a talajréteget kiegyenlítik, mert a fajta inkább sík talajon terem.

Gyógyító tulajdonságok

A természetes évelő infúziók jótékony hatással vannak az emberi szervezetre. Az orvostudományban a szalonnafőzeteket a következő esetekben használják:

• a nők szexuális vágyának hiánya;
• Menopauza méhvérzés;
• Menstruációs rendellenességek;
• Algodysmenorrhoea.

  Szánabolya vetés

Orvosi célból ezekkel az éltető vegyületekkel férfiaknál a következő betegségeket kezelik:

• szexuális diszfunkció;
• Gyulladásos folyamatok és daganatok jóindulatú férfiaknál;
• A tesztoszteron és az androgén férfi hormonok termelési zavarai.

A gyógyító nyúlborsó a következő kóros állapotokban is alkalmazható:

• profilaktikus célokra diagnosztizált urolithiasis esetén;
• a diagnosztizált diabetes mellitus megelőzése érdekében;
• a hipotóniás betegek komplex terápiájának szerepében;
• neuraszténiák;
• a test általános gyengesége idején.

Egy megjegyzésre. Az évelő növényben található aszkorbinsav jelentősen erősíti az immunrendszert, hozzájárul az anyagcsere normalizálásához.

Betegségek és kártevők

Az évelő gyakran ki van téve különféle növényi betegségeknek. Az igénytelen szalonka érzékeny a rozsdára, az aszkochitózisra és a lisztharmatra. A különféle betegségek elleni küzdelem során hasonló intézkedéseket hajtanak végre, mint a lucerna vetésterületének védelmében. Ascochitosis, ramulariasis által észlelt károsodás esetén a növényeket Bordeaux keverékkel permetezzük. A lisztharmat és a rozsda legyőzése ellen a fiatal növekedést kész kolloid kén szuszpenzióval permetezzük.

A szalonka minden igénytelensége ellenére több mint 60 féle kártevő támadja meg, ezek közül 30 képes jelentős károkat okozni az ültetvényben. A növényekre a legnagyobb veszélyt a rügyapion jelenti, amelynek fiatal lárvái felfalják a rügy alatti szárban lévő lédús üreget. Rohamát követően a bimbós virágzat együtt elpusztul. A meztelen csigák és tripszek is megtámadják az almafaültetvényeket.

Fontos! A támadó rovarok számának csökkentése érdekében a palántákat a tenyészidőben többször is permetezzük hatékony rovarölő szerrel.

Nyersanyagok begyűjtése, előkészítése

A többi hüvelyes közül az évelőt a korai virágzás jellemzi. Az első alkalommal 10 nappal korábban kezdik el az almaszéna kaszálását. Az optimális kaszálási idő a növény bimbózásának kezdete. Ebben az időben az évelő növényt az éltető anyagok magas tartalma jellemzi. A fűkeverék első kaszálását akkor kell elvégezni, amikor az összes palánta rügyeket bocsát ki. A takarmánytermék második levágását legkésőbb egy hónappal a téli évelő levelek előtt kell elvégezni.

Ugyanakkor 7-8 cm-es vágási magasság figyelhető meg. Az alacsony kaszálás lelassítja a fiatal hajtások növekedését, sok élő rügy elveszik. A vetőmag begyűjtése során a gazdák a fűkeverék első lenyírásakor maximális termést kapnak. A gyomoktól megtisztított területeken a zöldtrágyát 30 cm távolságra vetik a magokra. A magnak szánt füveket széles soros módszerrel is lehet vetni, 45-60 cm sortávolságot betartva.

A népi receptekben évelő gyökereket és lombozatot, virágzatot és leveleket használnak. A talajrész előkészítését a faj aktív virágzásának időszakában végezzük. Óvatosan vágja le a gyökereket, nyírja le a szárat, darálja le, szárítsa meg a leveleket jól szellőző helyen. Az őszi hűvös időszakában a karógyökereket begyűjtik, a talajhoz hasonlóan szárítják. Az elkészített terméket 2 évig tárolja.