A spanyol a Garnacha, a francia pedig a Grenache. Ezek mindegyike ugyanaz az ősi vörös szőlőfajta, amelyet Spanyolországban, Franciaországban, Ausztráliában és az USA-ban termesztenek. Az egyik leginkább termesztett és legelterjedtebb borkészítési fajnak tartják. Spanyolországban az ország nagy részén tenyésztik, Franciaországban a déli régiókban vert gyökeret. Pontos eredete ismeretlen. Egyes források szerint hazája spanyol Katalónia, mások szerint - a napfényes Szardínia Olaszországban. Kisebb fajtaként indulva, szőlőjének nagy ellenálló képessége révén előkelő helyet tudott elérni a borászok között.
Vörös és rozé borok előállításához használt technikai fajta. Rugalmasságáról ismert, különféle tulajdonságokkal rendelkező italok készítésére használják. A Grenache melegkedvelő, magas hozamú fajta, amely jól tűri a száraz éghajlatot. Emiatt száraz talajon jól gyökerezik, magas páratartalom mellett pedig jellegzetes betegségek - lisztharmat és levéltetvek - alakulhatnak ki a szőlőben.
Az ezeken a bogyókon alapuló rozé borokat Dél-Franciaország egyik jellegzetes jegyének tartják.
A szőlő nem csak piros. Vannak rózsaszín és fehér fajok, bár még Franciaországban is ritkaságnak számítanak.
A nyugat-európai szőlőfajták ökológiai és földrajzi csoportjába tartozik. A szőlőnek késői érése van. Mivel leggyakrabban forró területeken terem, az erre épülő borok 15%-os vagy annál nagyobb alkoholtartalommal jellemezhetők. Fajtaborként a Garnacha különféle fűszeres-bogyós ízeket, különösen málnás ízeket mutat be. Technikai fajtaként a Garnacha friss fogyasztásra nem használható.
A Grenache bogyók tiszteletére nemzetközi napot tartanak, amelyet szeptember 24-én ünnepelnek.
A friss bogyók alacsony kalóriatartalmúak, 100 gramm legfeljebb 70 kilokalóriát tartalmaz. A kész borokban a kalóriatartalom szinte nem változik, de gyümölcsléként a szőlő növeli az energiaértékét. Az ital magas glükóz- és fruktóztartalma miatt akár 150 kcal is lehet. Így furcsa módon ezek a plusz centiméterek a szőlőlének köszönhetőek, nem a bornak.
A Garnacha előnyeit és ártalmait ugyanazok a tulajdonságok jellemzik, mint a legtöbb vörös szőlőfajtát. Hasznos a hemoglobin szintjének normalizálására a vérben. A bogyók antioxidánsai hozzájárulnak az emésztőrendszer, a máj és az epehólyag működéséhez. A szőlő és a feldolgozásból származó termékek pozitív hatással vannak a bőr állapotára, ezért széles körben használják a kozmetikumok gyártásában. Figyelembe kell venni a bogyók egyéni intoleranciájának lehetőségét. Italok fogyasztása után öblítse ki a száját vagy mosson fogat, mivel a fajtát erős színező pigmentek jellemzik.
A piros bogyók gyulladásgátló és antibakteriális tulajdonságokkal rendelkeznek. Azonban nem alkalmasak allergiás reakciókban szenvedők számára.
Ennek a fajnak a bogyói vékony héjúak. A savasság és a tannin mutatói a növekedési hely éghajlati viszonyaitól, valamint a terméshozamtól függően változnak. A savasság értéke leggyakrabban az "átlag alatti átlag" szinten van. A szőlő azonban palás és sziklás talajon termesztve képes tömény bort készíteni, amely évtizedekig eltartható.
A fajtát erőteljes bokrok jellemzik, átlagos mostohagyermekszámmal. A levelek kicsik és közepes méretűek, "ötujjúak", háromkaréjosak, éles fogakkal. A levéllemez enyhén ívelt, mint egy tölcsér. Felső része fényes, alsó része enyhe pókhálós serdülő. Általában a szőlő jól érik.
A növényt fokozott szárazságállóság jellemzi, de a hőmérséklet csökkenése csak -18 ° C-ig képes ellenállni.
A fajtát szívós szőlő és erős törzs jellemzi. A bokor önálló növényként is képes túlélni. A szőlő jól viseli a szeles és száraz időjárást, ezért alkalmas Kalifornia és Dél-Ausztrália meleg éghajlatú termesztésére. Az erős gyökérrendszer jelenléte miatt a növény hosszú ideig képes öntözés nélkül megbirkózni. A garnacha a meleg, száraz klímát kedveli, és korán virágzik.
A Grenache csokor közepes, kúp alakú, sűrűsége a lazától a sűrűig változik. A bogyók kerekek, lilás-lila, kicsik. Közepes méret és lilás-rózsaszín árnyalat jellemzi. A szőlő héja vastag és sűrű, húsa lédús, magas cukortartalmú. Tekintettel arra, hogy a tenyészidőszak hosszú ideig tart, gyakran a bogyók lehullanak, mielőtt még beérhettek volna. Ez a természetes szelekció azonban megkönnyíti a borászok dolgát, hiszen a szüretkor csak a legjobb szőlő marad meg. Magas terméshozam esetén a szőlő minősége csökken.
Száraz éghajlaton a hozam 20 centner/ra. A faj jellemzői befolyásolják a faj magas termését:
A fajnak azonban vannak hátrányai, amelyek negatívan befolyásolják a hozamot. Ha emelkedik a páratartalom, a szőlő megbetegszik.
A nagy hozamok csökkentik a bogyók minőségét.
A jó termés termesztéséhez figyelembe kell venni a fajta jellemzőit. A Grenache három típusban található:
A tenyésztéshez olyan fajt kell választani, amely képes gyökeret ereszteni az Ön éghajlatán. A fajta termesztése során a legmelegebb régiókat kell választani.
Szőlőültetéshez válassza ki a legjobban megvilágított helyet a helyszínen. A növénynek sok napfényre van szüksége. A leszállást védeni kell a huzattól. A növény tavasszal és ősszel fejlődik a legjobban. A szőlő alatti talajnak a lehető legszárazabbnak kell lennie. Ezenkívül a növényt óvni kell a túlzott nedvességtől. Ha több bokrot kíván ültetni, a köztük lévő távolságnak több mint másfél méternek kell lennie. A garnacha műanyag fajtának számít. A növekedési helytől függően a bogyó képes megváltoztatni tulajdonságait.
A nyílt terepen történő szőlőültetvényről itt olvashat.
Ebben a fajban a szőlő korán virágzik, de hosszú a tenyészideje. A Grenache minden fajtáját a késői érési időszak jellemzi. A legtöbb esetben a bogyók érés előtt kezdenek lehullani, ami csökkenti a betakarítás mennyiségét.
A szőlő esetében a növekedés első évét tartják a legfontosabbnak. A megfelelő megközelítéssel a növény jól gyökerezik, majd tisztességes termést hoz. A következő ajánlásokat kell követni:
A tavaszi metszésről itt olvashat bővebben.
A szőlőt védeni kell a felesleges nedvességtől, mind a felszínen, mind a föld alatt. A túlzott öntözés lisztharmathoz és levéltetvekhez, szürkerothadáshoz vezethet a növényben. Rendszeresen meg kell vizsgálni a leveleket és a törzset a betegség kialakulásának jelei szempontjából. Időben történő észlelésük megmenti a növényt.
A szőlő szürkerothadásáról itt olvashat.
Megelőző célokra a bokrokat gombaölő szerekkel kell kezelni.
A szőlő metszését ősszel kell elvégezni, miután a gyümölcslevek mozgása a növényben véget ért. Így a bokor nem fog szenvedni. Csak az alsó hajtásokat vágjuk le, hogy a bokor legyezőformát kapjon. Lehetővé teszi azt is, hogy a növény kevesebb ágra koncentrálja az erőforrásokat, ami pozitívan befolyásolja a termés minőségét.
Ebben az anyagban olvashat arról, hogyan kell helyesen vágni a szőlőt ősszel.
Ez a videó felfedi a borkészítés minden titkát.
Ebben a cikkben olvashat arról, hogyan lehet bort készíteni szőlőből.