A diót a kertészek gyakran termesztik, különösen hazánk déli régióiban. Gyakran az „ültetett és elfelejtett” elve alapján kezelik, mivel a fa meglehetősen szerény, és minden beavatkozás nélkül képes növekedni. Ahhoz azonban, hogy állandóan magas dióhozamot érjünk el, bizonyos gondozási tevékenységeket kell végezni. Ezek közé tartozik a dió őszi metszése.
A dió, mint minden más fa, az élet első éveiben intenzíven növekszik. Az első 5 évben csontváza megnő, keretágakat raknak, koronát alakítanak ki. Ha nem tesznek intézkedéseket, a fa alakja messze nem lesz ideális, és a termés valószínűleg nem lesz rendszeres és bőséges. Ezért az élet első éveiben a leendő dió koronáját szükségszerűen metszéssel alakítják ki. Megvalósítása során eltávolítják a szükségtelen és helytelenül növekvő ágakat, ezek képezik a leendő fa alapját, keretét a kiválasztott koronatípusnak megfelelően.
Ezenkívül tavasszal és ősszel diómetszést végeznek a fa egészségének megőrzése érdekében. A kiszáradt, letört és sérült ágakat feltétlenül ki kell vágni a koronájából, mivel mindegyik potenciális hely a betegségek és kártevők megjelenésére. Ez az eljárás az egész szezonban elvégezhető.
A dió nagyon fénykedvelő növény, ezért a normál terméshez a belső terét jól meg kell világítani. Ezt metszéssel, a koronán belül növekvő megvastagodó ágak, valamint a felső hajtások eltávolításával is elérik.
A diómetszés fő típusait általában tavasszal végzik. Néhány munka azonban más időszakokban is elvégezhető. Például a dió egészségügyi metszését évente legalább kétszer végezzük: ősszel, betakarítás után és kora tavasszal, a vegetációs időszak kezdete előtt. Ezenkívül szükség lehet rá, ha a fa megsérült, például erős szél vagy mechanikai hatás érte.
A dió tavaszi metszését olyan időszakban végezzük, amikor a levegő hőmérséklete folyamatosan 0 ° C felett van, de a rügyek még nyugalmi állapotban vannak. Ez arra utal, hogy a tenyészidőszak még nem kezdődött el, a fa továbbra is nyugalmi állapotban van. Nincs benne aktív lémozgás, így fájdalommentesen bírja a metszést.
Egészségügyi mellett, tavasszal végezzen fiatalító metszést érett diófák, eltávolítva a fa tetején lévő régi fa egy részét. Ez lehetővé teszi, hogy jól megvilágítsa a korona belső terét, és serkentse az új oldalhajtások növekedését. És tavasszal is kialakul a fiatal diófák koronája, metszve őket a választott séma szerint.
A nyári diómetszést július közepén vagy végén végezzük. Ebben az időben a fa sok fiatal hajtást ad. A korai stádiumban történő eltávolításával jelentősen csökkentheti az őszi munka mennyiségét, valamint tápanyagot takaríthat meg a fának azáltal, hogy nem a helytelenül növekvő és felesleges hajtások kényszerítésére irányítja őket, hanem a gyümölcsök képződésére. Az is fontos, hogy a hajtások ekkor zöldek legyenek, ne barnuljanak. Növekedésüket könnyű megállítani, ha ujjaival megcsípjük a tetejüket.
Annak érdekében, hogy a növény ne legyen gyengítve a telelés előtt, ebben az évszakban nem gyakorolnak erős metszést. Ősszel a diómetszés séma meglehetősen egyszerű. Ebben az évszakban elegendő megvizsgálni és eltávolítani a beteg és elszáradt ágakat. Ezenkívül a folyó év növekedése 1/3-al lerövidül, mivel a 0,6 m-nél hosszabb fiatal ágak fagyásra hajlamosak.
A jó termés és a munka megkönnyítése érdekében egy fiatal diófát úgy alakítanak ki, hogy metszéssel egy bizonyos típusú koronát adnak neki. A leggyakoribb formázási módszerek a következők:
A diókorona kialakítási sémáját a kertész határozza meg önállóan, a körülmények, az éghajlat, valamint a személyes preferenciák és tapasztalatok alapján.
A vágás végrehajtásához a következő eszközökre lesz szüksége:
Vágás előtt a szerszámok összes vágóélét megfelelően meg kell élezni. Minél élesebb a szerszám, annál tisztább lesz a vágás. Sokkal gyorsabban meggyógyul. A fertőzés elkerülése érdekében a szerszámot munka előtt alkohollal vagy bármilyen fertőtlenítő oldattal kell kezelni.
Ültetés után a diópalántát 0,6-0,8 m magasságban levágjuk. Erre azért van szükség, hogy a fa helyreállítsa a gyökérrendszert, amely általában súlyosan megsérül az átültetés során. A második évtől kezdődik a koronaképződés. A horogsoros módszer lényege, hogy egy fán 5-6 termőréteget alakítanak ki, amelyek mindegyike 3 jó indulási szögű, egymástól 12-15 cm-re lévő csontvázból áll. A szintek közötti távolságnak 0,5-0,6 m-en belül kell lennie.
A diókorona kialakításának vezető sémájának alapelve 6-8 csontvázág egyenletes elrendezése spirálban, egymástól 0,5 m magasságban. Az így kialakított fa egyenletesen megvilágított, ami pozitívan hat a termelékenységre.
A fa kialakítása tál formájában jelentősen csökkentheti a magasságát és megkönnyítheti a koronával való munkát. A dió ilyen módon történő kialakításához 3-4 vázágat kell hagyni 1-1,2 m magasságban, jó kifutási szöggel és egymástól 0,25-0,3 m távolságra. A felső ág feletti központi vezeték teljesen le van vágva. Így a fa nem nő fel, hanem szélességben, fokozatosan másodrendű ágakat szerez, amelyek minden következő metszéssel 1/3-al lerövidülnek.
Idővel a dió hozama (általában a 10 évnél idősebb fákban) csökkenhet, míg maguk a gyümölcsök kisebbek és deformálódnak. A helyzet korrigálható öregedésgátló metszéssel, a régi fa egy részének eltávolításával, helyette új hajtások növesztésével. Ezt az eljárást tavasszal végezze el. Mindenekelőtt a túl hosszú hajtásokat, az oldalnyúlványokat eltávolítják, és a korona belső terét megtisztítják. Könnyű fiatalítás 3-4 év alatt 1 alkalommal, komolyabb metszés - 6-8 év alatt 1 alkalommal.
Különösen kemény telek után előfordul, hogy a diófa teljesen lefagy. Ebben az esetben radikális metszést alkalmaznak, amely a törzs teljes levágásából áll. Ha a dió gyökérrendszere életképes marad, a csonk bőséges gyökérhajtásokat kezd hozni. Ily módon egy régi fa helyére újat növeszthet anélkül, hogy a régit kicsavarná és palántákat ültetne.
Az őszi metszés nagyon fontos a fa egészségének megőrzéséhez. Minden letört vagy kiszáradt ág olyan hely, ahol betegségek alakulhatnak ki, különösen nedves meleg éghajlaton.
Lehetővé teszi a betegségek korai szakaszában történő azonosítását, a betegségek gócainak lokalizálását és a fák megmentését az esetleges haláltól.
Az érintett és száraz ágak a rovarok és lárváik telelőhelyei. Az ilyen „hálótermek” ősszel történő időben történő eltávolítása hozzájárul a fa általános egészségi állapotához, és megakadályozza a kártevőpopulációk kialakulását. A maximális biztonság érdekében az egészségügyi metszés után minden levágott fát és lehullott levelet elégetni kell.
Az őszi metszés gyengíti a diót. Az időben történő etetés kis mennyiségű kálium- és foszforműtrágyával, amelyet folyékony formában alkalmaznak a törzskörre, segít gyorsan helyreállítani az erőt. A tavaszi egészségügyi metszés után és a meszelést ősszel kell elvégezni fák és alsó csontvázágak bokái. Ez egy nagyszerű módja a kéreg redőiben élő kártevők elleni védekezésnek. Ráadásul a fehérre meszelt törzseken sokkal ritkábban jelentkeznek fagyrepedések.
Fehéríthet kész kompozícióval, szaküzletben vásárolva, vagy más, önállóan elkészített oldatokkal. A meszeléshez használjon oltott mész, kréta, PVA faragasztó, akril és vízdiszperziós festék oldatát. A legfontosabb dolog az, hogy a festékréteg ne akadályozza a levegő hozzáférését a kéreghez.
A dió metszése, különösen egy felnőtt esetében, hosszú és fáradságos eljárás. A tapasztalt kertészek, amikor önállóan végzik a munkát, javasolják a következő ajánlások használatát.
Azt is meg kell jegyezni, hogy a kertészeknek nincs közös véleménye a kerti szurok vagy olajfesték használatáról a vágások és a fűrészvágások feldolgozására a dió nyírásánál. Egyesek úgy vélik, hogy a gyógyulásnak természetes úton kell történnie, mások inkább mézet, kálium-permanganátot és más eszközöket használnak gyógyító szerként. Ezért ebben a kérdésben a választás joga a kertésznél marad.
A dió őszi metszése csak egy része ennek a gyönyörű fának, amely 100 évig vagy tovább él. Ez az eljárás nemcsak a jó éves terméshez járul hozzá, hanem sok éven át egészséges állapotban tartja a növényt. Szóval ne hanyagold el.