A mogyoró vagy a mogyoró egy népszerű cserje, amely az orosz kertekben található. Az időben történő ellátás ellenére, gyakran kedvezőtlen éghajlati viszonyok között, különféle mogyoróbetegségek jelentkezhetnek. A betegségek és kártevők nagyon hasonlóak a más növényeken gyakran előforduló betegségekhez. A megelőző intézkedések betartásával elkerülhetők a bajok, és gazdag termés szüretelhető.
A növény sok betegséggel szemben immunis, de a hideg tél után és az esős évszakban gombás, fertőző és bakteriális betegségek is csatlakozhatnak. A mogyoróbetegségek időben történő ellátás és kezelés nélkül a bokor halálához vezethetnek. Ezért az első tünetek megjelenésekor időben el kell kezdeni a kezelést.
A mogyoró legveszélyesebb betegsége a bakteriális égés. A gombás betegség az egész légi részt károsítja: leveleket, hajtásokat, virágokat és terméseket. A betegség a magas hőmérséklet és páratartalom miatt jelenik meg. Meleg és száraz időben a betegség rendkívül ritka.
A betegség kezdetének fő jelei számos fekete folt.
A betegség tavasszal alakul ki, amikor az aktív növekedési időszak kezdődik. A mogyoró betegsége virágporral jelentkezik. A hordozók madarak, rovarok, esővíz. A levegő hőmérsékletének és páratartalmának 80% -kal vagy annál nagyobb növekedésével a betegség aktívan fejlődik.
Az ágak az érintett kéregtől és levelektől megfertőződnek. A forrás nem steril eszköz, beteg bokrok, gyümölcsök és gyökerező dugványok. Egy évvel a fertőzés után sűrű, viszkózus váladék folyik a sebekből, amelyet a szél könnyen hordoz, miközben megfertőzi a szomszédos ültetvényeket.
A betegség kezelése a következőképpen történik:
A fehér rothadás vagy a sclerotinia veszélyes gombás betegség, amely a gyökérrendszer bomlásához vezet. A betegség fő jelei a következők:
A kórokozó a talajon keresztül megfertőzi a diócserjét. A betegség a mogyorót érinti éles hőmérséklet-eséssel és magas páratartalommal.
A betegség elsősorban a diófát érinti. Elveszíti rugalmasságát, rostos állapotot és hófehér színt kap, kevésbé tartós és könnyen törik.
A betegség megszabadulása érdekében komplex kezelést kell végezni. A betegség kezdeti szakaszában a sérült hajtásokat egészséges szövetekre vágják, a vágási helyet kálium-permanganáttal vagy zúzott krétával kezelik. Ezután a mogyorót gombaölő szerekkel kezelik, szezononként egyszer cserélve, hogy ne alakuljon ki függőség. Ha a betegség a cserje nagy részét érintette, jobb megszabadulni tőle, hogy a betegség ne terjedjen át a kertben.
A barnafoltosság vagy a phyllosticosis egy gombás betegség, amely gyakran érinti a mogyorót. A betegség talajon, vízen keresztül terjed. A betegséget a szél, a rovarok és a madarak gyorsan terjesztik egyik mogyoróbokorról a másikra. Gyorsan fejlődik magas páratartalom és levegő hőmérséklet mellett.
A betegség felismeréséhez alaposan meg kell vizsgálnia a dióbokrét. Fertőzéskor a levéllemezen szabálytalan alakú sötétvörös foltok képződnek. A betegség kezdeti szakaszában a folt központi része sokkal világosabb, mint a periféria mentén. Idővel a levél külső oldalát kis duzzanatok borítják.
A betegség gyakran az öreg, legyengült leveleket érinti a termés időszakában. A betegség csúcspontja július elején következik be, különösen esős időben. A betegség tömeges kifejlődése korai lombhulláshoz vezet, ami jelentősen csökkenti a diófélék termését a következő szezonban.
Mivel a barna foltos gombás betegség, gombaölő szerekkel kell kezelni. Lehet vásárolni gyógyszereket, vagy lehet népi gyógymódot. Vegyszerek használatakor a kezelést egy hónappal a mogyoró begyűjtése előtt fejezzük be. A betegség kezelésére népi jogorvoslatokat alkalmaznak:
A lisztharmat egy gombás betegség, amely a leveleket és a fiatal hajtásokat érinti. Az érintett lombozatot fehér virág borítja, megsárgul, felkunkorodik és leesik. Az új levelek deformálódtak és gyengültek. Fertőzéskor a fiatal hajtások nem érnek be, nem merevednek meg, és ennek következtében elpusztulnak az első őszi fagyoktól.
Amikor a betegség első tünetei megjelennek, időben el kell kezdeni a kezelést, különben a betegség gyorsan átterjed a szomszédos bokrokra. A fehér lepedék időben történő eltávolítása nélkül a fotoszintézis meghiúsul, ami tovább rontja a mogyoró állapotát.
A lisztharmat gyakran mérsékelt páratartalom és magas levegő hőmérséklet mellett jelenik meg. A rovarok, a szél és az esővíz a betegség hordozóinak számítanak. A gomba az érintett leveleken telel át, így ha a lehullott leveleket nem távolítjuk el, tavasszal újult erővel támadja meg a lisztharmat a diócserjét.
Betegség esetén a kezelést azonnal el kell kezdeni:
A rozsda gyakori, veszélyes betegség. A gomba a dióbokor teljes légi részét megfertőzi. Ennek eredményeként csökken a hidegállóság, a terméshozam és a gyümölcs minősége. Fertőzéskor a dió gyorsan elveszíti a nedvességet, a fotoszintézis és az anyagcsere folyamata romlik, a hajtások növekedése élesen csökken. Ha nem tesznek időben intézkedéseket, a mogyoró elpusztulhat.
A betegséget a levéllemez külseje alapján határozhatja meg. A betegség kezdeti szakaszában kis sötétbarna foltok jelennek meg rajta, amelyek végül az egész levéllemezre terjednek.
Ha nem kezdi el azonnal a kezelést, akkor nyár közepén nagy növekedések jelennek meg a lombozat belsejében. A betegség további fejlődésével a lombozat kiszárad és leesik. A korai lombhullás gyengíti a mogyorót és csökkenti a hidegállóságot.
A rozsda eltávolítása többféle módon történik:
A fekete folt vagy a fomopsis veszélyes gombás betegség, amely a mogyoró teljes légi részét érinti. A betegség nedves időben intenzíven fejlődik, érinti a leveleket és a dió lignified részét.
A betegséget a bokor alapos vizsgálatával ismerheti fel. A barnásodott hajtások elszíneződnek, a kérgén sötét foltok jelennek meg. Ha nem kezdi el a kezelést, a gomba mélyen behatol a fába, rothadt területeket képezve. Idővel a mogyoró növekedése, fejlődése leáll, és a fertőzött hajtások elpusztulnak. Ha a betegség a lombozatot érinti, akkor azt sötétbarna foltok borítják, tiszta közepével. Idővel a levéllemez kiszárad és leesik. Kezelés nélkül a növény nem hajlandó virágozni és gyümölcsöt hozni.
A fekete foltot szél, esővíz és rovarok terjesztik, a hajtások mechanikai károsodásával.
A betegség tökéletesen tolerálja a hideg telet a növényi törmelékeken. A tapasztalt kertészek észrevették, hogy ha a lehullott leveleket időben eltávolítják, akkor a gombának nem lesz elegendő tápláléka, és 5 napon belül elpusztul.
Ahhoz, hogy megszabaduljon a betegségtől, szüksége van:
Ehhez a levágott füvet 1: 1 arányban vízzel leöntjük, és 1 hétig állni hagyjuk. A kapott oldatot szűrjük, és a bokrot naplemente után kezeljük.
A mogyorót nemcsak a kertészek szeretik, hanem a kártevők is. A rovarok hajtásokkal, levelekkel és diófélékkel táplálkoznak. A legnagyobb kárt a rovarok okozzák, amelyek elpusztítják a termést. Ha nem harcolsz velük, akár a termés felét is elpusztíthatják.
A dió vagy diózsizsik Oroszország minden olyan régiójában termett, ahol mogyorót termesztenek. Ez a rovar könnyen elpusztítja a termés 50%-át. A bogár a talajban hibernál, kora tavasszal lárvákat rak, amelyek + 15 ° C hőmérsékleten kelnek ki. A bogár május végén, június elején kezdi megtámadni a növényt.
A rovarok a koronában találhatók, ahol elpusztítják a leveleket és a fiatal hajtásokat. A nőstények átrágják az éretlen gyümölcsöket, és tojásokat raknak bele. Az újjáéledt lárvák a dióval táplálkoznak, teljesen felfalják a magot. A termés megsemmisülése után a lárvák elhagyják a diót, és a földbe fúródnak.
A hibáktól való megszabaduláshoz a következőket kell tennie:
A diómárna a legveszélyesebb kártevő, amely rövid időn belül elpusztítja a cserjéket. A kifejlett bogarak május elejétől június közepéig kezdenek repülni a gyümölcsösök körül. Június közepén egy felnőtt tojást rak a fiatal ágak kérge alá. A lárvák június végén jelennek meg. Az első napokban a lárvák átrágják az ágak magját, ennek következtében a hajtások elkezdenek kiszáradni, a felső levelek sárgulnak, felkunkorodnak és összeomlanak.
Kezelés nélkül a lárvák télre a kéregbe bújnak, és a meleg napok beköszöntével elkezdik elpusztítani a 3 éves hajtásokat.
A kezelést azonnal a betegség első jeleinek észlelése után kell elvégezni:
Hazel tubeworm - egy kis bogár, amely táplálkozik a fiatal lombozat. Gyakran május végén található, amikor a lombozat virágzik. A nőstények a levéllemez ½ hosszát megrágják, megvárják, amíg megszárad, és egy csőbe csavarják, ahová petéiket rakják. A kikelt lárvák száraz lombozaton táplálkoznak, télre a szárközeli kör talajába fúródnak.
A bogár a kertészek szerint nem okoz súlyos károkat a fában. De annak érdekében, hogy a növény kora tavasszal, a rügyfakadás előtt egészségesnek tűnjön és jól fejlődjön, a koronát és a talajt rovarölő szerekkel kezelik.
A levéltetvek lárvái késő tavasszal jelennek meg a dión. A kártevők kiszívják a növény levét, ami lassú növekedéshez és gyors halálhoz vezet. Ezenkívül a levéltetű telep jó terjesztője a gombás betegségeknek.
A korai lombhullás csökkenti a gyümölcs ízét és a termést. Inaktivitás esetén a levéltetvek gyorsan elterjedhetnek az egész kertben.
Kétféleképpen szabadulhat meg a rovaroktól: távolítsa el őket a lombozatról vagy kezelje a bokrot szappanos vízzel. Tömeges fertőzés esetén a diót egy hónappal a betakarítás előtt rovarölő szerekkel kezelik.
A mogyoró hozama az időben történő megelőző karbantartástól függ. A dió betegségek és kártevők elleni védelme érdekében egyszerű szabályokat kell követnie:
A mogyoróbetegséget jobb megelőzni, mint gyógyítani. A gondozás és az időben történő megelőzés szabályainak betartásával a dióbokor ízletes, egészséges gyümölcsök gazdag termésével örvendezteti meg Önt.