Tejnarancs: fotó és leírás

Név:tejes narancs
Latin név:Lactarius porninsis
Egy típus: Ehetetlen
Szisztematika:
  • Osztály: Basidiomycota (Basidiomycetes)
  • Alosztály: Agaricomycotina (Agaricomycetes)
  • Osztály: Agaricomycetes (Agaricomycetes)
  • Alosztály: Incertae sedis (bizonytalan helyzetű)
  • Rend: Russulales (Russulovye)
  • Család: Russulaceae (Russula)
  • Nemzetség: Lactarius (tejes)
  • Faj: Lactarius porninsis (narancsos tejszerű)

A tejnarancs a Syroezhkov családba, a Milky nemzetségbe tartozik. Latin név - lactarius porninsis, lefordítva azt jelenti: "tejet adni", "tejes". Azért nevezték így ezt a gombát, mert a pépében tejszerű lé található, amely, ha megsérül, kifolyik. Az alábbiakban részletesebb információk találhatók a narancssárga selyemfűről: a megjelenés leírása, hol és hogyan nő, fogyasztható-e ez a példány.

Hol nő a narancssárga selyemfű?

Ez a faj tűlevelű és vegyes erdőkben növekszik, inkább lucfenyővel, ritkábban lombos fákkal, például nyírfákkal vagy tölgyekkel hoz létre mikorrhizát. Ezenkívül gyakran előfordul, hogy egy narancssárga tejsav mélyen eltemetve egy mohaalomban található. A tejnarancs (Lactarius porninsis) önállóan és kis csoportokban is nőhet. A legjobb növekedési idő júliustól októberig tart. Leggyakrabban Eurázsia mérsékelt éghajlatú országaiban jelenik meg.

Hogyan néz ki a narancssárga tejes?

Sérülés esetén ez a minta fehér levet bocsát ki

A fotón látható, hogy a narancssárga tejes termőteste egy kalapból és egy lábból áll. Az érés kezdeti szakaszában a sapka domború, észrevehető központi gumóval, fokozatosan elterült alakot vesz fel, és idős korban depresszióssá válik. Egyes esetekben tölcsér alakú. A kalap egész idő alatt nem éri el a nagy méretet, általában 3 és 6 cm között változik. A felület sima és száraz, heves esőzéskor csúszóssá válik. Jellegzetes narancssárga színűre festve, sötétebb középponttal. Nincsenek koncentrikus zónák. A kupak alsó oldalán ereszkedő, közepes frekvenciájú lemezek találhatók. A fiatal példányokban halvány krémszínűek, és az életkorral sötétebb árnyalatokat kapnak. Spóra por világos okker színű.

A pép vékony, törékeny, rostos, sárgás. Enyhén érezhető aromát áraszt, amely a narancshéj illatára emlékeztet. Ez a tulajdonság teszi megkülönböztethetővé ezt a fajt rokonaitól. Ez a példány fehéres tejszerű levet bocsát ki, amely levegővel érintkezve nem változtatja meg a színét. Ez a folyadék nagyon sűrű, ragadós és maró hatású. Száraz évszakban az érett példányoknál a lé kiszárad, és előfordulhat, hogy teljesen hiányzik.

A narancssárga tejsav lába sima, hengeres, lefelé keskenyedő. Magassága 3-5 cm, átmérője pedig 5 mm vastag. A szár színe megegyezik a sapka színével, esetenként kicsit világosabb. Fiatal példányokban egészben, az életkorral üregessé és sejtessé válik.

Leggyakrabban tűlevelű és vegyes erdőkben él

Lehet-e enni narancssárga tejgombát

A faj ehetőségével kapcsolatos szakértői vélemények némileg eltérőek. Tehát egyes kézikönyvek tartalmaznak információkat arról, hogy a narancssárga selyemfű ehető gomba, de a legtöbb forrás magabiztosan az ehetetlen kategóriájába sorolja, és egyes mikológusok ezt a fajt kissé mérgezőnek tartják.

Fontos! A narancssárga tejsav használata nem jelent különösebb életveszélyt. Feljegyezték azonban a gyomor-bél traktus rendellenességeinek eseteit az élelmiszerben történő felhasználás után.

Hogyan lehet megkülönböztetni az ikrektől

A narancssárga tejes termőteste halvány citrusos aromát áraszt

Az erdőben nagyon sokféle gomba koncentrálódik, amelyek így vagy úgy hasonlóak a szóban forgó fajhoz. Érdemes megjegyezni, hogy nem minden példány ehető. A narancssárga tejfölnek közös külső jelei vannak sok ehetetlen, sőt mérgező rokonával a Milky nemzetségből, ezért a gombásznak különösen ébernek kell lennie. Ezt a gombát az ikrektől a következő jellemzőkkel lehet megkülönböztetni:

  • narancssárga színű kis sapkák;
  • a pép finom narancsíze;
  • a tejes lé meglehetősen csípős ízű;
  • a sapka sima, nem serdülő.

Következtetés

A tejes narancs meglehetősen ritka példány, melynek húsa enyhén érezhető narancsos aromát áraszt. Európában ennek a nemzetségnek a legtöbb példányát ehetetlennek, sőt mérgezőnek tartják. Hazánkban ezek egy része ehető, de gondos feldolgozás után pácolt vagy sózott formában használják. Ennek a fajnak az aktív termése júliusban következik be, és október körül ér véget. Ebben az időszakban az erdő egyéb ajándékai is kinőnek, amelyek ehetősége nem kétséges. Ennek a gombának nincs tápértéke, elfogyasztása ételmérgezést válthat ki. Éppen ezért a narancssárga tejes a gombászok figyelme nélkül marad.


Megosztás a közösségi hálózatokon: