A borjak takarmányozása egy speciális folyamat, amelynek bizonyos jellemzői vannak. Az állat további fejlődése a borjak korai fejlődési szakaszában történő takarmányozásától függ. A felnőttekkel ellentétben a borjak a tápanyagszükségletnek megfelelően meghatározott ütemterv szerint táplálkoznak.
A szarvasmarha-takarmányok sokfélesége között megkülönböztetik a fő típusokat, amelyeket a szerkezet szerint osztályoznak. A borjúnak minden fejlődési szakaszban más típusú táplálékra van szüksége. Életük első néhány napjában a borjaknak elegendő kolosztrumuk van tehénből és teljes tejpótlásból. Ahogy nő, más típusú takarmányt kell használnia.
A durva takarmány legfeljebb 45% rostot tartalmazó készítmény. A rost az állatok számára szükséges a táplálék további emésztéséhez.
A fiatal állatok számára lédús táplálék szükséges. A növényekről speciális előkészítéssel szedik be őket.
A zöldtakarmány feljavított réteken és legelőkön nő. A begyűjtés és a takarmányozás az évszakhoz kapcsolódó érleléstől függ.
A koncentrált takarmányok tartalmazzák a gabonafélék és hüvelyesek jelenlétét:
A tejpótló a teljes tej helyettesítője. Az élet 5. vagy 20. napján kezdik bevezetni az étrendbe. A tejpótlót borjaknál használják kolosztrummal való etetés és annak felnőtt tejbe való átmenete után.
Pasztőrözött alapanyagokból készül. A tejpótló általában a következőket tartalmazza:
A szárazanyag legfeljebb 75% laktózt tartalmaz. Használata gazdaságokban vagy kisgazdaságokban csökkenti a tehéntej felhasználását, és lehetővé teszi az újszülött borjú etetésre való átültetését felnőtt tehén részvétele nélkül.
A kolosztrum egy felnőtt tehén belső elválasztású mirigyeinek terméke. Közvetlenül az ellés után jelenik meg, és több napig változatlan marad. A kolosztrum több szempontból is különbözik az érett tejtől. A hetes borjak kolosztrummal történő etetése tápanyagokkal telíti a borjú testét, és átadja az immunitáshoz szükséges védőfehérjéket.
A borjak takarmányozása a tejidőszakban jelentősen eltér egy 6 hónapos borjú etetésétől. Újszülötteknél a szívás módszere és a mellbimbófúvókák használata megfelelő. Idős állatok számára akasztós etetőket kell kialakítani.
A szoptatási módszer azt jelenti, hogy a tehén egy hónapos koráig eteti a borjút. Ennek a módszernek számos előnye van:
A speciális fúvókákkal ellátott itatókon keresztül történő etetés kényelmesen használható olyan gazdaságokban, ahol a fiatal állatokat speciális etetőkkel felszerelt karámokban tartják. Fontos, hogy gondosan figyeljük az etetők tisztaságát, töltését és a tej hőmérsékletét.
A borjak az állatfaj jellemzőihez kapcsolódó sajátos forgatókönyv szerint fejlődnek. A fejlődés minden szakaszában bizonyos anyagokat kell kapniuk. Az időben történő étrend-kiegészítők, valamint az etetési technikák betartása csökkenti a betegségek és az egyedek elvesztésének kockázatát.
Az újszülötteknek az első 30 percben kolosztrumot kell kapniuk. születés után. A kolosztrum tartalmazza a szükséges anyagokat és hasznos elemeket, ezek fehérjevegyületek, zsírok és szénhidrátok. A kolosztrum etetésének számos jellemző előnye van:
Ha a borjút nem táplálják időben, akkor ösztönének engedelmeskedve elkezdi szívni az őt körülvevő tárgyakat. A mikrobiális expozíció különféle betegségek kialakulásához vezethet.
A kolosztrumot egy bizonyos séma szerint adják, az etetési módok egyikével. Az első etetést szigorú felügyelet mellett kell elvégezni. A kolosztrum térfogatának a borjú teljes testtömegének 4 és 6%-a között kell lennie. Ugyanakkor a napi átlagos adag nem haladhatja meg a 8 litert. A legjobb megoldás a gyakori etetés, kis mennyiségben.
Van, amikor a tehén nem termel kolosztrumot. Ennek oka lehet egy felnőtt állat testének sajátosságai vagy betegségek kialakulása. A kolosztrum önállóan készül: 4 nyers tojást halolajjal és konyhasóval (10 g) összekeverünk, majd hozzáadunk 1 liter tejet. A keveréknek teljesen homogénné kell válnia, a sókristályokat fel kell oldani. A folyadékot egy mellbimbóval ellátott itatótálba öntik, és a borjakat etetik. A saját készítésű kolosztrum egyszeri adagja nem haladhatja meg a 300 g-ot.
Az élet 7. napjától kezdve az állatokat szénával etetik. Hozzájárul az emésztőrendszer stabilitásához. A frissen szárított szénát kis adagokban etetőbe akasztják.
Az egyhónapos életkorú fiatal állatokat szopással vagy cumiivóktól táplálják. A 10. napon a kolosztrum átjut a felnőtt tejbe. Az élet 14. napján a borjút előre gyártott tejjel vagy tejpótlóval etetik. Az 1. élethónap végére főtt burgonya és zúzott folyékony gabonafélék kerülnek bevezetésre.
Amikor a borjú eléri az egy hónapos kort, a takarmányadagot bővítjük. A tejhez vagy tejpótlóhoz lédús ételeket és vitaminokat tartalmazó komplexeket adnak.
A durva takarmányt zamatos növényekkel keverik össze, miközben a szénához adják:
1-3 hónapos kortól fokozatosan hozzászoktatják az állatokat a koncentrált takarmányhoz. Az egyik lehetőség a zabpehely. A következő képlet szerint készül: 100 g zabpehelyhez 1,5 liter forrásban lévő víz. A lehűtött keveréket egy soskopoilka borjúnak adjuk.
Miután a fiatal borjak elérik az egy hónapos kort, az etetés vitamin-kiegészítőket is tartalmaz. Ehhez speciálisan elkészített keverékeket használnak.
10 g hús- és csontlisztet 1 liter tejben hígítunk, 10 g sót és krétát adunk hozzá. Ez a keverék kompenzálja a nátrium-, kalcium- és káliumhiányt. A terméket az itatóból adják, majd elkezdik hozzáadni a folyékony típusú zamatos takarmányokhoz.
A 2 hónapos borjak etetése azzal jár, hogy az állatok tejről vagy tejpótlóról visszafordításra váltanak. A zöldségek mennyiségét a borjú súlyának növekedésével összhangban fokozatosan növeljük.
A széna tömegét 1,7 kg-ra kell növelni. A zöld fű a 2.-3. hónapban kerül bevezetésre.
A 3. élethónap után a borjak mindenféle takarmányt kapnak, ami az 1-2 hónapos állatok számára elérhető. Ezenkívül megnő az előkészített takarmány mennyisége: három hónap elteltével ez lehet:
A változások összefügghetnek az éghajlattal és az évszakkal. Nyáron széna helyett a zöld fűhöz kezdenek hozzászokni. Ha a borjú a napi mennyiségnél többet kap a legelőn, akkor a durva és zamatos takarmány mennyisége csökken.
Azt az időszakot, amely a borjú 6 hónapos korának elérése után következik be, tejelés utáni időszaknak nevezzük: ez azt jelenti, hogy a tejkomponens kikerül az étrendből. Az étrend alapját ma már az összetett takarmány jelenti. A további fejlesztés a minőségétől függ:
Ebben a fejlődési szakaszban komplex vitamin-kiegészítőkre van szükség. A tavaszi-téli ellésbe tartozó borjaknak különösen nagy szükségük van a vitaminokra. Az adalékanyagoknak tartalmazniuk kell a szükséges elemeket:
Borjak takarmányozására alkalmas komplex készítmények: Trivitamin, Kostovit Forte.
Általános szabály, hogy a gazdaságokban vagy kis gazdaságokban a fiatal állatok takarmányozási rendszerét előre összeállítják. Ez lehetővé teszi a szükséges takarmánymennyiség kiszámítását és az állat fejlődési jellemzőinek figyelembevételét:
Kor | Norma naponta | |||||
tej (kg) | széna (kg) | Siló (kg) | Gyökérzöldségek (kg) | Takarmánykeverék (kg) | Vitamin-kiegészítők (g) | |
1. hónap | 6 | 5 | ||||
2. hónap | 6 | 0,5-ig | 0,5-ig | 1.1-ig | 10 | |
3. hónap | 5-6 | 0,7-1,5 | 1-től 1,5-ig | 1,5-ig | Akár 1.2 | 15 |
A kombinált típusnál a hat hónapos kort betöltött borjak takarmányozási normái eltérnek a legfeljebb 6 hónapos borjak takarmányozási normáitól.
6-12 hónapos korig:
A takarmány típusa | Mennyiség kg-ban naponta |
Széna | 1.5 |
széna | nyolc |
Só | 40 g |
takarmány típusú foszfát | 40 g |
koncentrátumok | 2 |
Gyökerek | 5-ig |
A fiatal szarvasmarhák takarmányozási normáit standard táblázatok alapján határozzák meg, figyelembe véve az életkori sajátosságokat. Emellett az állatok gondozására is vannak szabályok, amelyeket be kell tartani a fiatal borjak vagy az érő egyedek elvesztésének elkerülése érdekében.
A borjak elhelyezése a telep területén történik a rendelkezésre álló lehetőségek alapján:
Az etetőeszközöket forralással naponta mossák és sterilizálják. Az itatókat reggel és este mossák, az ivók mellbimbóit hetente egyszer cserélik.
A borjak számára fontos, hogy a levegő hőmérséklete legalább 13-15 °C legyen. A fiatal állatok táplálékának melegnek, 35 °C-nál nem alacsonyabbnak kell lennie. Az ellátás előfeltétele a tiszta ivóvíz elérhetőségének ellenőrzése.
A napi rutin fontos a borjak számára. Az óra általi táplálás hozzájárul az átmeneti típusú reflex kialakulásához. A tej emésztésére szolgáló gyomornedv-termelés meghatározott órákban hozzájárul a táplálék gyors felszívódásához. Az etetési rend megsértése idegessé teszi az állatot, a következő etetéskor kapzsivá válhat, ami emésztési zavarokhoz és betegségek kialakulásához vezet.
A séta az ellátás fontos része. 3 hetes korú állatok esetében 30-40 perces séták megengedettek. speciális adagolókkal és itatókkal felszerelt karámokban. A karámok falait hetente 1 alkalommal mésszel meszeljük. Ez annak köszönhető, hogy a fiatalok ösztönösen meg akarják nyalni a környező falakat. Ily módon megvédik a borjakat a káros anyagok fogyasztásától, és hasznos krétával telítik a szervezetet.
2-3 hónapos koruk elérésekor a fiatal állatokat 2 órára vagy tovább kezdik elengedni. Ebben a szakaszban a csordával való séták nem megfelelőek, mivel nagy a valószínűsége a felnőttek férgeivel való fertőzésének. Az állományba való felvétel 7-8 hónapos kor után válik lehetővé.
A karbantartási szabályok megsértése betegségek kialakulásához vezet. A fiatal állatok mintegy 70%-a gyomor-bélrendszeri betegségekben szenved. Ennek fő okai a következők:
A fiatal állatok gondozása során az egyik leggyakoribb probléma a székrekedés. Ha puffadást észlelnek, a borjak ricinus- vagy növényi olajat kapnak (kb. 100 g), és csökkentik a tej mennyiségét.
Miután a borjú eléri a 3 hónapos kort, az állatorvos diszpláziát diagnosztizálhat. Ez az ízületek fejletlensége, amely korai életkorban nem jelenik meg. A diszpláziás borjak nehezen kezdenek mozogni, majd talpra esnek. A borjak diszpláziájára nincs gyógymód.
A fiatal állatok egészségi állapota nagymértékben függ az utódokat termő tehéntől. A jövőbeli borjak gondozása a vemhességi szakaszban kezdődik. A tehenet gondosan megfigyelik, tápanyagokkal látják el, és betartják a gondozására vonatkozó szabályokat.
Az alapvető gondozási szabályokon kívül kötelező betartani az oltási táblázatot:
A borjak takarmányozása az egyik kulcsfontosságú pont a fiatal szarvasmarhák gondozásában. Az állatok növekedése és fejlődése az étrend megválasztásától, az időben történő etetéstől és az összes szükséges adalékanyag bevezetésétől függ.