A lofant növény egyedülálló gyógyító tulajdonságaiban és kémiai összetételében, nem véletlenül nevezik északi ginzengnek. A tibeti szerzetesek ősidők óta használták receptjeikben számos betegség kezelésére. A lofant ma már dekorációs céllal és mézelő növényként is termesztik. Ennek a növénynek a népszerűsége a kertészek körében évről évre nő.
Lofant (multi-grill) - lágyszárú évelő növény a Lamiaceae családból. A nemzetségbe 22 hasonló morfológiai jellemzőkkel rendelkező faj tartozik. A különböző régiókban a növény a következő neveken ismert:
A gyógynövénynemzetség latin neve - Agastache, 2 görög eredetű szóból áll: agan - "sok, sok", és stachys - "fül". Sok angol nyelvű forrás a sokszöget egyszerűen mentának nevezi a jellegzetes fűszeres aromája, valamint a virágok és levelek hasonlósága miatt.
A gyógynövény természetes élőhelye az USA északi államai, Kanada déli régiói, Ázsia. Manapság a vadonban gyakorlatilag egyik lofant faj sem található meg. Az agastahis első leírása egy holland botanikushoz, Jan Gronoviushoz tartozik. 1762-ben John Claytonnak, a virginiai növényvilág angol gyűjtőjének néhány példányát és feljegyzéseit felhasználva részletes leírást tudott adni az általa vizsgált sokszögek nemzetségéről.
A lofant növény több egyenes tetraéder szárú bokor, amelyen fogazott, egyszerű levelekkel szemben helyezkednek el. A rács magassága fajtától függően 45-150 cm, egy kifejlett növény átmérője akár 90 cm.
Minden hajtás tetejét összetett, függőleges, gyertya alakú virágzat koronázza meg. A virág kelyhe csőszerű hátkúp alakú, a korolla is csöves, fokozatosan bővül. A virágnak 4 porzója van, ebből 2 hosszabb, a bibe 2 stigmával rendelkezik. A szirmok színe a rózsaszíntől és a lilától a mélyliláig változhat. Az érett gyümölcsöt 4 sima dióra osztják, felső részén bolyhokkal.
A család sok más növényéhez hasonlóan a lofant is kellemes aromájú. Virágzás közepette, szélcsendben, a lofant gyengéd jegyei illattal töltik meg az egész kertet. Az illóolajok nem csak a virágokban, hanem a növény leveleiben is bőven találhatók, enyhén bedörzsölve finom ánizsaromát is árasztanak belőlük.
A lofant értékes méznövény. Az édes lóhere mellett ezt a növényt kifejezetten a méz gyűjtésére vetik, amelynek érdekes ánizs íze van. A méhészek szeretik a sokszöget szerénysége és hosszú virágzási ideje miatt. A Lofant egy helyen akár 10 évig is termeszthető, feltéve, hogy az éghajlat nem különösen súlyos fagy.
A Lofant egy gyógynövény, amelyet sokan joggal tartanak az egyik legjobb természetes biostimulánsnak. A népi gyógyászatban a sokszöget a következőkre használják:
A lofant gyógynövény erőteljes gyógyító tulajdonságai tudományosan bizonyított. Az eszközt a következőképpen használják:
A lofant számos faját és nemesített fajtáját sikeresen termesztik háztartási parcellákon hazánkban és külföldön egyaránt. A növények különböznek a bokor méretében, dekoratívságában és méztermelési fokában, azonban minden sokszög erős gyógyászati tulajdonságokkal rendelkezik.
Az ilyen típusú sokszögeket sok virágtermesztő szereti a bokor kompakt mérete és a nagy fényes virágzat miatt. A növény felnőtt formában nem haladja meg a 80 cm magasságot, míg a fül eléri a szár teljes hosszának felét. Gazdag vörös vagy halvány rózsaszín virágokkal virágzik, finom aromát árasztva.
Mexikói lofant - jó szárazságtűrő növény, még kimerült talajon is jól növekszik. Ezt a fajta sokszöget nem termesztik mézelő növényként, mert nem vonzó a méhek számára. A növényt gyakran használják tájtervezésben a környék tereprendezésére, rendszeres csípéssel jól formálódik.
A mexikói menta (lofanta) legnépszerűbb fajtája az ametiszt. Ez egy meglehetősen magas növény, a bokor eléri az 1,5 m magasságot. A jó méznövényként értékelt, gyógyászati célokra szolgáló mexikói sokszög méreganyagok, toxinok és radioaktív anyagok eltávolítására szolgál. Segít normalizálni a vérnyomást, megelőzni az erek elzáródását, javítja az anyagcserét, valamint fejfájást és álmatlanságot.
A Lofant tibeti vagy ráncos gyakran koreai mentának nevezik, mivel széles körben elterjedt ebben az országban. Koreán kívül ez a növény megtalálható a Himalájában és Tibetben, Közép- és Észak-Ázsiában, Szibériában. Ez a fajta többrostély különösen jól fejlődik lecsapolt homokos és homokos vályogtalajokon.
A növény egy cserje és fű keresztezése. Magasságban a faj eléri az 1 m-t, átmérője - akár 60 cm-t. A levelek csalánszerűek, a virágzat sűrű gyertyák, sok kis tölcsér alakú lilás-lila virággal. A koreai menta erős ánizs ízű, amely sok rovart vonz. 1 hektár ráncos lofanttal beültetett területről akár 700 kg ízletes és egészséges mézet is gyűjthet egy méhész szezononként.
Az ilyen típusú többrács jó fagyállósággal rendelkezik. A tibeti lofant rizómája -30°C-on nem fagy meg, a talajrész rövid ideig -5 ... -10°C hőmérséklet-csökkenést is elvisel.
Az ánizs lofant Frant egy évelő növény, amely akár 110 cm magasra is megnő. A sokszög virágai kék-lila tónusokkal vannak festve, a sűrű tüske alakú virágzat eléri a 8-15 cm hosszúságot. Ennek a fajnak a magjai számos hipermarketben vagy online vásárolhatók meg. Nyílt talajba és palántákra is vethető.
A Lofant Frant a nyári szezonban virágzik, a szárított virágok helyére gyorsan újak nyílnak. Ez a fajta nem különbözik az irigylésre méltó dekoratív hatástól, de a kertészek beleszerettek szerénységébe, értékes gyógyászati tulajdonságaiba és kellemes aromájába, amely kissé emlékeztet a mentára és a valerianára.
Az ilyen típusú többrácsot kompakt méret (legfeljebb 60 cm magasság) és élénk narancssárga virágszín jellemzi. A lombozat szürkés-zöld árnyalatú. A Lofant Barbera vadon nő az Egyesült Államok délkeleti részén és Észak-Mexikóban. A növény a napos területeket részesíti előnyben, nem tolerálja a fagyot.
Ezt a fajta agastakhit a tömörség és a fokozott száradás jellemzi. A hegyi lofant átlagosan 45-90 cm-re nő. A virágok aromája erősebb, mint a ráncos sokszögé. A növényt főleg egynyári növényként termesztik, de Közép-Oroszországban és délebbi régiókban, jó menedék mellett sikeresen áttelel. A legnépszerűbb fajták a következők:
A Lofant egy szerény növény, amely bármilyen talajon nőhet. Savanyú és mocsaras talajon nem pusztul el, azonban rosszul és ritkán virágzik.
A termékeny tápanyagú talajokon a lofant gyorsan növekszik, és teljes dicsőségében megmutatkozik. A szisztematikus metszés serkenti az új hajtások fejlődését, és hosszú virágzási időszakot biztosít több hónapig.
A száraz évszakban a növénynek rendszeres öntözésre van szüksége. A bőséges virágzás érdekében a többrostélyt rendszeresen trágyázni kell. A dekoratív hatás fokozása érdekében komplex ásványi műtrágyákat használnak, amelyeket szezononként 3 alkalommal alkalmaznak, ősszel szerves anyagokkal (komposzttal vagy humusszal) etetik.
Ahogy nősz gyomok a lofant bozótokat gyomlálni kell, mivel a növény nem képes kiszorítani az agresszívabb fajokat. Ősszel sok kertész levágta a növény földi részét, így a bokor teljes magasságának felét meghagyja.
A Lofant vegetatívan és generatívan is szaporítható. A leggyakoribb tenyésztési módszerek a következők:
Bármilyen típusú lofant ellenáll a legtöbb betegségnek, és gyakorlatilag nem érintik a kártevők. Hosszan tartó nedves és hűvös idő esetén, valamint az ültetések erős megvastagodása esetén a növény lisztharmatot, fuzáriumot és foltosodást szenvedhet. Ezek a betegségek gombás eredetűek, és gombaölő szerek alkalmazásával küszöbölhetők ki. A növényt az utasításoknak megfelelően hígított készítménnyel permetezzük 2 lépésben, egy hét időközönként.
A nyersanyagok betakarítása június utolsó napjaitól augusztusig történik. Szezononként 1 növényből 2 termést lehet betakarítani. A gyűjtést legjobb meleg időben végezni, mert ilyen körülmények között a talajban a tápanyagok koncentrációja maximális. A hajtásokat éles pengével vágják le a bokorról 10-12 cm magasságban, a lombozat kézzel levágható.
A többrácsot sötét, jól szellőző helyiségben szárítják, kis seprűkbe kötik, és kötélre vagy drótra akasztják.
A megszáradt lofant összetörjük, és jól lezárt üvegedényben tároljuk. Felhasználhatósági idő - legfeljebb 2 év.
A lofant növényt széles körben használják az orvostudományban. Az Agastahis számos kereskedelmi forgalomban előállított gyógyszer összetevője. A népi receptekben az ánizs poligon még gyakoribb. A lofant használatának legnépszerűbb módjai:
A bizonyított gyógyászati tulajdonságai ellenére a lofantnak is vannak ellenjavallatai. A növény kémiai összetételét alkotó anyagok egyéni intoleranciája mellett a következő esetekben nem ajánlott szedni:
Az ánizsos lofant túladagolásának következményei is siralmasak lehetnek. A lofant alapú gyógyszerek látszólagos ártalmatlansága ellenére használat előtt jobb orvoshoz fordulni, mivel csak szakember tudja kiszámítani a helyes kezelési módot a beteg egyéni jellemzői és hajlamai alapján.
A lofant növény nemcsak bármilyen kertet díszít, hanem zöld gyógyító is, amely számos betegségen segít. Még egy tapasztalatlan termelő is nevelhet lofant a növény szerénysége és vitalitása miatt.