Az őszi-téli időszak rendkívül fontos időszak minden termelő számára, mivel sok növény fokozott figyelmet igényel közvetlenül a hideg időjárás beköszönte előtt. Ez sokféle növényre igaz, beleértve a fagyérzékeny puszpángot is. Ezért mindenki számára hasznos lesz, aki örömmel termeszti ezt a csodálatos növényt a webhelyén, hogy megtudja, mi a puszpáng őszi gondozása, és hogyan kell megfelelően előkészíteni a télre.
Bár a puszpáng nyáron nem nevezhető szeszélyes termésnek, az őszi hónapokban meglehetősen nagy mennyiségű munka történik ezzel a növénnyel. Hiszen az őszi minőségi ellátáson múlik, hogy a hőség beköszöntével a puszpáng gyorsan felépül-e a télből. Amikor ezt a növényt termeszti a webhelyén, érdemes megjegyezni néhány fontos pontot:
Egy növény őszi gondozása nem túl megterhelő, de kellő odafigyelést és időt igényel. Mint nyáron, itt is az öntözés, a műtrágyázás, a talajtakarás és a metszés. Ezeknek az eljárásoknak azonban megvannak a maga árnyalatai, amelyek betartása megkönnyíti a puszpáng telelését és segít megőrizni a bokor egészségét.
Ha a következő téli hónapok előtt feltölti a növényt energiával, az segít a bőséges öntözésben. Szükséges, hogy a puszpáng olyan folyadékkal táplálja sejtjeit, amelyre szüksége lesz egy hótalan télen, hervadó fagyokkal és erős széllel. Ilyen körülmények között a bokor gyorsan elpárologtatja a vizet, és kezdeti hiánya a puszpáng fagyásához és halálához vezet. Ezért 1-2 héttel a fagy beállta előtt bőségesen öntözze be a növényt szobahőmérsékleten leülepedett vízzel. Az öntözéshez jobb száraz napsütéses napot választani, és magát az eljárást reggel vagy 3-4 órával szürkület előtt elvégezni, hogy ne provokálja a gombás betegségek kialakulását a puszpángban.
Ami a műtrágyázást illeti, a kálium- és foszforműtrágyák szintén a lehető legjobb módon telítik a növényt a téli hónapok előtt, és felgyorsítják a zöldtömeg növekedését tavasszal. Egy szezonban azonban legkésőbb szeptember közepén érdemes utoljára etetni a puszpánggal, különben ahelyett, hogy nyugalmi állapotba kerülne, a kultúra új hajtásokat indít. A végső etetés legjobb ideje augusztus vége, meleg régiókban pedig szeptember első napjai.
A puszpáng gondozása során nem szabad alábecsülni az olyan eljárás fontosságát, mint a talajtakarás. A megfelelően végrehajtott művelet nem kevésbé megóvhatja a bokrot a zord téli napokon a fagytól, valamint a hóolvadáskor bekövetkező áradástól, mivel a talajtakaró optimális víz- és hőcserét biztosít a növény gyökereiben. A buxusfát általában 2-3 nappal a vízfeltöltés utáni öntözés után talajtakarják. Tőzeget, korhadt tűleveleket vagy zúzott fenyőkéreget gyakran használnak mulcsként. 5-10 cm vastag talajtakaró anyagréteget készítenek, míg a növény alján 2-3 cm átmérőjű szabad helyet hagynak.
A puszpáng gondozásának fontos eljárása a metszés. Nyáron a növényt főként a bokor dekoratív megjelenésének megőrzése érdekében metszik 1-2 havonta egyszer. A téli metszésnek, amelyet október végén, a fagyok előtt végeznek, más céljai is vannak. Célja a buxusfa fiatal hajtásainak növekedésének serkentése a tavaszi vegetációs időszakban. Általános szabály, hogy ezen eljárás során a sérült és régi ágakat teljesen ártalmatlanítják, a fennmaradó ágakat pedig 1,5-2 cm-rel lerövidítik. Ezenkívül csak a 2 évnél idősebb bokrokat kell metszeni. A fiatalabb, kevésbé fejlett gyökérrendszerrel rendelkező példányok túlságosan legyengülnek az eljárás után, és előfordulhat, hogy nem térnek vissza a hideg időjárásból.
Mivel a növény lombozatában mérgező anyagok vannak jelen, ez a kultúrát nagyon ellenállóvá teszi számos kártevővel és betegséggel szemben. Vannak azonban olyan rovarok is, amelyek védő funkciói ellenére megtámadják a puszpángot.
Például a dobozlégy, amely a levelek pépével táplálkozik, és alagutakat rág bennük, nem csak a mohóság, hanem az alacsony hőmérsékletekkel szembeni ellenállás is megkülönbözteti. A parazita lárvái sikeresen túlélik a telet, és tavasszal nagy lendülettel falják fel a növényt.
A buxus nemez nem kevésbé árt a puszpángnak, ha megeszi ágait és leveleit. Ráadásul ő, mint a légy, nem fél a hidegtől, így hirtelen eszébe juthat magára a növény tenyészidőszakában tavasszal, amikor úgy tűnik, a növény megszabadult ettől a szerencsétlenségtől.
Mindkét kártevővel a bokor rovarölő szerekkel történő kezelése április végén - májusban történt. Ősszel bizonyos intézkedéseket is meg lehet tenni a leküzdés érdekében: például a sérült ágak és levelek időben történő eltávolítása és elégetése. A magas növények meszelése szintén segít a paraziták behatolása ellen.
A puszpáng gondozása magában foglalhatja a növény átültetésének szükségességét, amelyet a kezdeti ültetéshez hasonlóan a tél előtt végeznek. A sikeres fejlődés érdekében a bokor növekedési helyét 3-4 éves időközönként cseréljük, amíg elég nagyra nem nő. A legjobb idő erre a július végétől november elejéig tartó időszak, a termőhelytől függően. Az átültetés napjának kiválasztásakor figyelembe kell venni, hogy a bokornak legalább 1 hónapra van szüksége a sikeres gyökeresedéshez, ezért célszerű a hideg időjárás beállta előtt megszervezni.
A transzplantáció helye is nagy jelentőséggel bír. A bukszus esetében a talaj minősége nem túl fontos, azonban termékeny, laza talajon a növény sokkal gyorsabban megerősödik. Ugyanakkor mérsékelten nedves talaj vezérli őket, és a talajvíz nem feküdhet túl közel a felszínhez, különben a bokor gyökerei rothadni kezdenek.
A bukszus átültetésekor a növénytermesztőket általában ugyanaz a cselekvési algoritmus vezérli, mint a nyílt terepen történő ültetéskor:
A növény téli előkészítésekor figyelembe kell venni a puszpáng fagyállóságát, és szükség esetén át kell gondolni, hogy érdemes-e menedéket építeni neki.
Ez a növény eléggé képes ellenállni a rövid távú hidegnek, de stabilan alacsony hőmérsékleten -10 ° C alatt fagyni kezd. A hosszú fagyok teljesen elpusztíthatják a bokrot, ha nem tesznek további intézkedéseket. A puszpáng egyes fajtái azonban szívósabbak, mint mások. Tehát a szívós növényfajták a következők:
Annak a régiónak a jellemzői alapján kell meghozni a döntést, hogy el kell-e helyezni egy növényt télre, vagy sem. A déli régiókban az 1 m magas bokrok sikeresen telelnek a hó alatt, de a hidegebb régiókban, beleértve a középső sávot, gondoskodni kell a növény védelméről. Ez nemcsak a fagyás elkerülése érdekében szükséges, hanem azért is, hogy a tenyészetet olvadáskor elrejtse a napfénytől, hiszen már kis fénymennyiség is felébresztheti a puszpángot a hibernációból, és beindíthatja a fotoszintézis folyamatait a lombozatban. A fagyott talaj miatt a tápanyag nem tud teljes mértékben kifolyni, és a növény nagyon gyorsan elpusztul.
A téli menedékhely kialakítása kulcsszerepet játszik a növény hidegre való felkészítésében. A puszpáng megfelelő téli szigeteléséhez a következő ajánlások hasznosak lehetnek:
Közép-Oroszország klímáját az jellemzi, hogy a 4. télállósági zónába tartozó és az alatti kultúrák jól érzik magukat benne télen. A legtöbb puszpángfaj azonban a 6. zónába tartozik: ez azt jelenti, hogy az ilyen növényeket védeni kell a hidegtől, és gyakran több réteg fedőanyaggal. Ez a gondozási megközelítés segít megőrizni a bokor egészségét anélkül, hogy elveszítené dekoratív hatását.
A bukszus őszi gondozása nem nevezhető problémás üzletnek, mivel a kultúra számos tulajdonsággal rendelkezik. Az összes ajánlás végrehajtása és a fokozott gondozás azonban tavasszal kifizetődik, amikor a növény látványos és ápolt megjelenésével gyönyörködteti a szemet. Egy videó, amely bemutatja ennek a növénynek a téli óvását, segít megszilárdítani a puszpáng gondozásában újonnan megszerzett készségeket.