Szibériai fenyő: fotók és jellemzők

A szibériai fenyő olyan fa, amelyet mindenki a saját telkén termeszthet. Fitoncid tulajdonságokkal és kellemes tűlevelű illattal rendelkezik. A szibériai fenyő fő előnye a magjai - a fenyőmag, amely értékes, magas kalóriatartalmú élelmiszertermék.

A szibériai fenyő leírása

A szibériai cédrusfenyő közeli rokona a koreai, az európai és a törpe cédrusfenyőknek. A tudományos osztályozás szerint a szibériai fenyő a fenyők nemzetségébe tartozik, de régóta szibériai cédrusnak hívják, mert hasonlít az azonos nevű fára.

A szibériai fenyő egylaki, kétlaki, vérszegény növény. Ez azt jelenti, hogy a nőstény és a hím tobozok ugyanazon a fán találhatók, és a szél segítségével beporozzák. A növény vegetációs periódusa meglehetősen rövid, mindössze 40-45 nap, ezért a lassú növekedésű kultúrák közé soroljuk. A fenyő aktív termése átlagosan 60 év után kezdődik. Egy fáról akár 12 kg diót is betakarítanak. A növény 3-10 évente bőséges termést ad.

A szibériai fenyő jellemzői:

• nedvességkedvelő kultúra, amely különösen érzékeny a talaj és a levegő nedvességére, különösen télen;
• jól fejlődik homokos és agyagos talajokon, de nőhet a sphagnum lápok és köves aljzatok felszínén is;
• magas fagyállóság;
• fiatalkorban magas az árnyéktolerancia, azonban felnőttkorban a növény a jó megvilágítást részesíti előnyben;
• felnőttkorban nem reagál jól a transzplantációra;
• az egész életen át tartó növekedés képessége;
• nem tűri a légszennyezést.

A szibériai fenyő szerepel a Vörös Könyvben, és sérülékeny fajnak számít, mivel populációja az erdőtüzek, az antropogén tényezők, a gazdasági tevékenységek és a környezeti feltételek változása miatt csökken.

Hogyan néz ki a szibériai fenyő?

A szibériai cédrusfenyő a Pine nemzetség egyik legnagyobb örökzöld képviselője. Ez egy erős fa, amelynek törzse eléri a körülbelül 2 m átmérőjű vastagságot. A szibériai fenyő magassága 20-44 m.

A szibériai fenyőről készült fotók és leírások azt mutatják, hogy a fa koronája sűrű, többcsúcsos, sok vastag ággal. Fiatal növényeknél éles kúp alakú, a fa öregedésével a korona szélesebbé válik.

A fa törzse szürkésbarna, sima és egyenes. Az öreg fenyőket repedezett, érdes, pikkelyes kéreg borítja. Fiatal hajtások világosabb barna árnyalatúak, hosszú vörös szőrök borítják őket.

A szibériai fenyő morfológiai jellemzői

A szibériai fenyő lerövidített hajtásait sötétzöld árnyalatú tűk borítják, kékes virágzattal. A tűk hossza 6-14 cm. A tűk puha tapintásúak, enyhén fogazottak és csomókban nőnek, öt az egyben. A csomókat pikkelyszerű, gyorsan hulló aranybarna levelek veszik körül. A tűket 3 évig tartják a fák ágain, majd lehullanak és megújulnak.

A növény rügyei kúpos alakúak, 6-10 cm hosszúak, vége felé elvékonyodnak, nem gyantás, hegyes lándzsás bimbópikkelyekkel borítják. A szibériai fenyő májusban virágzik.

Ennek a tűlevelűnek a kúpjai felállóak. A nők a felső hajtások végén alakulnak ki, miután befejezték növekedésüket, és a férfiak a tövénél gyűlnek össze. A női kúpok hónaljában magpikkelyek vannak, két petetel.

Az érettség elérésekor a kúpok nagyokká válnak, 5-8 cm szélesek és legfeljebb 13 cm hosszúak, megnyúlt, tojásdad alakúak, először lilák, majd barnák. Pikkelyeik sűrűbbé és szomszédossá válnak, felületüket rövid, merev serdülőréteg borítja.

Minden kúp 30-150 magot-diót tartalmazhat. Szerkezetükben a szibériai fenyő magjai meglehetősen nagyok, tojás alakúak, elérik a 10-15 mm hosszúságot és a 6-10 mm szélességet. Héjuk sűrű, kemény, sötétbarna színű. A belső tartalom sárgásfehér árnyalatú olajos dió, vékony héjjal borítva. Gazdag foszfor, lecitin, jód, mangán, réz, cink és kobalt forrásként szolgálnak.

A szibériai fenyő és az erdeifenyő összehasonlítása:

A szibériai fenyő gyökérrendszere

A szibériai fenyő szerkezetének jellegzetes vonása a gyökérrendszere, amely legfeljebb 50 cm hosszú csapgyökeret, valamint az abból kinyúló oldalgyökereket tartalmaz. A végükön kis gyökérszőrök vannak, amelyeken mikorrhiza képződik - szimbiotikus kapcsolat a gomba micélium és a növényi gyökerek között.

Ha a fa jó vízelvezetésű, könnyű talajon nő, akkor a rövid karógyökér ellenére erőteljes horgonygyökerei vannak, amelyek akár 3 m mélységig is behatolnak. Egy ilyen szilárd támaszték, amely horgonygyökerekből és bazális mancsokból áll, a fa törzsét és koronáját stabilitással és szél- és hurrikánálló képességgel ruházza fel.

A szibériai fenyőfa tulajdonságai

A szibériai fenyőfa a következő tulajdonságokkal rendelkezik:

• lágyság, könnyedség, erő;
• jó illat;
• gyönyörű textúra és sok árnyalat (világos bézs, rózsaszín bézs, halvány csokoládé, sötétbarna);
• kiváló rezonancia tulajdonságok;
• magas nedvességállóság, ellenáll a bomlásnak, nem vonzó a férgek és a bogarak számára, amelyek korrodálják a fa kérgét és törzsét;
• könnyű feldolgozás és polírozás, az anyag hajlékonysága, repedés nélküli száradás.

Tulajdonságai miatt a szibériai fenyőfát nagyra értékelik, bútorok, zongorák, gitárok, hárfák, sőt ceruzák gyártására is használják. Építkezésre és belsőépítészetre is használják.

Mennyi ideig él a szibériai fenyő

A fát hosszú életűnek tekintik. A szibériai fenyő várható élettartama körülbelül 500 év, de egyes egyedek már 850 évet is élnek. A levegő szennyezettsége nagyban befolyásolja a növény élettartamát.

Hol nő a szibériai fenyő?

A szibériai fenyő Nyugat-Szibéria teljes erdősávjában nő. Kelet-Szibériában a permafrost megakadályozza a terjedését, ezért a szibériai cédrus csak közelebbről délre található. Az Urál nyugati részén a fa a Timan-gerincig nő.

Altajban a szibériai fenyő még 2400 m tengerszint feletti magasságban is megtalálható. A növény Mongóliában, Kazahsztánban és Kínában is elterjedt.

Többek között Oroszország területén vannak olyan cédrusligetek, amelyeket a forradalom előtti időkben telepítettek, például Chagrinskaya, Koryazhma és Petryaevskaya.

Szibériai fenyőfajták

A szibériai fenyőt nagyon lassú növekedés jellemzi, és az első kúpok körülbelül 60 év után jelennek meg a fán. A kutatás eredményeként a tenyésztők több tucat szibériai cédrusmintát kaptak, amelyeket gyorsabb növekedési ütem és bőséges termés jellemez. Az ilyen növények már egy évvel az oltás után megfelelő állománysal körülbelül 15-20 tobozt hoznak. Példák a fajtákra:

• elnök 02-
  
• Oligarcha 03-
  
• Smaragd 034-
  
• Nárcisz 06.
  

A szibériai fenyő értéke a természetben

A szibériai fenyő rendkívül fontos a természet számára. Magvai a diótörő, a mókus, a mókus, a sable, a medve, a harkály, a szerecsen és más állatok táplálékul szolgálnak. Az állatok pedig magokat terjesztenek, amelyek később új fákká nőnek.

A tűlevelű sövények nemcsak kiváló dekoratív tulajdonságokkal rendelkeznek, hanem jótékony hatással vannak a mikroklímára is. A szibériai cédrus számos más növénynek, mohának, zuzmógombának és mikroorganizmusnak teremt élőhelyet. A tűlevelű fa tisztítja a levegőt, elősegíti a kórokozó mikrobák elpusztítását.

Szibériai fenyő ültetése és gondozása a helyszínen

A kertészek kétféle módon termesztik a szibériai fenyőt: magvakból vagy palánták felhasználásával. A második módszer azonban előnyösebb. Mivel a fa lassan növő növények közé tartozik, a palántákon keresztül történő ültetés csökkentheti az első gyümölcsök érési idejét.

A palánták és az ültetés előkészítése

Az 5 éves kort elért palántákat ideálisnak tekintik. Magasságuk nem lehet több, mint 1 m, a törzs átmérője - legfeljebb 2 cm.

A legjobb, ha zárt gyökérrendszerrel rendelkező szibériai fenyőpalántákat vásárol: ez elkerüli a további talajba ültetés során bekövetkező károkat. Ha nincs lehetőség ilyen növény megvásárlására, akkor választhat nyílt gyökérrendszerrel rendelkező palántákat. A lényeg az, hogy megfeleljenek a következő követelményeknek:

• egy földdarabnak legalább 40-60 cm átmérőjűnek kell lennie: minél nagyobb a palánta, annál több földre van szüksége;
• fontos, hogy a földgolyót zsákvászonba csomagolják, és egy műanyag zacskóba helyezzék;
• az állandó helyen történő leszállást a lehető leghamarabb meg kell tenni;
• kívánatos, hogy a palántát frissen ássák.

A jó faiskolák speciális technikát alkalmaznak a gyökerek metszésére a palánták ásása közben, amely lehetővé teszi a gyökérrendszer integritásának megőrzését az állandó helyre történő átültetéskor. Általában egy növénynek időbe telik, amíg megtelepszik. Ezen a ponton fontos, hogy a legkényelmesebb körülményeket biztosítsuk számára.

A növény a homokos és agyagos, jól nedves talajokat kedveli. Ha a nyaraló földje agyag vagy agyagos, további vízelvezetésre lesz szükség. A gyökérrendszer jól fejlődik levegős talajokon.

A talaj savasságának közepesnek kell lennie, nagy mennyiségben mész használata javasolt 300 g-os mennyiségben.

Leszállási szabályok

A szibériai fenyő palánták ültetésének optimális ideje kora tavasz. Annak ellenére, hogy a fiatal fák jól nőnek részleges árnyékban, a jól megvilágított helyet kell előnyben részesíteni.

Leszállási algoritmus:

1. Ássuk fel a teljes területet a szibériai fenyő palánták ültetéséhez. Egy fa esetében legalább 1 m földet kell ásni az ültetési lyuk körül. A palánták közötti távolságnak 6-8 méternek kell lennie.
2. Körülbelül 30%-kal nagyobb földlyukat kell ásni, mint a földgolyó.
3. Vályogos és homokos talajba a szibériai fenyőcsemeték azonnal átültethetők. Ha a talaj túl agyagos, a lyukból eltávolított földet tőzeg és homok keverékével kell összekeverni 2: 1: 2 arányban.
4. Ezt követően korhadt trágyából, fahamuból, tőzegből és néhány marék tűlevelű erdőből műtrágyát kell hozzáadni a talajhoz. A kapott keveréket jól keverjük össze, öntsük a lyukakba.
5. Erősítsen egy csapot a gödörbe az ültetéshez, helyezzen el egy fenyőcsemetét a közepére, hogy a gyökérnyak ne legyen túl mély és a talaj szintjén legyen. Ha alacsonyabbnak bizonyult, óvatosan el kell távolítania a palántát, és hozzáadnia kell a hiányzó mennyiségű talajkeveréket.
6. A zárt gyökérrendszerrel rendelkező palántáknak a tartályból való eltávolítása után ki kell egyenesíteni a gyökereket. Szabadon, hajlítás nélkül kell elhelyezkedniük a lyukban.
7. A palánta föld felett maradó részét zsineggel támasztékra kell kötni.
8. Ezután meg kell töltenie a gödröket az előkészített talajkeverékkel, hogy ne maradjon üres hely, fánként legalább 6 liter vízzel kell öntözni.
9. Takarja be a törzs körüli felületet dióhéjjal, fenyőtűvel, kéreggel vagy fűrészporral.
10. A szibériai fenyőcsemetéket 1 alkalommal 2-3 napon belül öntözze meg a következő két hétben. Eső idején az öntözés általában csökken.

Öntözés és etetés

Annak ellenére, hogy a növény nagyon nedvességkedvelő, öntözés javasolt, mivel a talaj kiszárad. Nyáron az öntözésnek bőségesebbnek és gyakoribbnak kell lennie, de télen fontos ellenőrizni, hogy a talaj teljesen kiszáradt-e. A túlzott talajnedvesség a gyökérrendszer károsodását és rothadását okozhatja

A növény nem igényel gyakori műtrágyázást. A műtrágyázás legjobb ideje a forró nyári időszak. A szibériai fenyőt speciális műtrágyákkal etetheti tűlevelű növények számára. Az ültetés előtt szerves műtrágyákat alkalmaznak. 2 vödör trágya és 50 g szuperfoszfát keveréke teljes törzskörönként tökéletes.

Mulcsozás és lazítás

A talaj lazítása során ne feledkezzünk meg a pontosságról. A szibériai fenyő gyökerei túl közel helyezkednek el a felszínhez, így csak a termőtalaj lazítható.

A tűlevelű növények számára a legjobb talajtakaró az erdei lombozat, apró ágak, moha. A szibériai fenyővel szimbiózisban élő gombák micéliumát tartalmazzák, és javítják gyökereinek ásványianyag-ellátását. A törzs körüli talajt komposzt, laza humusz vagy tőzeg hozzáadásával is talajtakarják.

A talajtakarás segítségével fenntartják a talaj nedvességtartalmát, kedvező feltételeket biztosítanak a talaj mikroorganizmusainak, amelyek szükségesek a növény gyökérrendszerének a humusztartalékok pótlásához. Ez különösen fontos homokos talaj esetén.

metszés

A szibériai fenyő metszése nem kötelező, ha a palánta kiültetése utáni első években letörik az axiális hajtás oldalsó rügyeit. Ez lehetővé teszi a tápanyagok bejutását az axiális hajtás központi pontjába: így szezononkénti növekedése 2-2,5-szeresére nőhet.

Felkészülés a télre

A fát nagy fagyállóság jellemzi, és nyugodtan túléli a hőmérséklet -60-ra való csökkenését ^oC. A szibériai fenyő nem igényel különleges felkészülést a téli időszakra. Ősszel, a hóesés előtt csak a törzs körül kell talajtakarni. Ez segít megvédeni a gyökérrendszert a fagytól, és megtartja a nedvességet a gyökérzónában.

A szibériai fenyő kártevői és betegségei

A szibériai fenyő fő veszélyforrásai:

• A kéregbogarak, különösen a kalkográfok és a közönséges graver. Közvetlenül a tavaszi olvadás után, amikor a napi levegő hőmérséklete emelkedik, a kéregbogarak felébrednek a hibernációból. A fa kérgében járatokat rágnak, és ott tojásokat raknak, amelyekből új lárvák kelnek ki. Fokozatosan a kéreg szövetei elpusztulnak, és maga a fa meghalhat. A bogarak megszabadulásához ajánlatos szakemberhez fordulni, mivel az eltávolításuk nem olyan egyszerű;
• Hermész szibériai, éles törzsével átszúr egy fa törzsét, és kiszívja belőle a levet. Az ilyen kártevők elleni küzdelemben a növényi nedvön keresztül ható rovarölő szerek hatékonyak lesznek;
• A tűkön nedves és meleg nyári évszakban megjelenő rozsda. Ezt a betegséget a tűkön lévő narancssárga buborékokról ismerheti fel. A betegség megelőzése a közelben termő növények gyomirtása;
• A hólyagos rozsda és a hajtásrák a szibériai fenyő egyik legsúlyosabb, nehezen kezelhető betegsége. A korai stádiumban történő megelőzés érdekében gyökérfejlődést serkentő és stresszoldó szereket használnak.

A szibériai fenyő szaporodása

Természetes környezetben a szibériai fenyő magvakkal szaporodik. Diótörők, mókusok, sables, mókusok és egyéb, fenyőmagot fogyasztó erdei állatok terjesztik.

A nyaralókban és a veteményeskertekben a növényeket leggyakrabban palánták felhasználásával termesztik. A különösen értékes fajtákat nemesítési célokra oltják be. A szibériai fenyő otthoni szaporítása magvak segítségével is lehetséges. Eladók a "Gavrish" mezőgazdasági vállalat szibériai cédrusának magjai.

A szibériai fenyő használata

A szibériai cédrusfenyő az egyik legértékesebb fafaj. A fenyőmag jótékony táplálkozási tulajdonságairól híres, világszerte fogyasztják. Jódban gazdagok, és értékesek a jódhiány természetes, természetes megelőzéseként.

A dióhéj kiválóan alkalmas mulcsozásra. Diófélékből is készítenek olajat, amelyet a gyógyászatban és az élelmiszeriparban használnak fel. Kétszer annyi E-vitamint tartalmaz, mint a mandula- és dióolaj.

A fenyőtűket samponok, szappanok és vitamin-kiegészítők gyártásához használják. Feldolgozott és nyert vitaminliszt állattenyésztés számára. A szibériai cédrusfenyő gyantája a sebek, kelések és fekélyek gyógyulásának hatékony gyógymódja.

A szibériai fenyő virágporának gyógyító tulajdonságai vannak, ennek alapján alkoholtinktúrát készítenek, amely segít megbirkózni a légúti betegségekkel, a tuberkulózissal.

A fa könnyen megmunkálható, puha, könnyű és hajlékony, ezért gyakran használják építkezésre és díszítésre. Fenyőből kézművesek, ceruzák, bútorok és hangszerek készülnek.

Következtetés

A szibériai fenyő értékes kereskedelmi növény, amely könnyen termeszthető a webhelyén. Igénytelen a gondozásban, és magas fagyállósággal rendelkezik. Az oltott palántákból való fatermesztés jelentősen csökkenti a terméshozam idejét, és az első kúpok az ültetés után 1-2 évvel megjelenhetnek egy ilyen fán.

Cikkek a témában "Szibériai fenyő: fotók és jellemzők"

Hegymászó rózsák tájtervezésben

Cseresznye a kőből otthon

Hegymászó rózsák tájtervezésben

Cseresznye a kőből otthon