Név: | Champignon vékony |
Latin név: | Agaricus sylvicola |
Egy típus: | Feltételesen ehető |
Szinonimák: | erdei csiperkegomba |
Műszaki adatok: |
|
Szisztematika: |
|
Megjegyezve a csiperkegomba (Agaricus sylvicola) fényképét és leírását, nehéz lesz összetéveszteni a halálosan mérgező halvány vöcsökkel vagy fehér légyölő galócával. Az erdőben termő csiperkegomba nem rosszabb, mint a bolti gombák, ugyanolyan ízletes és illatos, és megérdemli a gombászok figyelmét.
Fiatal korban a csiperkegomba kicsi. A kecses sziluett miatt vékonynak is nevezik. A kifejlett példányok kalapja eléri a 10 cm átmérőt. Fiatal gyümölcsökben félgömb alakú, amelyben a lemezek a védőburkolat miatt nem látszanak. Ezután a felületén lévő vékony pikkelyek miatt domború-terült és kissé érdes lesz. A kupak megfelelő lekerekített formájú, fehér, szürkés árnyalattal, érintésre enyhén sárgára színeződik. Ritka apró pikkelyek láthatók rajta, nedves időben is száraznak tűnik - ez a fajra jellemző jellemző.
A tányérok nagyon gyakoriak, fiatalon kezdenek elszürkülni, majd lilává, végül majdnem feketévé válni. Láb - legfeljebb 10 cm hosszú, enyhén üreges, színe fehér, sárgás vagy szürkés árnyalattal.
A láb egyenes és meglehetősen hosszú. Felülről lefelé kissé kitágul, de soha nem nő ki a szeméremtest - ez a fő különbség a csiperkegomba és a vöcsök között. A hús fehér, a vágáson sárgás árnyalatot kap, kellemes, az ánizshoz hasonló illata van. A kalap a karácsonyfák és más fák árnyékában növő példányoknál meglehetősen vékony, nyíltabb helyeken húsos.
A sarjgomba a humuszban gazdag termékeny talajokat kedveli. Lombhullató erdőkben, lucfenyőerdőkben és még városi parkokban is megtalálhatók. Ezek a gombák leggyakrabban számos csoportban nőnek, néha boszorkányköröket alkotnak. Júniustól szeptemberig gyűjtheti őket.
Az erdei csiperkegomba ugyanolyan ízletes, mint a boltban vásárolt hagyományos gomba. A feltételesen ehető fajtákhoz kapcsolódik. Lehetnek:
Kellemes, a csiperkegombára jellemző aromájuk van.
Gombát hat éven alulinak nem szabad adni, azt a gyermek szervezete nehezen emészti meg. Használatuk nem kívánatos a gyomor-bél traktus betegségeiben, ételallergiában, májpatológiákban szenvedők számára.
Fás csiperkegomba összetévesztve sápadt vöcsökkel. A gomba főbb különbségei:
Sápadt vöcsök - halálosan mérgező, olyan méreganyagokat tartalmaz, amelyek elpusztítják a májat, a gyomrot és a vesét. Evéskor az esetek 90%-ában halál következik be.
A tapasztalatlan gombászok néha összekeverik a csiperkegombát a fehér légyölő galócával – egy halálosan mérgező fajjal. Ezeket a gombákat a tányérok színe alapján lehet megkülönböztetni, a kalap alá nézve. A fehér légyölő galócában fehérek, a csiperkegombában már fiatalon is mindig színesek. Légyölő galócát és kellemetlen, visszataszító fehérítőszagot bocsát ki.
Az erdei csiperkegombát egész nyáron és az ősz első hónapjában szüretelik az erdőben, távol az ipari övezetektől és az utaktól, virágzó, ökológiailag tiszta régiókban. Gombát óvatosan kicsavarjuk a földből, a micéliumot sértetlenül megőrizve, majd néhány napon belül újak kezdenek nőni a leszedett példányok helyén. Ezen túlmenően ezzel a gyűjtési módszerrel a sápadt vöcsökre és a légyölő galócára jellemző szeméremtest látható a lábszár tövében, és időben kidobható az ehetetlen gomba.
Otthon a gombáknál levágják a talajjal szennyezett lábak tövét, megtisztítják a kalap bőrét, megmossák és felforralják. A fiatal példányok nyersen fogyaszthatók, zöldségsalátákhoz adva. A gombát az erdőből érkezés után a legjobb azonnal feldolgozni, a hosszú tárolás csökkenti a tápértékét.
A gombákról készült fotók és leírások segítenek megkülönböztetni ezt a gombát a halálosan mérgező társaitól. A gombaszedők nagyra értékelik ezt a fajt kiváló íze és illata, valamint a kulináris felhasználás sokoldalúsága miatt. Ha helyesen gombászik az erdőben, többször is eljöhet ugyanarra a tisztásra, és gazdag termést találhat ott.