Név: | Hygrophorus sárgásfehér |
Latin név: | Hygrophorus eburneus |
Egy típus: | Ehető |
Műszaki adatok: | Csoport: lamellás |
Szisztematika: |
|
A sárgásfehér hygrophorus egy galócagomba, amely az azonos nevű Hygrophoraceae család része. Inkább mohában nő, amelyben a kalapig "bújik". Ennek a fajnak más neveket is hallhat: cowboy zsebkendő, viaszkalap. A hivatalos mikológiai kézikönyvekben pedig Hygrophorus eburneus néven szerepel.
Klasszikus termőtest alakja van. A sapka átmérője 2-8 cm. A növekedés kezdeti szakaszában a felső rész félgömb alakú, majd széles harang alakú, befelé húzott éllel. És amikor érett, elterül, közepén gumóval. A kupak felülete fehér, de éréskor enyhén sárgává válik. Éretten halvány rozsdás foltok is megjelenhetnek rajta.
A kupak hátoldalán a sárgásfehér higrofór keskeny ritka lemezei ereszkednek le a szárra. Színükben megegyeznek a gomba tetejével. A spórák ellipszoid, színtelenek. Méretük 9 x 5 mikron.
A sárgásfehér higrofor felső részét vastag nyákréteg borítja, ami megnehezíti a gyűjtést
A szár hengeres, tövénél kissé keskeny. Alsó része egyenes, de egyes példányokon ívelt is lehet. Szerkezetileg sűrű, rostos. A lábak színe fehér, felületén pikkelyes övek láthatók.
Húsa hófehér, levegőnek kitéve az árnyék nem változik. Enyhe gombás illata van. A pép szerkezete érzékeny, enyhe ütés hatására könnyen törik, ezért a szállítást nem jól viseli.
A sárgásfehér Hygrophorus gyakori Európában, Észak-Amerikában és Afrikában. Lombhullató erdőkben és vegyes telepítésekben nő. Gyertyán és bükk közelében szeret megtelepedni. A legtöbb esetben számos csoportban nő, de előfordul egyenként is.
Ez a faj ehetőnek számít, és ízét tekintve a harmadik kategóriába tartozik. A sárgásfehér hygrophorust frissen és feldolgozás után használhatja. A kifejlett példányokat ajánlott sütni, főzni, szószok készítésére használni. A fiatal gyümölcsök a legjobbak a pácoláshoz, savanyításhoz.
Külső jelek szerint a sárgásfehér hygrophorus hasonló más fajokhoz. Ezért ahhoz, hogy felismerjük az ikreket, ismerni kell a jellegzetes különbségeiket.
Hygrophorus leányzó vagy Hygrophorus virgineus. Feltételesen ehető kettős, de ízét tekintve lényegesen elmarad a rokonától. A felső rész átmérője eléri az 5-8 cm-t. Fehér színű, de érett állapotban a közepe sárgás árnyalatot kaphat. A termőidő nyár végén kezdődik és szeptember második feléig tart. Az ösvények és tisztások menti réteken számos csoportban nő. Hivatalos név: Cupphophyllus virgineus.
A fő különbség a lányos higrofor között az, hogy kalapja magas páratartalom mellett is száraz marad
Limacella olajozva vagy kenve. Az Amanita család kevéssé ismert ehető gombája. Felső átmérője 3-10 cm, árnyalata fehér vagy világosbarna. Felső és alsó felülete csúszós. Fehér-rózsaszín tányérok. A pép olajos, parfümszerű illatot áraszt. Fogyasztása szárított, sült formában ajánlott. Hivatalos név: Limacella illinita.
A limacellaolaj előszeretettel nő a tűlevelűekben
A sárgásfehér higrofór termőidőszaka augusztusban kezdődik és késő őszig tart, egészen a fagyok megjelenéséig. A törékeny szerkezet miatt óvatosan kell összegyűjteni és fejjel lefelé a kosárba tenni. A betakarításkor fontos, hogy a gyümölcsöket óvatosan vágja le a tövénél, hogy ne sértse meg a micélium integritását.
Ez a faj kellemes édeskés ízű, így önmagában és más gombákkal kombinálva is főzhető.
A sárgásfehér higrofor nagyszámú biológiailag aktív anyagot tartalmaz, amelyek között vannak zsírsavak is. Ennek köszönhetően gombaölő és baktériumölő tulajdonságokkal rendelkezik. Ez a faj nemcsak hasznos, hanem tápértékében sem rosszabb, mint a gombák. A csendes vadászat szerelmesei azonban megkerülik, mivel megjelenése alapján nagyon hasonlít egy gombagombára.