Áfonyakert - az ápolás szempontjából meglehetősen szerény növény. Ennek az ingatlannak köszönhetően az elmúlt években nagymértékben megnőtt a népszerűsége a kertészek körében. A termesztés során azonban sokan szembesültek azzal a ténnyel, hogy ennek a növénynek a normál fejlődéséhez speciális talaj-előkészítésre van szükség. Ha nem savanyítja időben az áfonya talaját, akkor nem várhatja a betakarítást, és maguk a bokrok elpusztulhatnak.
Az áfonya az ország számos régiójában nő, de a vadon élő növény otthoni termesztésére tett kísérletek általában kudarccal végződtek. De a tenyésztők nem hagytak kísérletet ennek a bogyónak a "termesztésére", és munkájukat siker koronázta. Ennek eredményeként kerti áfonyát tenyésztettek ki - olyan termesztett fajta, amely jól növekszik, és mesterséges körülmények között termesztve bőségesen hoz gyümölcsöt.
A kerti áfonya egyik sajátossága a talajigényesség. Kertben nem ültethető olyan helyre, ahol korábban bármilyen kultúrnövény nőtt. A föld legyen könnyű, légáteresztő, mérsékelten nedves, jó vízelvezetéssel. Az áfonya nem nő a mocsaras területeken. Ennek a bogyónak a talajának egy másik fontos jellemzője a 3,5-4,5 pH-értékű savas reakció.A magaslápos tőzeg pH-értéke ilyen, ezek a talajok (tőzeges-homokos agyagos) a legalkalmasabbak áfonya ültetésére. A tulajdonságok javítása érdekében rothadt leveleket, tűlevelű almot, luc- vagy fenyőkéreget, őrölt kúpokat adnak hozzá.
A savas talaj iránti igény a kerti áfonya gyökérrendszerének sajátosságaihoz kapcsolódik. A közönséges növényektől eltérően hiányzik belőle a legfinomabb gyökérszőr, amelyek segítségével a tápanyagok felszívódnak a talajból. Szerepüket a mikroszkopikus talajgombák játsszák, amelyek mikorrhizát képeznek az áfonya gyökereivel. Nekik köszönhetően a növény felszívja a vizet és a tápanyagokat. Ilyen szimbiózis azonban csak savas környezetben létezhet, más talaj erre nem alkalmas.
Különböző komponensek hozzáadásával bármilyen talaj megadható az áfonya normál növekedéséhez szükséges tulajdonságokkal. Ezenkívül mesterségesen kell növelni a talaj savasságát. Az áfonya termesztésének optimális szubsztrátuma homok, magas láp tőzeg (a teljes térfogat legalább 50%-a), lehullott tűk és fűrészpor keveréke. Nagyon jó, ha a táptalaj összetételéhez fedőföldet adunk a tűlevelű fák alól, mivel nagy mennyiségben tartalmazza a szükséges gombákat.
Annak megállapítására, hogy az áfonya alatti talaj savanyításra szorul-e, a legegyszerűbb módszer a levelek színe alapján. Elégtelen savasság esetén pirosra válnak. Ez a módszer azonban ősszel nem használható, mert ekkor kezd a növény felkészülni a télre, és a levelek piros színe természetes reakció a hideg becsapódására.
A talaj savassága más módon is meghatározható. Itt van néhány közülük.
Ha az áfonya talaja nem elég savas, akkor mesterségesen savanyítható. Ezt megtehetjük különféle szerves és szervetlen savakkal, gyenge oldataikat a gyökérzónába juttatva.
A savtartalmú oldatok elkészítése meglehetősen veszélyes munka, amely pontosságot és körültekintést igényel. Már kis koncentrációjú savas oldat bőrre, légzőrendszerre vagy szembe jutása a legsúlyosabb következményekhez vezethet. Személyi védőfelszerelés (gumikesztyű, védőszemüveg, maszk vagy légzőkészülék) használata savakkal és azok oldataival végzett munka során szigorúan kötelező. A savanyító oldatok készítéséhez vegyileg semleges üvegből vagy műanyagból készült, agresszív közegnek ellenálló edényeket kell használni. Fém tartályokat nem szabad használni az esetleges kémiai reakció miatt.
Az ecetsav élelmiszer-minőségű, és az élelmiszerboltokban eszenciaként, 70%-os koncentrációban vagy felhasználásra kész 9%-os oldatban árulják. A talaj savanyításához a második lehetőségre van szükség. 100 ml étkezési ecetet (almaecetet is használhatunk) 10 liter vízben fel kell hígítani, majd a gyökérzóna talaját körülbelül 1 négyzetméteren kiürítjük.m. Ez a savanyítási módszer csak egyszeri, rövid távú intézkedésként alkalmazható. Az ecet elpusztítja a gyökerekben élő jótékony baktériumokat, megzavarja a növények táplálkozását, csökken a termés. Ezenkívül a talajban lévő ecet meglehetősen gyorsan lebomlik, így ez a módszer általában még 1 kerti szezonra sem elegendő.
A citromsav az áfonyához kíméletesebb gyógymód. Azonban nem tartós. Az áfonya talajának citromsavval történő savanyításához vegyünk 5 g port 1 vödör vízhez (10 l), oldjuk fel és öntözzük meg a gyökérzónát.
A ként finom porrá kell őrölni. Az átlagos fogyasztás 1 négyzetméterenként. m az 15 g. Az áfonya kolloid kén használata előtt a gyökérzónát bőségesen öntözik, majd vékony rétegben finoman és egyenletesen szórják el a port. Általában ezt az anyagot a talaj savanyítására használják kora tavasszal, valamint ősszel, az ültetés során.
A savas akkumulátorokba öntött elektrolit kénsav oldat. Használható a talaj savanyítására. Az oldat elkészítéséhez mindössze 30 ml elektrolit szükséges, azt 1 vödör vízben (10 l) kell hígítani. Ez elég 1 négyzetméter feldolgozásához. m gyökérzóna áfonya.
Az oxálsav számos tisztítószer gyakori összetevője. Hatékony és meglehetősen környezetbarát. Sajnos a vasboltok polcain egyre ritkábban lehet vele találkozni. Savanyító oldat készítéséhez oldjunk fel 5 g savport 10 liter vízben. Ez a készítmény kiönti a talajt az áfonyabokrok körül.
A porított kén vízben szinte oldhatatlan, ezért száraz formában kerül a gyökérzónába. Vékony rétegben kell szétszórni a bokor körül, majd óvatosan össze kell keverni a talajtakaró felső rétegével. A fokozatosan feloldódó kén folyamatosan savanyítja azt a felületi réteget, amelyben az áfonya gyökerei találhatók. 1 felnőtt bokorhoz 15 g por szükséges.
Az áfonya talajának savasságát közönséges szerves anyagokkal növelheti. A legjobb asszisztens ebben a magas és alacsony tőzeg. A lehullott tűk, korhadt lucfenyő ágak, fűrészpor savas reakciót adnak. Nem rossz savanyítja a talajt és a rothadt leveles komposztot, a sphagnum mohát. Az ilyen biológiai savanyítók a növényegészségügy szempontjából a legbiztonságosabbak, hosszú ideig hatnak, és jelentősen javítják az áfonya közérzetét.
Egyes műtrágyák savas reakciót is adnak, például:
Ha ezeket a műtrágyákat áfonya etetésére használja, például citromsavval együtt, akkor ez tovább savanyítja a talajt.
A talaj savanyításának szükségességét, amelyen az áfonya nő, a növény megjelenése határozza meg. Ha a növekedés leállt, a levelek vöröses árnyalatot kaptak, akkor savanyítás szükséges. Ha a leveleken klorózis jelei jelentek meg (a levéllemez halványzöldre vált, jól látható zöld erekkel), akkor ez azt jelzi, hogy a talaj savassága meghaladja a normál értéket.
Az áfonya alatt a talaj savanyításának nincs bizonyos gyakorisága. Az ültetés előtt a savasságot a kívánt szintre hozzák a tápanyag-szubsztrátumhoz kolloid kénnel. Tél után feltétlenül ellenőrizze a talaj pH-értékét. A fennmaradó időben a legjobb mutató az áfonya állapota.
Az áfonya legjobb talajtakarója a természetes erdőtalaj utánzása. Ez rothadt levelek, száraz és korhadt tűlevelek, tőzeg, tűlevelű és lombhullató fák kérgének apró vágott részei. Egy ilyen párna jól megvédi az áfonya felületes gyökereit a károsodástól és a téli hidegtől, és a talajba kerülő tápanyag további forrása is. A talajtakaró pedig savanyítja a talajt, szigetelő rétegként működik, amely megakadályozza a talaj kiszáradását a gyökérzónában, és gátolja a gyomok növekedését.
A gyökérzóna talajtakarásához használhat közönséges száraz magas láp tőzeget is. Kis fűrészpor, száraz széna vagy szalma adható hozzá. A talajtakaró egyes komponensei meglehetősen gyorsan rothadnak, ezért a gyökérzóna állapotát figyelni kell. A talajtakaró réteg vastagsága 5-10 cm legyen.
Az áfonya talaját többféleképpen savanyíthatja. Lehetőség szerint azonban kerülni kell a drasztikus intézkedéseket, például az ecet használatát. Az ilyen savanyítás rövid távú hatást fejt ki, és számos mellékreakciója van. Ahelyett, hogy az áfonyát például citrom- vagy oxálsavval öntöznénk, sokkal helyesebb olyan biológiai anyagokat használni, amelyek hosszú távú hatást fejtenek ki, és nem károsítják a környezetet.