A rózsákat igényes és szeszélyes növénynek tartják. Emiatt nem minden kertész dönt úgy, hogy ilyen virágot termeszt a webhelyén. A parkrózsa ültetése és gondozása sokkal kevésbé bonyolult lehetőség a kezdőknek. Egy ilyen növény nem olyan szeszélyes, jól alkalmazkodik bármilyen körülményhez, és alkalmas az Orosz Föderáció különböző régióira.
A dísznövények teljes növekedéséhez bizonyos feltételek szükségesek. A parkrózsák kevésbé igényesek, mint a permetező rózsák. Ebbe a kategóriába tartoznak azok a fajták, amelyeket a nemesítők kifejezetten ilyen telepítésekre nemesítettek. A parkrózsák fokozott alkalmazkodóképességgel rendelkeznek, aminek köszönhetően gyorsan alkalmazkodnak a környezeti feltételekhez.
A termesztés főbb jellemzői:
Egyes fajták szezononként kétszer virágoznak
A parkrózsa bimbói általában május végén vagy június elején nyílnak. Ez 2-3 héttel korábban, mint a legtöbb bokorfaj. Nincs szükségük gyakori öntözésre, metszésre, fejtrágyázásra.
A kertészek két fő csoportot különböztetnek meg - egyszeri és ismételt virágzással. A tájtervezés díszítésekor általában kanadai és angol parkrózsákat használnak.
Az ilyen fajok különböznek a bokrok szerkezetében. A legtöbb kanadai rózsának felálló szára van, míg az angol rózsáknak lefutó szára van.
A legnépszerűbb fajták:
A fajták sokfélesége miatt minden kertésznek lehetősége van kiválasztani a megfelelő méretű és virágszínű rózsát. Ez különösen fontos azok számára, akik növényeket használnak dekoratív kompozíciók létrehozásához a webhelyükön.
Az ilyen növények fő előnye a szerénységük. A parkrózsa ültetése és gondozása a kertben a tevékenységek minimális körére csökken.
A bokrokat egyenként vagy csoportosan ültetik. Előre döntse el a növény helyét. Célszerű az ültetés előtt megismerkedni a fajtajellemzőkkel, tájékozódni a fagyállóság mértékéről és a talajösszetétel alapvető követelményeiről.
Ezeket a növényeket szívósnak minősítik. Legjobb ősszel szabadba ültetni. Ezután a parkrózsának lesz ideje alkalmazkodni egy új helyhez, és gyökeret verni a hideg időjárás kezdete előtt. Ha tavasszal ültet egy növényt, akkor az energiát fordít a felszíni hajtások növekedésére. A gyökerek gyengék maradnak.
A másik ok, amiért a parkrózsa ősszel a szabadba ültetése javasolt, az az, hogy a növény nincs kitéve a nyári szárazságnak. A legjobb a bokrot szeptember elején ültetni, még a hideg időjárás és a heves esőzések kezdete előtt.
A nyílt terepen történő ültetés technológiája nem sokban különbözik a többi dísznövénytől. Elő kell készíteni a helyet és a talajt a parkrózsa számára, jó palántát kell választani. Ezeket a lépéseket az utasításoknak megfelelően hajtják végre.
A parkrózsák jól alkalmazkodnak a nyílt talajviszonyokhoz, de nem ültethetők mindenhová. Ahhoz, hogy a növény normálisan fejlődjön és rendszeresen virágozzon, számos követelményt be kell tartani.
A parkrózsa helyét jól megvilágítja a nap. A fény elősegíti a rügyképződést és a bőséges virágzást. Kívánatos, hogy a bokor gyökerei védve legyenek a napfénytől, és kiküszöböljék a túlmelegedés kockázatát.
Egy helyen a parki rózsák akár 50 évig is megnőnek
A bokroknak jó levegőzésre van szükségük. Olyan helyre célszerű ültetni, ahol a levegő szabadon kering, de nincs erős huzat.
A helyszín kiválasztásakor ügyeljen arra, hogy a közelben ne legyen potenciális fertőzési forrás. Ide tartoznak a gyümölcsfák, cserjék és egyéb dísznövények.
A parkrózsa talajának meg kell felelnie a következő követelményeknek:
Ha a hely rossz, terméketlen talajjal rendelkezik, előzetesen elő kell készítenie az ültetési helyet. A talaj felásása. Komposztot vagy humuszt adnak hozzá, hogy vonzzák a gilisztákat. Vermikomposztot bocsátanak ki, amely a legjobb tápanyagforrás a növények számára.
A palántákat ültetési anyagként használják. A legjobb, ha faiskolákban vagy kerti üzletekben vásárolják meg. Az ültetési anyagot célszerű kis cserépben vinni. Elég, ha egy földrögvel együtt áthelyezzük őket a gödörbe, friss talajjal és vízzel ássuk be.
A nyitott gyökerű palántákat elő kell készíteni:
Az ültetésig a palántákat hűvös helyen kell tárolni. A legalkalmasabb pince vagy pince. A nyitott gyökerű hajtásokat 3-5 napon belül el kell ültetni, különben kiszáradnak.
Az eljárást este hajtják végre. Ugyanakkor az időjárásnak kedvezőnek kell lennie, nagy mennyiségű csapadék nélkül.
Leszállás módja:
A növény gyökérnyaka 5-6 cm-rel mélyül
Az őszi ültetés után a növényt hetente 1-2 alkalommal kell öntözni, amíg a csapadék meg nem jelenik. Ezután a gyakoriság csökken, hogy a bokor önállóan felkészüljön a télre.
A nyílt terepen történő ültetés után a növényt különféle kedvezőtlen tényezők befolyásolják. Annak érdekében, hogy alkalmazkodni tudjon az új körülményekhez, és továbbra is a rendszeres virágzásnak tetsszen, számos agrotechnikai intézkedésre van szükség.
A felsorolt eljárások minden fajta rózsa esetében kötelezőek. A parki fajták kevésbé érzékenyek a vízhiányra és a szárazságra. Ritka, de bőséges öntözés javasolt. Minden felnőtt bokorhoz 20-30 liter meleg ülepített víz szükséges.
Az öntözést hetente egyszer végezzük. Csapadék jelenlétében a gyakoriság csökken. A parki fajták levelei gyorsan elpárologtatják a nedvességet. Száraz időben permetezés javasolt.
A legtöbb vizet ősszel alkalmazzák, a télre készülve. 1 bokorhoz 50-60 liter folyadékot használnak, hogy a gyökerek teljesen telítettek legyenek.
A talaj nedvességének megőrzése érdekében talajtakarás ajánlott. Használjon fa kérgét, fűrészport, szalmát. A talajtakarót öntözés után 5-10 cm-es réteggel helyezik a talajra.
A talajlazítás tömörítésként történik. Ritka öntözéssel a talaj hosszú ideig könnyű marad. Ezért az eljárást 1-2 hónaponként 1 alkalommal kell elvégezni.
A kanadai parkrózsa megfelelő gondozása nem teljes műtrágyák nélkül. A talajba ültetés utáni első évben nincs szükség fejtrágyázásra. Áprilisban a bokrokat komplex ásványi összetétellel trágyázzák meg. Madárürüléket vagy rothadt trágyát is használnak - 100 g minden bokorhoz.
Májusban másodszor használnak ammónium-nitrátot. 1 négyzetméterre. m talaj hozzájárul 10-15 g oldathoz. Az ásványi anyagok újratöltése június elején történik.
Amikor a rügyek elszáradnak, ajánlott komposztot és szuperfoszfátot készíteni. Augusztusban káliumsóval és fahamuval készítik el a végső öntözést.
Az első 2-3 évben a parkrózsáknak nincs szükségük hajvágásra. A jövőben a bokrot a gyenge és száraz hajtások egyidejű eltávolításával metszik. Tál formát kap.
A vágott helyeket fertőtlenítő oldattal kell kezelni
A nyírást csak az évente kétszer virágzó fajtákon végezzük. Az egyszer virágzó bokrokat nem kell metszeni.
A parkrózsák ellenállnak a fertőzéseknek. A betegségek csak a termesztési technológia durva megsértésével vagy az ellátás teljes hiányával alakulnak ki.
Lehetséges betegségek:
A kezelés módja a fertőzés típusától függ. Általánosan használt széles spektrumú gombaölő szerek. Az érintett hajtásokat el kell távolítani a bokrokról, hogy a fertőzés ne terjedjen tovább. Permetezzen gombaölő szerrel 2-3 alkalommal.
A rózsákat károsíthatják a kártevők:
A kártevők elűzése érdekében a parki rózsa bokrokat szappanos vízzel, fokhagyma vagy körömvirág infúzióval permetezni kell. A növények károsodása esetén komplex inszekticid kezelésre van szükség.
Számos módszer létezik egy új növény előállítására anyabokor jelenlétében. A parkrózsák egyik előnye, hogy szinte bármilyen módon jól szaporodnak.
A módszer a legegyszerűbb, de a leghosszabb. A félig lignizált szárat ültetési anyagként használják. Virágzás előtt vagy után szétválasztják őket.
A nyél optimális hossza 12-15 cm
Egy levágott száron 2-3 levélnek és ugyanannyi rügynek kell lennie. A dugvány alsó részét a vízbe engedjük, amíg kis gyökerek nem jelennek meg. Ezután tápanyagba ültetik.
Az eljárást áprilisban vagy május elején hajtják végre. A bokrot kiássák a talajból, éles késsel vagy metszővágóval felosztják. A felső hajtásokat lemetsszük. Mindegyik részleget antiszeptikus oldatba áztatják, majd nyílt talajba vagy táptalajjal ellátott tartályokba ültetik.
A parkrózsák meglehetősen rugalmas szárral rendelkeznek az ilyen eljáráshoz. Egészséges fiatal hajtást választunk, amelyet lehajlítunk és a talajhoz nyomunk. Felülről földdel borítják és öntözik.
A rétegezés a tavaszi szezonban történik. Őszig gyökeret vernek. A következő tavasszal leválasztják az anyabokorról és új helyre ültetik.
A parkrózsákon nagyszámú másodlagos gyökérhajtás képződik. Általában a bokor déli oldalán nőnek. Elválasztják a növénytől, és jól trágyázott talajú edénybe ültetik. Ennek eredményeként a gyökér utódaiból fiatal palántát kapnak, amelyet ősszel nyílt helyre lehet ültetni.
A fajtarózsákat a vadrózsára oltják. A módszer abból áll, hogy a növény egyik részét áthelyezzük a másikba. A szaporításhoz a rózsa dugványát vagy rügyét csipkebogyó-bokra oltják.
Az eljárást tavasszal hajtják végre. A módszer előnye, hogy lehetővé teszi a virág fajtajellemzőinek megmentését. A fő hátránya, hogy nagyon hosszú ideig tart egy új ültetési anyag termesztése. Ezenkívül a gyakran oltott dugványok és rügyek nem gyökereznek meg egy új bokoron.
A parki rózsa termesztésének és gondozásának megkönnyítése érdekében vegye figyelembe a tapasztalt kertészek néhány tippjét. Ez segít kiküszöbölni a kezdők körében gyakori hibákat.
Hasznos tippeket:
Parkrózsa termesztésénél fontos az alapvető agrotechnikai normák betartása. A nem megfelelő gondozás a növény idő előtti hervadásához és elpusztulásához vezethet.
A parki rózsa ültetése és gondozása egy lépésről lépésre zajló folyamat, amely hozzáértő és felelősségteljes megközelítést igényel. Az igénytelenség ellenére az ilyen növényeknek megfelelő feltételeket kell teremteniük. Ezután rendszeres és buja virágzással, a betegségek hiányával és a kedvezőtlen tényezőkkel szembeni ellenállással kedveskedhetnek a tulajdonosnak.