Valószínűleg mindenki gyermekkora óta ismer egy szokatlan kerti növényt, amely lombjával hasonlít a bojtorján. De a vadbojtorjántól eltérően megeszik. Egyszerű megjelenés és kellemes savanyú íz - ez a rebarbara sajátossága. És manapság egyre gyakrabban ültetik a kertészek a telkeikre. De nemcsak a termesztés szabályaival foglalkoznak, hanem a rebarbara gyűjtésével is. Végül is egy ilyen növénynek megvannak a maga sajátosságai, amelyeket figyelembe kell venni, amikor élelmiszerre vagy gyógyászati célokra gyűjtik.
A tavasz utolsó hónapjában, májusban kezd kinőni a rebarbara a földből. Ezen a ponton a levélnyél nagyon vékony és törékeny, fiatal leveleket tart. Elég hosszúak és rózsaszín árnyalatúak. Ebben az időben kell a rebarbarát betakarítani az étkezéshez.
Ennek a növénynek a fiatal levélnyéle elegendő mennyiségű hasznos nyomelemet tartalmaz, beleértve a szerves savakat. Sőt, nemcsak élelmiszerre, hanem gyógyászati célokra is használják. De ha a főzéshez való felhasználásról beszélünk, akkor a levélnyél nyersen és főzve is fogyasztható. Számos recept létezik, például lekvár, zselé és még sütemények is.
Annak érdekében, hogy a rebarbara levélnyelei betakarításkor minden ízminőséggel rendelkezzenek, hasznosak legyenek az ember számára, és ugyanakkor a betakarítás ne károsítsa a növényt, bizonyos szabályokat be kell tartani:
A rebarbara gyökereit gyakran használják gyógyászati célokra. A rebarbara gyökereit tavasszal, a hajtások megjelenése előtt vagy késő ősszel kell begyűjteni, amikor éppen ellenkezőleg, az összes levél már elpusztult. A levelek elhalásának folyamata szeptembertől októberig tart. Ebben az időszakban a gyökér kiásása egy növény számára kevésbé traumás folyamat.
A rebarbara gyökerét régóta használják kiváló terápiás és profilaktikus természetes gyógymódként, amely enyhe hashajtó hatással rendelkezik, segít megszabadulni a méreganyagoktól és lehetővé teszi az emésztőrendszer normalizálását.
A gyökér antraglikozid tartalma miatt a következő célokra használják:
Néha a rebarbara gyökér ajánlott menopauza esetén.
De meg kell érteni, hogy a gyökér eltérő hatással van a szervezetre, attól függően, hogy melyik gyógymódot használják. Például:
A rebarbara gyökereinek gyűjtésére nincs külön utasítás, az ásás fő szabálya a növény minimális károsodása. Ehhez ki kell ásni a bokor legszéléből, hogy ne deformálja a teljes gyökérrendszert.
A kiásott gyökeret alaposan meg kell tisztítani a talajtól, le kell vágni róla a levélnyéleket, az oldalsó és a kis gyökereket. Miután alaposan megmossuk hideg folyóvíz alatt, és napos helyre tesszük megszáradni.
A betakarított és szárított rebarbara gyökér nyersen és szárítva is felhasználható. Szárított állapotban a rebarbara gyökér eltarthatósága 3 évre nő anélkül, hogy elveszítené gyógyító tulajdonságait.
A szárítást jól szellőző helyen, szabadban kell végezni. Ezt a folyamatot elektromos szárítóval is elvégezheti 50-60 fokos hőmérsékleten. A megfelelően szárított gyökereknek nagyon könnyűnek és törékenynek kell lenniük.
Tárolja őket hűvös, száraz helyen. Ezt megtehetjük fa-, karton- vagy szövettartályban. A tárolás során a fő követelmény az állandó páratartalom fenntartása, hogy a termék ne legyen nedves.
A rebarbarát különféle célokra lehet betakarítani. De feltétlenül be kell tartani a növény levélnyeleinek és gyökereinek összegyűjtésére vonatkozó szabályokat, hogy a betakarítás csak előnyökkel járjon.