Nem is olyan régen a salátatermesztés rabjává váltak hazánkban. De a kellemes utóízű áttört lombozat szilárdan beépült honfitársaink kulináris szokásaiba. Tehát ma a kertekben színes áttört salátalevelekkel ellátott ágyások találhatók, egzotikus néven "Lollo Rossa".
A kultúra neve – lollo – idegen eredetére utal. Az ilyen dekoratív saláták fejlesztése az olasz tenyésztőké, és ez a napfényes félsziget a saláta történelmi hazája.
Érdemes megjegyezni, hogy a szülőföldön a Lollo Rossa saláta viszonylag nemrégiben - a múlt század elején - jelent meg. Olaszországban inkább "korall" salátának nevezik. Bizarr göndör levelei és bordó színe a korallokra emlékeztet, amelyek bővelkednek a Földközi-tenger vizében. Az olaszok után a kifinomult franciák siettek felfedezni, utánuk pedig az amerikaiak kezdték hamburgerekhez és szendvicsekhez használni.
Ez a kultúra a saláta saláta típusához tartozik. Ezek lágy salátahibridek, melyeket az ételek díszítésére használnak, és ha az egyik összetevőként szerepelnek, extra térfogatot adnak az ételeknek.
Lollo Rossa saláta - termesztés
Külsőleg a hibrid hasonlít a közönséges leveles salátához, csak a levél színében különbözik - bordó-vörös-barna árnyalatok, szélein kis zöld szegéllyel és majdnem fehér rozetta maggal. Kimeneti átmérő - legfeljebb 20 cm. Levelei enyhén kesernyés ízűek, enyhe diós aromát árasztanak.
A kultúra évenkénti. De ha nem vágja le a fiatal fürtöket, akkor idővel a rozetta nyilat bocsát ki, és virágozni kezd, a kifakult virágokban magok képződnek, amelyek tökéletesen megőrződnek a talajban, és a következő évben új hajtásokat adnak. Csökkentett tenyészidőszak - 40-45 nap lehetővé teszi a termés akár többszöri vetését szezononként, valamint egész évben. Tehát a fajta meglehetősen ellenáll a hidegnek és az alacsony hőmérsékletnek, ami lehetővé teszi április-májusban az erkélyen történő termesztést. Műszaki érettségét júliusra éri el, júniusi ültetés esetén augusztusra érik.
Általában véve a Lolo Rosso saláta, amelyet hazánk hideg vidékein is termesztenek, meglehetősen szerény kultúra.
Főbb jellemzők:
Tehát a salátafajta a korai érésű, magas hozamú, puha levelű növények kategóriájába tartozik, amelyek ablakpárkányon és kertben is termeszthetők.
A Lollo Rossa saláta típusai:
A Bionda faj a levélszín eltérése mellett finomabb és gazdagabb ízű, de energiaértékét és vitamintartalmát tekintve mindkét faj azonos. Érdemes megjegyezni a zöld fajok olyan jellemzőjét is, mint a virágzásra való hajlam, és a túlnőtt szár levelei elvesztik érzékenységüket és keserű ízűek.
Ez a fajta már április közepén ültethető. Magja meglehetősen kemény, sárgarépa- vagy petrezselyemmagra emlékeztet. Nyílt talajba ültetés előtt nem szükséges csíráztatni, de a csírázás javítása érdekében rétegzést kell végezni. Ez utóbbi az, hogy egy héttel az ültetés előtt a magvakat hűtőszekrénybe tesszük.
Tanács!Annak érdekében, hogy a szezon során friss leveleket gyűjtsön, két hét eltéréssel ültetheti a salátát. Ha az éghajlat meleg, akkor az utolsó tétel augusztus elején ültethető, szeptember végére készen áll a betakarításra.
A hűvös éghajlatú régiókban a leszállást július közepéig végzik.
Javasoljuk, hogy a magokat a rozetták és a sorok közötti távolság betartásával ültesse el. Tehát a salátabokrok között érdemes legalább 15-20 cm-t, a sorok között pedig legfeljebb 25 cm-t hagyni.
Saláta magok ültetése
A salátamagok legfontosabb jellemzője a hosszú távú csírázás, kiültetés után csak 14-16 nap múlva jelennek meg az első hajtások, de rendszeres öntözés után nagyon gyorsan fejlődnek a hajtások.
A növény termofil és fényt igényel, ugyanakkor nem tűri a huzatot. Jobb helyet választani a déli oldalon, leszállhat a ház mögött vagy a kerítés közelében. Jól növekszik nedves, enyhén vizes élőhelyeken, de feltéve, hogy a saláta a nap nagy részét a napon van.
Fűtött üvegházakban és üvegházakban zárt talajon a Lollo Rossa ültetése februárban kezdődik. Az üzletláncon keresztül történő értékesítéshez a magokat a földbe ültetik, résekkel ellátott műanyag edényekbe. Az első betakarítás március elején lesz. Kiveszik a foglalatokat az edényekkel együtt, velük együtt a csomagban árusítják. Mellesleg, ha levágja a lombozatot, egy ilyen edényt a földbe tesz, és megeteti, a kimenet új leveleket ad.
Otthon ezt a növényt ritkán ültetik üvegházban lévő parcellára. Igénytelen és nem igényel különösebb törődést.
Nincs szükség különleges gondozásra
Lollo Rossa gondozásában nem igényes, de rendszeres öntözésre és sok napfényre van szüksége. Fontos az is, hogy a salátát időben biztosítsuk a gyomirtást és a sorok közötti lazítást.
Ha a talaj nem termékeny vagy kimerült, akkor az első hajtások megjelenésekor a gyökértrágyázás elvégezhető káposzta műtrágyákkal.
A betegségek és a kártevők gyakorlatilag nem képesek komoly károkat okozni ebben a növényben.
A fajta fő előnyei között a tapasztalt kertészek megkülönböztetik a következőket:
A fajta hiányosságai közé tartozik a szárazság és a szélsőséges hőállóság gyengesége. Ilyen időszakokban reggel és este öntözést kell biztosítani.
Ennek a salátafajtának az előnyei közé tartozik az emberi szervezetre gyakorolt előnyök is. Tehát diéta részeként ajánlott használni - 100 gramm levél folsavat és aszkorbinsavat, valamint fontos nyomelemeket tartalmaz: szelént, cinket, vasat, káliumot és kalciumot.
Egy megjegyzésre!Ezt a salátát a megfelelő táplálkozás szempontjából is hasznosnak tartják. Húshoz, halhoz ajánlott tálalni, mert így a gyomor gyorsabban megemészti az állati zsírokat.
A kulináris hiányosságok közül a lombozatban jelenlévő keserűség figyelhető meg. Nem nehéz megszabadulni tőle, a leveleket enyhén ecetes-sós oldatban (csipetnyi só, 0,5 l vízhez 2-7 csepp ecet) tarthatjuk, és meglocsolhatjuk ecettel vagy citromlével.
Óvatosan ajánlott ezt a salátát használni urolithiasisban és vastagbélgyulladásban szenvedőknek.
Összegzésképpen meg kell jegyezni, hogy az elmúlt években jelentősen megnőtt a kertészek és a fogyasztók érdeklődése e salátafajta iránt, ami jótékony tulajdonságaival és dekoratív megjelenésével magyarázható.