Dióhéj a kertben

Annak ellenére, hogy a dió tisztán déli növényekhez tartozik, gyümölcsei régóta nagyon népszerűek Oroszországban. Kulináris és gyógyászati ​​felhasználásukról ismertek. Az emberek szeretete nem kerülte el figyelmüket és a dióhéjat. A külső héjat elsősorban különféle tinktúrák és főzetek készítésére használták. De a dióhéj használata a kertben nem kevesebb figyelmet érdemel, különösen azokban a régiókban, ahol ezekből a gyümölcsökből jelentős betakarítás érhető el.

A dióhéj hasznos tulajdonságai

Sokan egyáltalán nem ismerik fel ennek a dióhéjnak a használatából származó előnyöket, és úgy vélik, hogy a legegyszerűbb módja annak, hogy a szemetesbe dobja. A saját, kályhafűtésű, vagy legalábbis fürdőházzal rendelkező ház tulajdonosai továbbra is elismerik annak lehetőségét, hogy jó gyújtóként használják. Valójában a héj jól ég, miközben elég sok hőt bocsát ki.

A haladóbb kertészek célszerűnek tartják a kagyló égetéséből nyert hamut a kertben és egyéb háztartási szükségletekben felhasználni. De ezzel még nincs vége a hatókörének. Csak alaposabban meg kell vizsgálnia az összetételét, hogy megértse, hogy a héj nemcsak a kertben használható, hanem otthoni növények termesztésekor is.

Tehát mi a dióhéj összetétele:

  • sok növényhez hasonlóan több mint 60% rostból áll;
  • az extrakciós típusú anyagok összetételében is szilárd térfogatot foglalnak el - több mint 35%;
  • a fehérjék a térfogatának 2,5% -át, a zsírok pedig 0,8% -át teszik ki;
  • körülbelül 2%-át hamuvegyületek foglalják el;

De ezen kívül a héj összetétele tartalmazza:

  • aminosavak;
  • szteroidok és alkaloidok;
  • szerves, beleértve a fenolkarbonsavakat;
  • kumarinok;
  • fehérjék;
  • vitaminok és mikroelemek;
  • tanninok.

Ezen anyagok közül sok bizonyos mértékben befolyásolja a növények növekedési folyamatait. Némelyikük kis mennyiségben növekedési serkentőként szolgál, különösen a gyökérrendszer fejlesztésében. Az alkalmazott koncentráció növelésével a növekedés és a fejlődés gátlószerei is lehetnek.

A tanninok és néhány más anyag a növényekben a sérült szövetek helyreállítására szolgálhat, számos káros mikroorganizmus ellen harcolhatnak.

Figyelem! Mivel a dió héja meglehetősen megfelelő méretű, célszerű pusztán mechanikusan vízelvezetésként használni különféle növények termesztése során.

Dióhéj használata a kertben

Azokon a területeken, ahol a diót kereskedelmileg termesztik (több fáról a telephelyen), a legjobb, ha a héját a kertben vízelvezetésként használják. A telep lesüllyesztett részein, ahol gyakran fordul elő pangó víz, öntsön ki és egyenletesen ossza el több zacskó kagylót. A dióhéjat használhatja vízelvezető réteg kialakítására dísz- és gyümölcsnövények palántáinak ültetésekor, valamint magas ágyások kialakítására a kertben.

De a dió héja hasznos lehet vízelvezetésként és kis mennyiségben palánták vagy szobanövények termesztésekor. Ehhez az átültetéskor minden virágcserép vagy tartály alját 2–5 cm magas héjréteg borítja, a tartály méretétől függően. Felülről a tartályt talajjal töltik fel olyan mélységig, amely nem kisebb, mint a vízelvezető réteg magassága.

Figyelem! A dió héját akár orchideák ültetésére is használhatjuk, de ebben az esetben vagy elég erősen összetörjük (kb. 0,5-1 cm-es darabokra), vagy dudorral a tetejére rakjuk.

Ez azért történik, hogy a felesleges nedvesség ne stagnáljon a héj mélyedéseiben.

Nagy mennyiségű dióhéj jelenlétében aktívan használják talajtakaró anyagként a kertben és a kertben. Vagyis az optimális talajnedvesség fenntartása érdekében, hogy ne kelljen még egyszer öntözni a növényeket. Fák és cserjék alatt használhatja a héj felét, vagy körülbelül 1,5-2 cm-es darabokat. A kerti virágágyások és ágyások talajtakarásához a héjat kalapáccsal finomabbra törjük. A darabok optimális mérete nem haladhatja meg a 0,5 cm-t. Annak érdekében, hogy a talajtakaró ne csak nedvességmegtartó funkciót töltsön be, hanem véd is ellene gyomok, legalább 4,5-5 cm rétegvastagságot kell készíteni.

A héj legnagyobb darabjai pedig a kertben vagy a veteményeskertben ösvények kialakítására vagy díszítésére használhatók. Ebben az esetben a rétegvastagságnak már sokkal nagyobbnak kell lennie - 10 cm-től vagy még ennél is nagyobb. De még ebben az esetben is a héjdarabok végül a talajba kerülhetnek, különösen jó tömörítés esetén. Ennek elkerülése érdekében célszerű kezdetben eltávolítani a gyepet a leendő pályák helyéről, és a teljes felületet beborítani sűrű fekete anyaggal. Már egy réteg előkészített dióhéj kerül rá. A munka végén a gyalogos zónát lehetőleg tömöríteni kell.

A dióhéj kerti felhasználásának legkedveltebb módja, ha műtrágyaként vagy talajsütőporként adjuk a talajhoz. Igaz, ebben az esetben a héjat szinte por alakúra kell őrölni, legfeljebb 1-2 mm-es darabmérettel.

Figyelem! Az átlagos felhasználási arány körülbelül 2 pohár 1 négyzetméterenként. m leszállások.

De van itt több probléma is:

  1. Először is, a héj ilyen finom állapotba őrlése meglehetősen fáradságos művelet, és nem minden kertész kész erre.
  2. Másodszor, sok kertész fél a dióhéj káros hatásától a kertben lévő növényekre, a gyümölcsökben található természetes antibiotikum juglon tartalma miatt.

A juglon azonban túlnyomórészt a dió gyökereiben, kérgében, leveleiben és zöld héjában található. Ahogy a gyümölcs érik, koncentrációja a héjban meredeken csökken. Ezen túlmenően mindkét problémával megbirkózni a legoptimálisabb módszerrel - elégetni a dióhéjat, és a keletkező hamut műtrágyaként használni a kertben. Ennek eredményeként nem kell időigényes műveleteket végrehajtania a héj összezúzásához, és minden, a növények számára nem biztonságos anyag eltűnik.

Ugyanaz a dióhéj égetése során keletkező hamu legalább 6-7% kalciumot, kb. 20% káliumot, 5% foszfort, és ezen kívül változatos mennyiségű nyomelemet tartalmaz a növények számára leginkább asszimilálható formában: magnézium, vas, cink, kén és mások.

A héj elégetésekor keletkező hamu felhasználása kétféleképpen lehetséges: egyszerűen a talajjal keverve, vagy meleg vízben feloldva növények öntözésére vagy permetezésére.

A legfontosabb dolog, amit emlékezni kell, hogy a dióhéj nagy mennyiségű biológiailag aktív anyaggal telített. Ezért óvatosan kell használni. Megpróbálhatja kis adagokkal kezdeni, ha a hatás csak pozitív, akkor bővítenie kell a kertben való alkalmazását.

Tippek tapasztalt kertészektől

A tapasztalt kertészeknek azt tanácsoljuk, hogy komplex módon közelítsék meg a dióhéj használatát. Amennyire lehetséges, őröljön meg belőle egy kis mennyiséget, és a mechanikai összetétel javítása érdekében adjon a talajhoz paradicsom- és paprikapalánták termesztéséhez.

A nagyobb részecskék kiválóan alkalmasak érett paradicsompalánták kiültetésére és uborkaágyások elhelyezésére a kertben vízelvezetőként.

Ha továbbra is aggályok merülnek fel a héj friss kertben való felhasználásával kapcsolatban, akkor a komposztkupacra helyezhető, így elkerülhető a talaj mikrobiológiai összetételére gyakorolt ​​negatív hatás.

Az ökológiai gazdálkodás kedvelői közül sokan próbálnak magas vagy meleg gerinceket kialakítani, az alsó rétegük töltőanyagaként még az őröletlen héj is ideális.

Egyes termelők zúzott héjjal szórják meg a cserepes talajt, hogy laza és ne kérgesedjen a kemény öntözéstől.

A dióhéj elégetésével nyert hamu ideális műtrágya szinte minden típusú kerti növényhez és virághoz. Csak mértékkel használja. Mivel összetétele koncentráltabb, mint a közönséges fahamué.

Következtetés

A dióhéj felhasználása a kertben igen sokrétű. Kívánt esetben akár kis mennyiségben is felhasználható a növények vagy palánták javára. Aki pedig olyan szerencsés, hogy diót termeszt a telkén, az megengedheti magának, hogy megsemmisítse ezt a terméket mind a növények, mind a kert javára.


Megosztás a közösségi hálózatokon: