A lisztharmat (oidium), a kőris vagy a fehér gombás betegség, amely a kultúrnövények legtöbb faját érinti. A kórokozó egy ektoparazita gomba, amelynek aktivitását szezononként kétszer - tavasszal és nyáron - figyelik meg.
A bogyós növények közül az egresen, a szőlőn és a fekete ribizlin gyakoribb, a piros és fehér fajták fertőzése jóval ritkább. Fertőzéskor a micélium a növény nagy részét érinti, ha a kezelést nem kezdik meg időben, a bokor növekedése leáll, deformálódik és idővel elhal. Több tucat módszer létezik a ribizli lisztharmat elleni küzdelemre. A kémiai módszerek és a mezőgazdasági gyakorlatok bizonyítják a legnagyobb hatékonyságot.
A lisztharmat fertőzés spóragombaként fordul elő, amely a gyümölcsökben, a talajban és más növényekben parazitál. A spórák hosszú ideig a talajban maradhatnak, csak párás és meleg klíma beálltával aktiválódnak.
Az oidium első jelei mindig a fiatal hajtások tetején jelennek meg, kis fehér porréteget képeznek. Ezután foltossá válik és megváltoztatja a színét. Ezenkívül a fertőzést a lisztharmat következő tünetei határozzák meg:
A lisztharmat nemcsak a ribizlit érinti. Ha nem kezdik el időben a cserjék kezelését, a lisztharmat terjedése az almafákat, körtét, szőlőt is érintheti.
A lisztharmat legyőzésével a ribizli termésvesztesége akár a 80%-ot is elérheti.
Gyakran előfordul, hogy a növény halála az első fagy beállta után következik be, amellyel a cserje már nem tud megbirkózni a gyengített immunitás hátterében.
Ha nagyítással nézzük a lisztharmatot, láthatjuk, hogy sok vékony fonalból képződik, melyek a gomba micéliumai.
A valódi lisztharmatnak több fajtája létezik. A károsodás jelei szinte azonosak, de különböznek a kórokozókban és a provokáló tényezőkben.
Ma gyakorlatilag nem található meg, a 20. század elején szinte teljesen kiszorította az amerikai forma. A betegség nevét eredeti elterjedési területéről kapta. A betegség kórokozója a Mucrospharella grossularia gomba. A fő különbség az amerikai lisztharmattól az, hogy a későbbi szakaszokban nem képződik sűrű filcbevonat a micéliumból. A termés teljes pusztulásához vezet, a fertőzött bogyók fekete golyóknak tűnnek, amelyek fehér virágzású bokor hátterében tűnnek fel.
A betegség második neve sferoteka. Oroszországban a betegség első kitörését 1900-ban regisztrálták a modern Odessza régió közelében, néhány évvel később a lisztharmat aktívan terjedt az ország déli részén. A betegség ezen formájának kórokozója a Sphaerotheca mors gomba. Amikor egy növény fertőzött, fehér micéliumot képez, amely a növényi sejtekhez kötődik. A gömbkönyvtár sajátossága, hogy a fertőzés későbbi szakaszaiban filcbevonat képződik.
A gomba spóráit szél, rovarok és madarak terjeszthetik. A spórák szél általi átlagos repülési hatótávolsága körülbelül 40 méter.
A lisztharmatot több mint 100 éve ismerik az emberek. Ezalatt az idő alatt több tucat különböző hatékony harci módszert fejlesztettek ki, amelyek mindegyikének megvannak a maga előnyei és hátrányai. A feldolgozási technológia megválasztása a betegség fejlődési szakaszától, az ültetés mennyiségétől és a régió éghajlati viszonyaitól függ. A feketeribizli és vörös lisztharmat kezelésére is léteznek megközelítések. A ribizli elleni védekezési intézkedéseket itt ismertetjük.
Az oidium kezelésében a legnagyobb hatékonyságot a rezet vagy vasat tartalmazó készítmények bizonyítják. Közülük a legnépszerűbb a réz-szulfát, a Bordeaux-i folyadék, a vas-szulfát.
A szisztémás (komplex) hatású szintetikus gombaölő szereket sürgősségi segítségként, valamint súlyos károsodások esetén alkalmazzák. Például Falcon, Fundazol, Strobi, Topaz.
Az adagolás és az alkalmazás módja minden esetben eltérő, figyelmesen olvassa el a használati utasítást. Ebben a cikkben 17 módszert mutatunk be a ribizli lisztharmat elleni kezelésére.
Ilyen eszközökkel csak egyéni védőfelszerelésben kell dolgozni.
A biofungicidek kevésbé hatékonyak. Csak a növény enyhe károsodása esetén lehetnek hasznosak, megelőző intézkedésként használják őket. A bogyók és növények biztonsága miatt azonban előnyben részesítik őket, mivel teljesen természetes, baktériumok alapján készült termékek. A legnépszerűbb biológiai gombaölő szerek a Fitosporin-M, Trichodermin, Phytocid-R.
A különféle népi gyógymódokkal végzett kezelések gyenge hatékonyságúak, de jó adjuvánsok a lisztharmat komplex kezelésében. Nem károsítják a növényt, és gyorsan lemossák vízzel. Alternatív módszereket általában gombaölő szerek kijuttatása után vagy a fertőzés korai szakaszában alkalmaznak. Ismert receptek:
A népi feldolgozási módszerekkel végzett munka során célszerű tanulmányozni a következő napok időjárás-előrejelzését. A kezelés hatékonysága jelentősen csökken csapadék jelenlétében, amely lemossa a készítményt a növényről.
A népi kezelési módszereket tekintik az egyik legjobb módszernek a ribizli lisztharmat megelőzésére.
Az agrotechnikai követelmények betartása a bogyós és gyümölcstermesztés során jelentősen csökkentheti a betegség elkapásának kockázatát. Ezek nem kezelési módszerek, hanem csak a feltételek megteremtése a cserje kényelmes növekedéséhez és egészségéhez. A mezőgazdasági technológia alapszabályai:
Különösen fontos a mezőgazdasági gyakorlatok betartása a feketeribizli meleg és párás éghajlaton történő termesztése során, ahol leggyakrabban a lisztharmat eseteit észlelik.
Az egyszerű megelőző intézkedések betartása lehetővé teszi a termés és a növények egészségének védelmét. Ez a mezőgazdasági művelési technikák betartásán, a hozzáértő fajtaválasztáson és az ültetés tervezett feldolgozásán múlik.
A szezon során számos megelőző kezelést végeznek a betegségek és kártevők ellen. Amikor először kora tavasszal, a rügyfakadás kezdete előtt kell elkészíteni a kompozíciókat, a munka optimális hőmérséklete 4 ° C. Ezután a kezelést az aktív tenyészidőszak elején végezzük, melynek időtartama a ribizli fajtától és régiótól függően változhat.
A készítmények utolsó kijuttatását közvetlenül a virágzás után ajánlatos elvégezni, hogy csökkentsük a bogyók károsodásának kockázatát.
A tervezett feldolgozás eszközeinek megválasztása közvetlenül függ a régió éghajlatától, amely közvetlenül meghatározza a fertőzés kockázatát. Profilaxisként általában réz-szulfát oldatot vagy Bordeaux keveréket használnak. Ha már előfordult ribizli lisztharmat fertőzés, akkor érdemes erősebb szisztémás gombaölő szereket használni, ezek közül a Topáz és Fundazol a legnépszerűbb.
Azokon a területeken, ahol mérsékelt páratartalom és meglehetősen száraz éghajlat van, a megelőzés népi módszerekkel vagy biológiai gombaölő szerekkel végezhető.
Ma már sok olyan fajtát nemesítettek, amely erősen ellenáll a lisztharmatnak és más gombás betegségeknek. Ipari telepítésre használják őket, és az ilyen növényfajtákat fertőzésveszélyes régiókban (Oroszország déli régiói, Ukrajna) is ajánlják.
A fertőzés valószínűségének, a bokor pusztulásának és a termés nagy részének elvesztésének csökkentése érdekében a következő rezisztens fajták használata javasolt:
A betegségekkel szemben ellenálló fajta kiválasztása nem 100%-os garancia arra, hogy az ültetés védett lesz a lisztharmat fertőzéstől. A gomba kedvező körülmények között még erős és életképes növényen is elterjedhet.
A fehér és piros ribizlit sokkal ritkábban érinti a lisztharmat. De párás és meleg éghajlaton történő cserjék termesztésekor továbbra is ajánlott a következő fajtákat előnyben részesíteni:
A lisztharmattal szembeni rezisztencia mellett ezeknek a fajtáknak szinte mindegyike magas immunitású az antracnózissal szemben, amely az egyik legveszélyesebb ribizlibetegség.
Videó a ribizli lisztharmatról és az ellene való küzdelemről.
Miért olyan hatékony a ribizli hamu, olvassa el ezt a linket.