A floxokat nemcsak azért kell vágni, mert a száraz szárak és virágzatok az őszi-téli időszakban rontják a növény és az egész parcella megjelenését, hanem azért is, hogy sikeresen átteleljenek, és jövőre buja virágzással örvendeztessenek meg a szemnek. A kertész fő feladata a metszési határidők betartása és az eljárás minden szabálynak megfelelő lefolytatása.
Ha nem tervezi a floxmag beszerzését, le kell vágnia a virágzatot. Ez lehetővé teszi a növény számára, hogy ne pazarolja a tápanyagokat a magvak képződésére, és fenntartja a virágágyás szép megjelenését. Emlékeztetni kell arra, hogy ez az eljárás serkenti az oldalsó kocsányok növekedését, ezért ismételt virágzáshoz vezet.
Az elhalványult floxok lemetszése, különösen azoké, amelyek az őszhez közelebb virágoznak, nem kívánatos azokon a területeken, ahol rövid a nyár, mivel a virágzás második hulláma gyengíti az évelőt, mielőtt nyugalmi állapotba kerül. Ebben az esetben jobb megvárni és ősszel metszeni a téli ültetés előkészítéseként. Ezenkívül a kifakult phloxok metszését teljes őszi hajvágással kombinálják a késői virágzási időszakú fajtákban.
Természetes körülmények között a vadon élő phlox szárral telel át, de a kultúrnövények különleges gondozást igényelnek, hogy dekoratív tulajdonságaikat minél jobban megőrizzék. A tapasztalt kertészek több okot is megneveznek annak érdekében, hogy a virágzás után télen miért kell metszeni a floxokat:
Virágzás után a virágszárakat eltávolítjuk, a szárat 50-60 cm magasra hagyjuk. Sok kertész egyszerűen letöri a száraz virágzást, hogy a virágágyás rendben legyen. A jövőben ezeket a hajtásokat teljes tél előtti metszéssel is eltávolítják.
A floxok metszésének időzítésének betartása fontos feltétele dekoratív hatásuknak és egészségük megőrzésének. A virágzás utáni szárak túl korai eltávolítása megakadályozza a növekedési rügyek kialakulását a gyökereken, és serkenti a vegetatív folyamatokat. A késői metszés megfosztja a gyökereket a virágok sikeres teleléséhez szükséges tápanyagoktól.
Nyáron a kifakult phloxokat közvetlenül virágzás után metszik. A fajtától függően az időzítés a nagyon korai fajták esetében július elejétől a késői virágzású fajták esetében szeptember közepéig változhat.
Virágzás után csak a virágszárakat távolítjuk el, míg a töveket az őszi metszésig hagyjuk
A floxok télre történő metszése csak a virágzás befejeződése és minden vegetatív folyamat leállása után lehetséges. Általában ezt az eljárást októberben hajtják végre, figyelembe véve egy adott fajta virágzási idejét és az éghajlati viszonyokhoz igazítva. Mivel a növekedési rügyek kialakulásának folyamata röviddel az első fagy kezdete előtt véget ér, a flox téli előtti metszését legkorábban és legkésőbb ekkor kell elvégezni.
Az éghajlat és a virágzási időszak határozza meg a flox őszi metszésének időpontját. A lényeg az, hogy legyen ideje metszeni a növényeket, miután a szárak elkezdenek száradni, és még az első fagy beállta előtt.
Szentpéterváron és a leningrádi régióban a floxmetszés október elején történik. Ebben a régióban rövid ősz esetén a hónap első 2 hetében időre van szükség a szárak eltávolítására, amíg a talaj hőmérséklete el nem éri a negatív értékeket.
Szibériában a téli phloxok vagy egyáltalán nem vágnak, vagy 10–20 cm-t hagynak a légi részből. Ebben az esetben a metszést szeptember utolsó napjaiban - október elején végzik. Súlyos szibériai fagyok esetén a szármaradványok tartják a hótakarót, ami a legjobb szigetelés a növény gyökérrendszerének. Ez különösen igaz, ha a floxok nyílt területeken nőnek, ahol a szél elfújhatja a hótakarót. Ezenkívül ezen a területen a növényeket talajtakarják és fenyőágakkal, kukorica vagy napraforgó tetejével szigetelik.
Egyes szibériai kertészek kiássák a virágokat, és télre az alagsorba helyezik őket, miután korábban konténerekbe ültették át. Tavasszal ismét virágágyásba ültetik a kertben.
A középső zóna éghajlati viszonyai között az őszi lehűlés kissé később következik be, ezért területén, különösen a moszkvai régióban, október második évtizedében kell levágni a floxokat télre, amikor az időjárás megfelelő.
A télre való felkészülés során számos évelő metszési lehetőséget használnak:
A Phlox szerelmeseinek nincs konszenzusa arról, hogy melyik lehetőséget részesítsék előnyben. Leggyakrabban a kertészek az első metszésmódot használják, mivel a hosszabb szárak akadályozzák a növények téli előkészítését, és megzavarják az új hajtások tavaszi növekedését. A hiányos metszők úgy gondolják, hogy egy kis föld feletti részt meg kell hagyni, mivel vannak növekedési rügyei, amelyekből a következő szezonban további szárak jelennek meg. Ennek a módszernek az ellenzői azonban észreveszik, hogy a tavalyi szármaradványokból kinőtt hajtások sokkal gyengébbek, mint a gyökérrügyekből származó hajtások, ezért nem nagy értékűek.
A legtöbb kertész teljes floxmetszést gyakorol
A szárak levágásához kerti metszőre, munkakesztyűre és fertőtlenítőre lesz szükség.
Annak érdekében, hogy a phloxok sikeresen átteleljenek, és jövő nyáron elégedettek voltak a bőséges virágokkal és a buja növényzettel, ősszel, virágzás után, a következő séma szerint kell vágni:
Közvetlenül a floxok őszi téli metszése után hamut és ásványi műtrágyákat alkalmaznak a bokrok maradványai alatt. Másfél hét elteltével a leszállóhelyeket tőzeggel, rothadt komposzttal, humusszal vagy lehullott levelekkel talajtakarják. A tél beálltával célszerű a növényeket hóval takarni.
A floxokat nem szabad csak akkor nyírni, ha a virágokat ősszel ültetik a területre, vagy a maggyűjtést tervezik. Ezenkívül néhány szibériai virág szerelmesei a tavaszi metszést részesítik előnyben. Más esetekben az összes évelő fajtát el kell távolítani a légi rész télére. Az összes szabálynak megfelelően végrehajtott eljárás jelentősen növeli a növények állóképességét, és pozitív hatással van dekoratív tulajdonságaikra.