Minden kertész célja a maximális termés elérése. Annak érdekében, hogy a kiválasztott fajta jól gyökerezzen, és a lehető leggyorsabban meghozza az első gyümölcsöket, szükség van a megfelelő alapra. Az Ön által kedvelt almafák gallyait vagy rügyeit a palántákra oltják, amelyeket alanyoknak nevezünk. Az eljárás végrehajtásakor be kell tartani a technikát, valamint figyelembe kell venni a fajták kompatibilitását. A fa termése az alany megválasztásától, valamint a további gondozásától függ. Természetesen vannak olyan fajták, amelyek maguktól is meg tudnak gyökerezni. Más esetekben alany használata szükséges. Cikkünk megmondja az alanyok fajtáit és jellemzőit.
A probléma részletesebb megértése érdekében bevezetünk néhány osztályozást. Az alany beszerzésének (termesztésének) módjától függően lehet mag, vegetatív, interkaláris vagy interkaláris. Mindegyik típusnak megvannak a maga előnyei és hátrányai, amelyek különböző léptékű és irányú gazdaságokhoz alkalmasak.
Az ilyen típusú alanyokat úgy nyerik, hogy almafákat termesztenek magokból otthon. A módszer a legidőigényesebb, és több szakaszból áll:
A magkészlet előnye a fák leghosszabb élettartama és a hosszabb termőidő. Azt is észre kell venni, hogy egy ilyen vakcinázással a növények fagyállósága nő.
A mag alanyon lévő fák erőteljesek, ezért külön ültetik őket. A nagyüzemi termeléshez az ilyen almafák nem jövedelmezőek.
Ezt a fajt az alapnak választott fajta vegetatív szaporításával nyerik. Az ilyen állomány betakarítása sokkal kevesebb időt és erőfeszítést igényel, és garantálja a faji minőség megőrzését a palánta számára.
Egész faiskolák foglalkoznak zölddugványos palántaneveléssel.
A vegetatív alanyok a növekedés intenzitása és erőssége szerint lehetnek erőteljesek, közepes méretűek, féltörpe és törpe.
Közepes méretű állomány, amely bármilyen típusú gazdasághoz alkalmas. Közepes méreteknél az ilyen oltvány segít a maximális hozam elérésében. A legnépszerűbb alanyok a következők:
A törpe klón alanyokat nagy koraérettség jellemzi, de megfelelő megközelítést igényelnek. A fák kicsik lesznek. A növekedés és fejlődés intenzitása szerint 5 csoportra oszthatók. Széles körben elterjedt:
Ez a technika viszonylag nemrégiben vált népszerűvé. A betakarítás a palánták magtermesztésének és a közepes méretű fajták oltásának kombinációja. A palántára oltáshoz 15-25 cm hosszú szárat használnak. Az ilyen alanyon termesztett fák magas termelékenységet tartanak fenn, miközben alulméretezettek maradnak. Jól gyökerezik a talajban, átlagos fagyállósággal rendelkezik. Az ilyen állomány hátrányai közé tartozik a fa alacsony szilárdsága, amely támasztórendszert igényel a termő hajtásokhoz.
Ez a fajta alany a legnépszerűbb, mivel sokkal könnyebb anyaghoz jutni. A vegetatív szaporítással a fajta megőrzi minden tulajdonságát, míg a magok termesztése során beporzás és a genetikai bázis megváltozik. A vegetatív vagy klonális alany megkülönböztető jellemzői a következők:
Anyagként olyan fajtákat használnak, amelyek különböznek egy bizonyos típusú éghajlathoz való alkalmazkodóképességükben. Leggyakrabban használt:
Néha a kertészek szokatlan alanyokat használnak az almafákhoz. Tehát vannak galagonya vagy hegyi kőris elleni oltások.
A fő különbség a mag és a poloska alany között a fák ciklikussága és életfázisai. A palántákra oltott fák későn, csak 6-7 évesen kezdenek termést hozni, a vegetatív palántákra pedig már a második évben. A mag alany hosszabb termőidőt és várható élettartamot biztosít, az ilyen fák 20-30 évig örvendeztetik meg a kertészeket.
Ezenkívül az ilyen növények jobban tolerálják az időjárás változásait, és nem szenvednek a gyümölcstermesztésre jellemző betegségek többségétől. De a klónállományra oltott almafák sokkal jövedelmezőbbek a nagy kertekben, termesztésük jövedelmezőbb.
Az almafák tavaszi feldolgozásáról ezen a linken olvashat.
A törpe alanyon lévő fák gyorsan belépnek a termőszezonba, már 2-3 éve. Kis méretével és gyenge elágazásával a korona meglehetősen nagy hozamot ad, amiért a nagy kerti telkek tulajdonosai szeretik őket. Az ilyen ültetvények azonban gondosabb gondozást igényelnek: rendszeres öntözést, szisztematikus trágyázást igényelnek tavasszal (a szerves és nitrogéntartalmú műtrágyák különösen fontosak). A törékeny vázágak miatt a fák további támogatást igényelnek, különösen a gyümölcsérés idején.
A törpe almafák metszéséről megmondja ezt az anyagot.
Hazánkban a kertészek körében a legnépszerűbb az M9, vagyis a Paradiska 9 törpe alany. Származására nincs adat, de bizonyos tulajdonságok tekintetében a tenyésztők arra a következtetésre jutottak, hogy grúz ősei. A fajta Oroszország legtöbb régiójához igazodik, azonban Szibériában és az Urálban télen fagyás lehetséges. Az M9 előnyei a következők:
A fajta szempontjából fontos a talaj összetétele.
Homokos vagy nehéz agyagos talajon a Paradiska-9 nem gyökerezik és nem növekszik.
A közepes méretű és a féltörpe alanyok alig különböznek egymástól. A jelentős hátrányok közé tartozik talán az alacsony koraság, a gyümölcsök meglehetősen későn jelennek meg. De az ilyen alapra oltott fák tökéletesen alkalmazkodnak országunk különböző régióinak éghajlatához, túlélik a téli hideget és visszatérnek a tavaszi fagyokhoz anélkül, hogy elveszítenék a termelékenységet.
Az ilyen fák gondozása szerény, nem félnek a magas talajvíztől.
Közepes méretű vagy féltörpe alanyoknál gyakori probléma a korona túlzott megvastagodásának lehetősége. Az erőltetett metszés különösen fontos
Az állományhoz csak megfelelő termesztéssel juthatsz egészséges anyaghoz. Természetesen egyszerűbb kész palántákat vásárolni speciális faiskolákban. Az állományt azonban saját maga is elkészítheti. Ne feledje, hogy a palánták csak néhány évvel az ültetés után állnak készen az oltásra. Ha bármilyen fajta beoltására a lehető leghamarabb szükség van, jobb, ha előnyben részesítjük a vegetatív módszert.
Az ilyen anyagok elkészítése sok időt és figyelmet igényel. A termesztés a következő:
Az alma száráról itt olvashat.
A vegetatív alanyokat vásárolt kész anyagból szedik be. A megvásárolt dugványt a tetején lerövidítjük és anyalúba ültetjük - egy speciális, 10-12 évre fenntartott helyre, amely alatt új hajtásokat ad. Az anyalúg talajának termékenynek kell lennie, a vályog és a homok nem alkalmas.
Nem fát kell nevelnie, hanem cserjét. A folyamat a következő:
Az ilyen cserjékből megfelelő mennyiségű alanyanyagot vághat le, amely azonos lesz a szülőnövényekkel.
Nem minden fajta kompatibilis egymással oltva. A Grushovka, Antonovka, Borovinka fajtákat tartják a legszerényebbnek az állomány számára. Az univerzális alanyok alapjául is szolgálhatnak bármilyen fafajtához.
Kínával más a helyzet. Csak Pepin Sáfrány, Fahéj új (fahéjcsíkos gyökeret ver, de rosszabb), Velvet. És az olyan fajták, mint az Anis, Babushkino, Antonovka, egyáltalán nem kompatibilisek. Az összeférhetetlenség a gyökérrendszer halálaként nyilvánul meg, ami a növény éhezéséhez és halálához vezet.
Az oltási hely helyes megválasztása határozza meg, hogy az oltott fajta tulajdonságai mennyire fognak egyértelműen kifejeződni. Ha az eljárást helytelenül hajtják végre, az alany elnyomja a fajtát, és tulajdonságai nagyobb mértékben megnyilvánulnak. Ha a fát vegetatív alanyra ültetjük, az oltást a talaj felszínétől 5 cm-re kell elvégezni. A betétes palántáknál fontos az Ön régiójának klímája: ha a telek hótalanok, akkor az oltóhelyet földdel kell takarni, ha elegendő hó van, a vágások a talaj felett maradhatnak.
Az almafa hasadásba oltásáról itt olvashat.
Vetőmag vagy interkaláris alany esetében fontos, hogy ne engedjük megnőni a bazális hajtásokat, egyfajta túlnövekedést a fa körül.
Ez a videó részletesen elmondja, hogyan ültessünk almafát vadon.
Ebből a cikkből kiderül, hogyan oltsunk almafát egy vadra.