A madárcseresznye egy vadon élő növény, amely mindenütt megtalálható Észak-Amerikában és Nyugat-Európában. Oroszországban szinte minden éghajlati övezetben erdő- és parkterületeken nő. Jelenleg számos dekoratív alfajt tenyésztettek ki, amelyek alkalmazást találtak a tájtervezésben.
Közönséges madárcseresznye (carpal), latin neve - Padusavium, Prunuspadus, természetes élőhelyén nő szinte egész Eurázsia. Oroszországban ez a kultúra gyakran vadon élő palánták formájában található. A kézi madárcseresznye könnyen kereszteződik más fajokkal. Ennek eredményeként dekoratív fajtákat kapnak.
A tudósok 1972 óta nemesítenek díszfajtákat a Szovjetunióban. A vadon élő madárcseresznyét más, a természetben termő fajokkal keresztezve kapták. Napjainkban több mint 20 díszfajtát sikerült előállítani. 9 új fajt tenyésztettek ki a Lisavenko Kertészeti Kutatóintézetben Szibériában: Olga`s Joy, Early Round, Black Shine és mások. A botanikusok M. H. Salamatov és V. VAL VEL. Simagin. Különféle madárcseresznye, vatereri - Szahalin fekete 1995-ben került be az állami nyilvántartásba.
A kézi madárcseresznye egy magas fa (cserje). Magassága eléri a 10-15 m-t. A madárcseresznye korona átmérője 10 méter vagy több is lehet. A kultúra az erdőben és az erdei sztyepp övezetben nő, mérsékelt éghajlattal.
A madárcseresznye levelei egyszerűek, keskenyek, hosszúkásak, fogazottak, sűrűek és simák. Hosszuk nem haladja meg a 10 cm-t, ritkán - 15 cm, szélesség - 1,5-2 cm. Széles, sűrű, 1,5 cm hosszú levélnyélekre szerelve.
A virágok kicsik, számos, legfeljebb 18 cm hosszú virágzatba gyűjtve. A szirmok fehér vagy rózsaszínűek. A virágzási időszakban a madárcseresznye erős aromát áraszt.
Gyümölcse fekete, kicsi, gömb alakú, sima, fényes. Átmérőjük nem haladja meg a 10 mm-t. Íze édes, fanyar, fanyar. A csont kicsi, hosszúkás. A pép zöld, oxidált, feketévé válik.
Oroszországban a kultúrát az ország európai részén, Szibériában, a Távol-Keleten javasolják termeszteni.
A madárcseresznye fajták között számos legnépszerűbb, dekoratív, fagyálló fajta található:
Ez az egyik első olyan növény, amely tavasszal virágzik. Ez a fa nem fél a májusi éjszakai fagyoktól és a hirtelen hőmérséklet-változásoktól.
A képen látható, hogyan virágzik csodálatosan a madárcseresznye kora tavasszal az ország déli vidékein.
A madárcseresznye nem igényes a talajnedvességre, könnyen tolerálja az időszakos szárazságot és a tavaszi áradásokat. Az első év palántáit öntözni kell. Az érett növényeket csak akkor öntözzük, ha a nyár nagyon száraz.
A madárcseresznye télállósága magas, könnyen tolerálja a hőmérséklet-változásokat. Emiatt Szibériában és a Távol-Keleten termesztésére javasolt. Csendesen tolerálja a fagyokat -30 ᵒС-ig.
A közönséges madárcseresznye (carpal, madár), Spirea alcsalád, nyár közepén - júliusban - kezd gyümölcsöt teremni. Az első bogyók 5 évvel az ültetés után jelennek meg. A gyümölcsök édes-savanyúak, ugyanakkor fanyar ízűek. Méretük nem haladja meg a 0,5 mm-t, felületük sima, fényes, bőrük fekete. A bőséges termés érdekében a hely jó megvilágítása szükséges. A fa méretétől függően a nyár folyamán 20-30 kg gyümölcs is szüretelhető róla.
A közönséges madárcseresznye jól növekszik napos, jól megvilágított helyen, nem fél a közvetlen napfénytől, nem hajlik a sütésre és a napon történő gyümölcsöntésre.
A gyümölcsök nyersen fogyaszthatók, de készíthetünk belőlük lekvárt, lekvárt, kompótot, zselét. Az alkoholos italok készítéséhez a növény gyümölcseit és virágait használják fel. A madárcseresznye levét italok és édességek ételfestékeként használják. Szibériában a szárított madárcseresznye bogyókat megőrlik, és liszt adalékaként használják. A szárított gyümölcsök hozzáadásával készült kenyér mandula ízű.
A madárcseresznye gyümölcse meglehetősen törékeny és lédús, szállítása nem lehetséges. A bogyókat csak száraz vagy cukrozott formában tárolhatja.
A közönséges madárcseresznye kártevőkkel és betegségekkel szemben ellenálló növény, de évente kétszer megelőző kezelést igényel. Árnyékban, vizes talajú területeken gombás fertőzések alakulhatnak ki.
Kedvezőtlen termesztési körülmények között a növényt betegségek befolyásolhatják:
A gombák által érintett megsárgult, foltos leveleket eltávolítják, a koronát gombaölő szerekkel permetezik.
A madárcseresznye levelét megehetik a hernyók, bogarak, madárcseresznyelepke, fűrészlegy. A kártevők ellen úgy küzdenek, hogy a fát háromszor permetezzük karbofosszal.
A madárcseresznyének minden előnye mellett gyakorlatilag nincs hátránya. Ha biztosítja a növény hozzáférését a fényhez és a napfényhez, akkor nincs probléma a termesztéssel.
Kulturális erények:
A hiányosságok között azonosítható a gombás betegségekkel szembeni instabilitás. A közönséges madárcseresznye megbetegszik, ha árnyékba ülteti a fát, és nem metszi rendszeresen.
A kultúra jól növekszik nedves talajon, szoros talajvízzel, miközben a növénynek jó vízelvezetést kell biztosítania. A fa jól növekszik homokos, agyagos, lúgos talajokon. A közös madárcseresznye Oroszország szinte minden éghajlati övezetében elterjedt.
A legtöbb madárcseresznye fajta keresztbeporzó, ezért ajánlott több növényt egymás mellé ültetni, egymástól 5-6 m távolságra. A leszállást kora tavasszal, a rügyek kikeléséig, vagy ősszel, a levelek lehullása után hajtják végre.
Az ültetés helyét jól megvilágított nap választja ki, de a fiatal növény részleges árnyékban is növekedhet.
Ültetés előtt szerves trágyát kell kijuttatni a talajba: humusz, komposzt, trágya (legalább 10 kg 1 ültetőlyukonként). Az ültetéshez 40 cm mély és 50 cm átmérőjű lyukat ásunk.
A palánta megvásárolható az óvodában. Alacsony fa legyen, legalább 1,5 m hosszú, jól fejlett gyökérrendszerrel. A kéregnek egyenletesnek és simanak kell lennie, sérülés nélkül.
A palántát az előkészített lyukba helyezzük, a gyökereket kiegyenesítjük és talajjal borítjuk, tapossuk. A gyökeresedés után a fát bőségesen öntözik, a törzskört fűrészporral vagy tőzeggel mulcsozzák.
Egy hónapos ültetés után a palánta alatti talajt rendszeresen meg kell nedvesíteni. Rossz, ha a víz a törzs közelében van, a földnek egyenletesen és mérsékelten nedvesnek kell lennie. Egy hónappal később a madárcseresznyét csak szárazságban ajánlatos öntözni. Öntözés után a talajt mulcsozni kell.
Évente többször meg kell lazítani és ásni a talajt a fa alatt. Fontos, hogy évente kétszer, virágzás előtt és a levelek lehullása után szerves és ásványi műtrágyákat alkalmazzon a növény gyökere alá.
A metszés kötelező eljárás a madárcseresznyefa gondozásához. A metszés ősszel és kora tavasszal történik. Távolítsa el a régi, kiszáradt, sérült hajtásokat. A higiénikus metszés mellett formázást is végeznek. A madárcseresznye koronája piramis vagy labda formájában van kialakítva.
Késő ősszel a fa törzsét óvni kell a rágcsálóktól. Tetőfedő papírral, celofánnal, bármilyen más fedőanyaggal van becsomagolva, kötéllel átkötve. A madárcseresznyét nem kell védeni a fagytól, télen nem szabad letakarni. Ha a hőmérséklet -20 ºС alatt van, több havat dobhat a törzs és a rizóma köré.
A madárcseresznye fogékony a kertészeti növények gombás betegségeire, ha árnyékban nő. A cerkosporózis, citoszporózis, rozsda megelőzése érdekében rendszeres koronát kell metszeni, megelőzni a víz stagnálását a törzskörben. Ha a madárcseresznye leveleit foltosodás, lisztharmat érinti, réz-oxi-kloriddal vagy bordeaux-i folyadékkal (1%) permetezzük. Az érintett leveleket eltávolítják és elégetik.
Lepkék, selyemhernyók, levéltetvek, zsizsik indulhatnak a madárcseresznye koronájában. Megelőző célból a rovarölő szerekkel történő permetezést kora tavasszal, nyáron a petefészkek megjelenése előtt, ősszel a gyümölcsszedés után végezzük.
A közönséges madárcseresznye vadon termő növény, amely a házi kertekben, sikátorokban, parkokban megszokottá vált. Bódító aromája a virágzás idején édességgel tölti meg a meleg tavaszi levegőt. A kultúra nemcsak dekoratív funkciókat lát el. Gyümölcseit régóta használják a főzésben és a népi gyógyászatban.