Ehető páfrány: fotó, típusok
A páfrányt az egyik legrégebbi lágyszárú növénynek tartják. Összességében több mint 10 000 szárazföldi és vízi páfránynövényfaj található a világon. Körülbelül 100 fajta nő belőlük a volt Szovjetunió területén, köztük van egy ehető páfrány is. A nagyszámú hasznos tulajdonság ellenére ezt a növényt nagyon kevesen használják a modern világban.
A páfrány ehető
A páfrány egy lágyszárú évelő kultúra, az Osmund család egyik legfényesebb képviselője. Kívülről úgy néz ki, mint egy zöld szár, szárnyasan kimetszett levelekkel. A növény szülőföldje a Távol-Kelet, Észak-Kína, Korea. Leggyakrabban a páfrányok Közép-Ázsia, Oroszország és Ukrajna, Mexikó és Ázsia erdőiben találhatók. De sivatagokban és mocsarakban is nőnek.
Egyes páfrányfajták mérgezőek, de vannak közöttük egészen ehető példányok is. Általában az ehető növények valamivel kisebbek, mint a nem ehetőek. Az elfogyasztott páfrányok teljesen lágyszárúak és élénk világoszöld színűek, míg a mérgező páfrányok sötétzöld lombozatúak, piros pöttyökkel.
Az ehető páfrányok fajtái
Az emberi fogyasztásra alkalmas páfrányok a következő fajtákat tartalmazzák:
- Közönséges korpa (Pteridium aquilinum). A fajta megkülönböztető jellemzője, hogy a növény levelei egyenként helyezkednek el (egymástól körülbelül 1 m távolságra), bokrok kialakítása nélkül. A föld alatt egy hosszú közös gyökér köti össze őket. A bracken Szibériában, a Távol-Keleten, az Urálban és a moszkvai régióban nő.
![]()
- Közönséges strucc (Matteuccia struthiopteris). A többi páfránytól a bokor alakjában különbözik - a levelek a gyökér tetején helyezkednek el (hagymaszerűek) körkörösen. Ez a fajta széles körben elterjedt Közép-Oroszországban, Altajban, a Krasznojarszk és a Transzbajkál területeken, a Tyumen és Irkutsk régiókban.
![]()
- Ázsiai osmunda (Osmunda asiatica). Ennek a fajnak a jellemzői az egyenes, rövid szárak, amelyek lehullott levelek és levélnyélek takarásában helyezkednek el. Ez a leggyakoribb ehető páfrányfajta a Primorsky Krai-ban.
![]()
Hol nő az ehető páfrány?
Az ilyen ehető páfrány, mint a közönséges páfrány, előnyben részesíti Oroszország európai részének alacsony hegyvidéki domborzatát. Találkozhat vele a moszkvai régióban és Szibériában, valamint a Távol-Keleten és az Urálban. Leggyakrabban világos tűlevelű (fenyves) erdőkben, tisztásokon és lombhullató (nyírerdők) és vegyes erdők szélén nő. Gyakran a gerendák, tisztások, tisztások, leégett területek teljesen benőnek vele. A páfrányok nagyon gyorsan megtelepednek az elhagyott mezőgazdasági területeken és legelőkön.
Az ázsiai osmunda és a közönséges strucc gyakran sötét tűlevelű ültetvényeken található, míg a Bracken gyakorlatilag nem nő ott. Az Osmunda tömegesen nő a Primorsky Krai, a Szahalin és a Kamcsatka ártéri lombhullató és hegyi tűlevelű-széles levelű erdőiben. A strucc Oroszország európai részének területén, az Észak-Kaukázusban és Altajban, az Amur régióban, az Irkutszki és a Tyumen régióban található. Élőhelye erdei árterek, szakadékok alján nyirkos helyek és erdei tározók partjai.
Melyik hónapban lehet betakarítani a páfrányt
Az ehető páfrány gyűjtése főként május elején kezdődik, amikor a fiatal hajtások megjelennek a nap által jól felmelegített területeken. Rachisnak hívják, eleinte nem nagyon vannak. A földből kitörő hajtás csavart alakú és úgy néz ki, mint egy csiga. A rakhikat lével töltik, és nagyon gyorsan kinyújtják. Fokozatosan a fiatal szár kiegyenesedik, a göndör kibontakozik, levelek jelennek meg a koronán. Ez körülbelül 5-6 napon belül megtörténik.
A növekedés során az ehető páfrány 5 egymást követő szakaszon megy keresztül:
- A palánták megjelenése. Menekülés csavarva, mint egy csigaház.
- felnőni. A levélnyél megnyúlik, a teteje a talaj fölé emelkedik.
- Görbe kiküszöbölése. A hajtás fel van húzva és igazodik. A teteje még kissé lekerekített.
- Schilze. Teljesen egyenes levélnyél, nincs lekerekítés.
- Tee. A levelek virágoznak.
Az ehető páfrány begyűjtésének és betakarításának legjobb időszaka a 3-5. Ebben az időszakban a dugványok a lehető leglédúsabbak. Később rostosak és kemények lesznek.
Május közepén már megkezdődhet a tömeges gyűjtés és a levélnyelek betakarítása. Fontos, hogy a fiatal levélnyélek nagy része a 3-4. Ellenkező esetben véletlenül letaposhatja a még fel nem kelt csírákat, ami károsítja a leendő termést.
Hogyan gyűjtsünk páfrányt étkezési célra
A fiatal, ki nem fújt rákféléket 20-30 cm-nél nem hosszabb levélnyéllel takarítják be. A hajtásokat nem késsel vágják le, hanem egyszerűen letörik a talajtól 5 cm távolságra. Minden levélnyélnek azonos színűnek és méretűnek kell lennie. Észrevehető külső eltérések esetén minden betakarított rachit válogatni és csoportosítani kell.
A begyűjtés után az összes csírát csokorba kell gyűjteni, a tetejét kiegyenlíteni és alulról megkötni (nem szorosan). A levélnyél végeit vágással igazítjuk. Közvetlenül használat előtt is vághatja őket egy kicsit. A betakarított kötegeket ki lehet rakni a fák koronái alá. Ne rakja őket egy kupacba, mert a túlmelegedéstől megromolhatnak. Meglocsolhatunk egy kis csokor hideg vízzel. A betakarított páfrányt a lehető leghamarabb ajánlott elszállítani, mivel az ehető páfrányt nem kell hosszú ideig tárolni.
A páfrányok a gombához hasonlóan különféle mérgező anyagokat szívnak fel a talajból. A hajtásokban felhalmozódva negatívan befolyásolhatják a szervezetet, ezért a gyűjtést környezetbarát helyeken kell végezni, távol a hulladéklerakóktól, autópályáktól és ipari vállalkozásoktól. A hatnapos levélnyél a legbiztonságosabb. Később jelentősen megnő bennük a méreganyagok és egyéb káros anyagok koncentrációja.
Következtetés
Az ehető páfrány nagyon hasznos növény, amelynek íze, ha megfelelően elkészítik, még a legigényesebb ínyenceket is meglepi és megörvendezteti. Íz tulajdonságai közvetlenül függenek a hajtások betakarításától. Az összes szabály és ajánlás betartása mellett az ehető páfrány gyűjtése nem okoz gondot és gondot.
