Rebarbara: szabadföldi ültetés és gondozás - sok kertész számára érdekes téma. A hajdina családból származó évelő növény lédús és nagyon ízletes levélnyéleket hoz, amelyeket meg lehet enni. A rebarbara sikeres termesztése érdekében a saját telkén tudnia kell, hogyan kell növényt ültetni és gondoskodni róla.
A rebarbarának számos fajtája van, fotókkal és leírásokkal, amelyek alkalmasak a kerti termesztésre. A legnépszerűbb fajták közé tartozik:.
A Victoria egy korai érésű fajta, melynek levélnyéle már a csírázás után 36 nappal eltávolítható. A fajta 2004-ben került be az állami nyilvántartásba, tövénél cseresznye, teljes hosszában zöld héja van, 80 g súlyú levélnyéleket hoz, ültetési méterenként körülbelül 4,8 kg hozammal.
Malachit - korai érésű 2008-as fajta, a levélnyél a csírázást követő 39. napon érik, zöld levelei függőleges rozettában, a levélnyél bőre és pépje zöld. A levélnyél tömege körülbelül 200 g, terméshozama akár 12 kg is lehet földméterenként.
A Beauty egy középszezon fajta, a levélnyél érési ideje 42 nap, levélnyelei vörös héjúak, húsa rózsaszín, átlagos tömege legfeljebb 150 g. A fajta hozama legfeljebb 3,5 kg ültetési méterenként. Ennek a fajtának a rebarbara 2006-ban jelent meg az állami nyilvántartásban.
Az Altaiskie Zori egy nagyon korai, 2001-ben törzskönyvezett fajta, melynek levélnyéle már 23 nappal a csírázás után vágható. A levélnyél bőre vörös, húsa zöld, egy levélnyél átlagos tömege 120 g, egy méteres ültetésből akár 4,2 kg-ot is lehet betakarítani.
Kandírozott – az állami nyilvántartásba 2006-ban bejegyzett fajta, amely a kelést követő 25. napon vörös bőrű és rózsaszínű levélnyélt ad. A levélnyél átlagos tömege 200 g, egy méteres kertből kb 3,5 kg szüretelhető.
A rebarbara fajta kiválasztása kizárólag a kertész preferenciáitól függ; ha szükséges, egyszerre több növényfajta is ültethető a helyszínen. A nemesítési algoritmus és a termény gondozásának szabályai fajtától függetlenül megközelítőleg azonosak, a rebarbara fajtái csak az érett levélnyélek levágásának időpontjában térnek el.
A kerti növények szaporításának két módja van - magvakkal és egy felnőtt növény részekre osztásával. Mindegyik módszernek megvannak a maga előnyei.
Az ültetési mód kiválasztása a kertész tapasztalatától, valamint az éghajlati és talajviszonyoktól függ, nem lehet egyértelműen megmondani, hogy melyik termésszaporítási módszer a jobb.
A kertészeknek rebarbarát kell magokból termeszteniük, amikor először találkoznak a növénnyel, vagy amikor egy ismeretlen fajta helyére ültetnek. Bár a módszer fő hátránya továbbra is az, hogy a betakarításra tovább kell várni, mint a bokor felosztásánál, a magok elültetésének is megvannak a maga előnyei.
Először is, ez egy nagyon egyszerű folyamat, amelyet még egy kezdő kertész is képes kezelni. Ezenkívül a magvak azonnal kétféleképpen termeszthetők: palántatartályban vagy közvetlenül nyílt terepen. A rebarbara jó fagyállósággal rendelkezik, így jól tűri a közvetlen talajba ültetést.
A kertészek leggyakrabban a rebarbara termesztésének klasszikus mezőgazdasági technikáját veszik igénybe - magokat ültetnek tartályokba palánták számára. A növénytermesztés ezzel a módszerrel nagyon egyszerű, de itt ismernie kell az alapvető szabályokat.
Február végétől április elejéig ültetheti a rebarbarát magokkal. A március közepét tartják a legjobb időnek, mivel a termés hajtásai meglehetősen gyorsan megjelennek, korai ültetés esetén előfordulhat, hogy a rebarbara nem kap elegendő nappali fényt.
A magok csírázása és a palánták egészségi állapota nagymértékben függ a talaj minőségétől és a tárolóedények megválasztásától.
Válasszon tárolót saját preferenciái alapján. De mindenesetre a palánták edényének elég tágasnak kell lennie ahhoz, hogy nagyszámú magot el tudjon ültetni, köztük egy behúzással.
Különös figyelmet kell fordítani a talaj előkészítésére. A növényt tápláló és laza talajban kell termeszteni, általában a szikes talajt és a humuszt keverik össze hamuzsír és szuperfoszfát hozzáadásával a magok ültetéséhez.
A rebarbara palánták tavaszi ültetése biztosítja a vetőmag előzetes előkészítését.
A csípős magvakat előre előkészített talajba vetik - kis cserépben vagy tágas tartályban. Az utóbbi esetben az ültetéskor a magok között 1-1,5 cm szabad helyet kell hagyni. A magvak mélysége kicsi, körülbelül 2-3 cm, közvetlenül az ültetés után a talajt öntözik, majd folyamatosan nedvesen tartják.
A rebarbara csírák meglehetősen gyorsan megjelennek - mindössze 2-3 héttel az ültetés után. Közvetlenül az első levelek megjelenése után a palántákkal ellátott tartályt át kell helyezni egy megvilágított ablakpárkányra vagy más világos, de nem forró helyre.
A növénygondozás rendszeres öntözésből, lazításból és fejtrágyázásból áll. A palántákat öntözni kell, amikor a talaj kiszárad - a talajnak mindig enyhén nedvesnek kell lennie. Hetente egyszer ajánlott a talaj lazítása a jobb oxigénellátás érdekében, és 2 hetente a palántákat univerzális komplex műtrágyákkal kell ellátni.
Elméletileg már tavasszal vagy kora nyáron is lehet rebarbarát szabadföldbe ültetni konténerből, miután a palánták kissé megerősödtek. Az átültetést azonban gyakrabban 100 nappal a vetőmag elvetése után, augusztusban vagy szeptember elején végzik. Ilyenkor a palánták jobban meggyökeresednek a szabadban, és a hideg idő előtt elegendő idő áll rendelkezésre, hogy a palánták megfelelően meggyökeresedjenek. Egy másik lehetőség a rebarbara átültetése tavasszal a következő évben a palánták megjelenése után.
Mindenesetre a palánták nyílt talajba ültetése előtt az úgynevezett keményedést végezzük. Hét közben a palántákkal ellátott dobozt vagy cserepeket először rövid időre, csak pár órára, majd egész napra emelik ki a levegőbe.
Maga a vetőmag átültetésének folyamata nagyon egyszerűnek tűnik - jól megvilágított területen a talajösszetétel szempontjából a rebarbara termesztésére alkalmas ágyásokat előre elkészítik, és a palántákat óvatosan áthelyezik a talajba. Annak érdekében, hogy ne sértse meg a palánták gyökereit, ajánlatos a régi talajt a lehető legnagyobb mértékben kimenteni a tartályból. Közvetlenül az átültetés után a palántákat jól meg kell öntözni, és a szokásos gondozási szabályok szerint nevelni kell a hideg időjárás beállta előtt.
Egyes kertészek nem látják értelmét a rebarbara otthoni konténerekbe ültetésének. A kerti kultúrát nagy fagyállóság és nagy állóképesség jellemzi, ezért ha szükséges, a rebarbara magvakat közvetlenül a talajba ültetheti a szabad ég alatt.
Javasoljuk, hogy tavasszal a magokat nyílt talajba ültesse. A középső sávban és a déli régiókban ez április végétől megtehető, Szibériában javasolt megvárni a végső hőség beálltát május közepén vagy végén. A rebarbara ültetésének és továbbtermesztésének optimális hőmérséklete 16-20 °C nulla feletti, ezért a munkavégzés időpontját az időjárásnak megfelelően kell megválasztani.
A rebarbara ősszel ültetése is teljesen elfogadható. Ha a száraz magvakat október közepén vetik el, akkor ősszel és télen az ültetési anyagnak természetesen lesz ideje megkeményedni, beáztatni és kikelni a következő tavasszal. De a gyakorlatban a tavaszi ültetés gyakoribb, mivel időben egybeesik a legtöbb kerti munkával.
A rebarbara fő ültetési követelménye az elegendő napfény és a nedves, de jó vízelvezetésű, közepes savasságú talaj. Ezért a növényt jól megvilágított területen vagy a gyümölcsfák természetes árnyékában kell ültetni és termeszteni, és a talaj pH-értékének legalább 4,5-nek kell lennie.
Mivel egy helyen akár 15 évig is lehet évelő növényt termeszteni, célszerű ezt a tényezőt figyelembe véve termőhelyet választani.
Ha a helyszínen a természetes talaj nem felel meg a rebarbara termesztési követelményeinek, akkor az ágyások ültetése előtt speciálisan elő kell készíteni. Néhány hónappal a magok elvetése előtt kiássák a talajt, és 1 négyzetméterenként 3 vödör humuszt adnak hozzá. m. föld. Ezenkívül komplex ásványi műtrágyákat is adhatunk a talajhoz, amelyek hozzájárulnak a palánták gyors növekedéséhez.
Közvetlenül a rebarbara ültetése előtt legfeljebb 1,5 cm mély barázdákat helyeznek el az ágyásokban, amelyek közötti távolság legalább 20 cm. Ezekbe a barázdákba esnek a magok, és a résekre azért van szükség, hogy a rebarbara palánták ne legyenek túl közel egymáshoz.
A rebarbara magvak tavasszal előkészített ágyásokba ültetése száraz formában is elfogadható. Ám a gyorsabb növekedés érdekében ajánlatos előbb kicsíráztatni őket, ilyenkor nem 10-12 nap, hanem alig 5-6 nap alatt kelnek ki.
A magvak csírázása nem különösebben nehéz:
A csíráztatott magvakat az ágyások előkészített barázdáiba helyezzük, az egyes magvak közötti távolságnak 5 cm-nek kell lennie. Ezután a magokat talajjal borítják, majd megvárják az első hajtásokat. Miután a rebarbara csírája az első 2-3 levelet adja, a palántákat kicsit ritkíthatjuk úgy, hogy az egyes hajtások közötti távolság kb. 20 cm legyen.
A rebarbara osztással történő szaporítását akkor hajtják végre, ha a helyszínen már van a kívánt fajta felnőtt bokor. Az eljárás meglehetősen egyszerű, de a folyamat során bizonyos szabályokat be kell tartani.
A rizómák elválasztását az anyabokortól éles lapáttal végezzük. Az anyabokor egy részét ki kell szabadítani a talajból, le kell vágni a gyökér egy részét, rajta 2-3 növekedési rügyet és fejlett gyökérrendszert, és még aznap át kell vinni a palántát az előkészített lyukba.
Az ültetési gödör aljára öntsön egy vödör trágyát, majd tegyen tőzeg és termékeny talaj keverékét, egyenlő arányban, 5-7 cm-es réteggel. Egy rebarbara palántát leeresztenek a gödör közepére, és a tetejéig tőzeg- és földmaradványokkal borítják be, fokozatosan 500 g fahamut keverve a talajba. A növekedési rügyeket a talaj felett hagyhatjuk, vagy 3 cm-rel mélyíthetjük, de minden esetben az ültetés után a palántát meg kell öntözni és tőzegréteggel mulcsolni.
A rebarbara szabadban termesztése és gondozása nem nehéz, ha betartja az alapvető szabályokat.
A rebarbara gondozásának fontos árnyalata a kocsányok rendszeres eltávolítása. Ez szükséges a stabil és terjedelmes hozam eléréséhez, amelyhez a kertészek évelő növényeket termesztenek.
Az évelő növény rendkívül ellenálló a betegségekkel és a kártevőkkel szemben. A lisztharmat, a gyökérrothadás vagy az aszkohitózis azonban időnként megtámadhatja a rebarbarát, a rebarbara poloska és a hajdina bolha pedig különösen veszélyes a haszonnövényekre.
A legjobb betegségmegelőzés a rebarbara termesztésére vonatkozó összes szabály betartása. A betegségek megelőzése és a rovarok eltávolítása érdekében a növényt szezononként egyszer javasolt gombaölő szerekkel és rovarölő szerekkel kezelni. De ezt csak a betakarítás után szabad megtenni, hogy a rebarbara szára ne szívja magába a mérgező anyagokat.
Az őszi időszakban különösen óvatosan kell rebarbarát termeszteni, mivel a növény elkezd felkészülni a télre.
A bokorról továbbra is le lehet vágni a leveleket, de legfeljebb a teljes zöld tömeg 1/3-a térfogatban. Ősszel a rebarbarának a télre való felkészülésre kell összpontosítania, nem pedig a metszésből való kilábalásra.
A zöld rebarbara levelek ősszel levágása nem ajánlott, hogy ne sértse meg a növényt. A hideg idő beálltával azonban a növény zöld föld feletti tömege természetesen elpusztul, majd teljesen el kell távolítani.
A rebarbara jól tűri a kemény teleket. De a fagyás elkerülése érdekében szigetelni kell - szalmával vagy lehullott levelekkel fedve 7-10 cm-es réteggel. A tavasz és a meleg idő beköszöntével a talajtakarót el kell távolítani, hogy a növény új leveleket tudjon termelni és újra termeszthető legyen.
Rebarbara: a szabadföldi ültetés és gondozás érdekes tevékenység azoknak a kertészeknek, akik szép, ízletes és egészséges ehető növényt szeretnének termeszteni a helyükön. A rebarbara többféleképpen ültethető és termeszthető, így még kényelmesebb a termesztése.