Az új-zélandi fajta az egyik legnépszerűbb nyúlfajta minden fejlett országban. A húsfajtához tartozó állatok gondozásában teljesen szerények, ugyanakkor rövid időn belül gyors testtömeg-gyarapodás jellemzi őket.
Új-Zéland 1916-ban a belga óriások ezüst pezsgővel való keveréséből ered. Ezért kezdetben csak egy fajta volt: vörös nyulak. Ezután az albínó gén szigorú követésével egy második alfajt tenyésztettek ki - fehéret.
A fajta hivatalosan Kaliforniában, az USA-ban van bejegyezve, és semmi köze Új-Zélandhoz. A tenyésztők most egy harmadik színen dolgoznak, amely még nem olyan elterjedt, mint a vörös és a fehér – a fekete. Oroszországban az állatok csak a XX. század 70-es éveiben kezdtek elterjedni.
A tenyésztők nemcsak azért szeretik az új-zélandi fajtát, mert a nyulak gyorsan híznak, és húsnyulak, hanem azért is, mert bőrük is nagyon értékes a vásárlók érdeklődésére. Főleg a fehér bőr, mivel többféle árnyalattal festhető.
Ezenkívül a füles állatok kiállításokon vesznek részt, a tudósok laboratóriumi kísérletekhez használják őket. Úgy tenyésztették ki, hogy ennek a fajtának a nyulai ugyanúgy reagálnak a gyógyszerekre és a kozmetikumokra, mint az emberek.
Az új-zélandi fajták mellett kaliforniai nyulakat, óriásokat, burgundi fajtákat is tenyésztenek húsra.
A fehér nyulak termékenyebbek, mint a vörösek.
A nőstények sokkal nagyobbak, mint a hímek, és súlyuk 1-1 között változik.5 kg.
Jelenleg a világon a leggyakoribb a kétféle nyulak: fehér és vörös, mivel a fekete alfajt még mindig tenyésztik és javítják a tenyésztők - az ilyen állatok még nem keresettek.
A fehér új-zélandi nyulak szőrzete abszolút fehér, vastag ezüstös aljszőrrel, így a bőr ideális modellházakhoz, hiszen bármilyen egzotikus színre festhető. Ugyanakkor a gyapjú sima és puha tapintású, a sűrűsége pedig még vonzóbb megjelenést kölcsönöz neki. Ha bolyhos és gyapjú beszerzése szükséges, akkor érdemesebb angóranyulakat tenyészteni, amelyekről itt olvashat.
A tenyésztők az állatok selejtezésének számos jelét azonosítják: a fülek hossza meghaladja a 13 cm-t, esésük, kettős álluk, aljszőrzet, aljszőrzet, testtömeg több mint 6 kg.
A Flandria fajtáról ebben az anyagban olvashat.
A nyulak vörös alfajának bundája intenzív és gazdag arany-bronz árnyalatú. A szín egyenetlenül oszlik el a bőrön, a száj, a szem felé, a has oldalától és a combok alsó részében világosodik. Nagy kopásállósága és sűrűsége miatt népszerű elit bundák szabására.
Annak ellenére, hogy az új-zélandi nyulak nem igényesek a gondozásban, és a mancsukon lévő kemény halomnak köszönhetően alkalmazkodtak a hálóhoz, számos szabály van a biztonságos és kényelmes tenyésztésükhöz.
Nyulak ketreceinek létrehozásakor nem ajánlott fémet használni.
A nyulaknak folyamatosan csiszolniuk kell a fogukat, ezért sókövet vagy lucfenyő ágakat adnak az ételhez. Ezek hiányában az elülső fogak elkezdenek benőni, és fájdalmat okoznak az állatnak.
A fajta nagyon félénk, nem tűri az erős fényt, az éles, hangos hangokat. Stresszes helyzetekben a nyulak megbetegszenek. Lelassítja a növekedési folyamatot, és kritikus esetekben akár el is halhat. A nyulak betegségeiről itt olvashat bővebben.
Az állatok gondozása primitív: a ketrecek szokásos takarítása, tiszta víz és friss táplálék cseréje mellett a füleseket fésüljük, hogy elkerüljük a kabát gubancolódását. Amikor az utóbbi megjelenik, óvatosan vágja le ollóval.
A nyulakat általában nem fürdetik, de ha szükség van rá, akkor az eljárás után meleg, huzatmentes helyiségben jól szárítsa meg, amíg meg nem szárad, és csak ezután helyezze vissza a ketrecbe.
Mint minden más fajtatiszta állatot, az új-zélandi nyulat is rendszeresen megvizsgálja az állatorvos, és az ütemterv szerint beoltják.
A nyulak etetése két nagy, különböző időszakra oszlik: nyári és téli időszakra.
Gyümölcsöt és egyes zöldségeket (répa, uborka, édesburgonya) kis mennyiségben érdemes adni, mert gyomor-bélrendszeri kellemetlenségeket okozhatnak: hasmenést, puffadást.
Az itatókban lévő víz mindig frissen és tisztán van kútból, oszlopból vagy csapból.
A vörös és fehér nyulak tenyésztése nem különbözik egymástól. Néhány kulcsfontosságú pontra bontakozik ki:
A gazdaságban a legjobb, ha egy főállású állatorvos van, aki rendszeresen megvizsgálja az állatokat, és betartja a megelőző védőoltások ütemtervét.
Az új-zélandi fajta gondozása szerény és könnyen tenyészthető, csak emlékeznie kell néhány alapvető tézisre ezekről az állatokról:
Olvassa el, hogyan készítsünk mellbimbóitatót nyulak számára.