A körte az almafával együtt az egyik legelterjedtebb kultúrnövény a hazai kertészek körében. Ez a fa vagy cserje a rosaceae családjába tartozik. A körte gyümölcsének első említése az ókori görög forrásokban található.
Ez a növény gyümölcs- és díszfajtákat egyaránt tartalmaz. Több száz gyümölcsös fajta létezik, amelyek ízben, illatban és gyümölcsméretben különböznek egymástól. A körtefa kedvező körülmények között elérheti a 25 méter magasságot, és a korona mérete 3 és 6 méter között változik.
A körte jobban hajlamos a meleg éghajlatra, mint az almafa, azonban néhány fajtát sikeresen termesztenek Nyugat-Szibériában és a távol-keleti régiókban.
A körtefa hosszú életű fa, mivel a normál várható élettartam 100-200 év, egyes példányok pedig akár 350 évig is élnek. A körte a lombos fák közé tartozik. A korona lehet piramis vagy lekerekített. Termései megnyúltak, kúp alakúak, alja felé megvastagodtak, de egyes fajták termése gömbölyű is lehet.
Ennek a gyümölcsfának az élőhelye meglehetősen széles. Minden európai országban elterjedt, beleértve Ukrajnát, Fehéroroszországot és a kaukázusi köztársaságok síkságait is. A hegyvidéki területeken gyakori a vadon élő körtefajták, amelyek apró, savanyú és ehetetlen gyümölcsöket hoznak.
A körtét néhány ázsiai országban is sikeresen termesztik.
A körtefa különösen népszerű Kínában és Japánban. Ez a növény semleges vagy enyhén savas talajt igényel. A körtefa legjobb megoldása termékeny és laza talajnak tekinthető, alacsony savassággal és alacsony nedvességtartalommal.
Nem ajánlott körtefát ültetni rossz és alacsonyan fekvő talajokra, mert gyenge és fájdalmas lesz. A fának is szüksége van friss szellőre, de huzatra nem.
A körtefának csapgyökérrendszere van. Ugyanakkor a fő gyökerek gyakorlatilag nem ágaznak ki, és főleg függőleges irányban fejlődnek, elérve a 6-8 méteres mélységet. A nagy gyökereknél nincs észrevehető vízszintes elágazás, de a vékony gyökerek (lebenyek) 1,5-2 méterrel kinyúlhatnak a gyökérrendszerből. Általában a talajfelszíntől 15-20 cm mélységben helyezkednek el. A gyökéren található finom szőrszálak, amelyek nedvességgel és tápanyagokkal látják el a fát, kevésbé fejlettek, mint az almafáké. A körte függőleges gyökérrendszere száraz időszakban is nedvességgel látja el a fát, és a növény könnyebben viseli a szárazságot, mint más fák.
A körtefa levelei hosszúkás ovális alakúak, szélükön kis fogakkal és hegyes véggel. A levél hossza 3 és 10 cm között változik. A levél színe kívül sötétzöld és fényes, alja zöld, kék árnyalattal. Ősszel a levél alsó része narancssárga színűvé válhat. Ha észreveszi, hogy a körte levelei felkunkorodni kezdtek, akkor ez egy levélféregfertőzést jelez, amelynek kezelési módjait ebben az anyagban ismertetjük.
A körte gyümölcsképződmények általában túlnövő ágakon helyezkednek el, amelyek három típusra oszthatók:
A gally egy vékony éves növekedés, amelynek hossza legalább 15 cm. A gally teteje a gravitáció hatására lehajolhat. A lándzsák legfeljebb 15 cm hosszúak, és csaknem derékszögben indulnak el az ágtól.
A lándzsákon található termésbimbók nagyon megnyúltak, és hegyes tüskékhez hasonlíthatnak. Ótvar - a legrövidebb és legvastagabb folyamat. Az év során 2-3 mm-t növekszik gyűrű alakú heg kialakulásával, melynek száma meghatározhatja a fa korát. Az ilyen ágakon virágbimbók képződnek, amelyekből később gyümölcsök nőnek, és új hajtások képződnek. Minden rügyen 10-15 virágot tartalmazó virágzat képződik. Egyes fajtákban számuk elérheti a 25-öt. Ez a virágszám megbízható tartalékot biztosít a terméshez. Még ha a virágzatok nagy részét elpusztítja is a körtebogár, a fának még mindig lesz elegendő virága a normál terméshez. Miért nem virágzik és nem hoz gyümölcsöt a körte, és mit kell tenni ellene, olvassa el itt.
A körtebimbók értékes tulajdonsága a virágzási idő széles skálája, így a tavaszi fagyok nem képesek minden petefészket elpusztítani. A körtefa mindenesetre gyümölcsöt hoz és termést hoz.
A körtefa nagy keménységű, sűrűségű és viszkozitású, ami lehetővé teszi bútorgyártáshoz és különösen dekorációs termékekhez való felhasználását. A fa sűrűsége megnehezíti a feldolgozását, de a száradás során a késztermék nem reped, nem vetemedik, ezért a körtét gyakran használják mintás faragáshoz.
A kezelt felület nagyon egyenletes, tiszta szerkezetű. Dombornyomott táblák a híres Tula és más mézeskalácsokhoz, kizárólag körtefából. A nyomtatott táblák tartósak, és nem romlanak a nedvességgel és a kulináris összetevőkkel való érintkezés következtében.
Olvassa el, mi a teendő, ha a körte kérge megrepedt.
A körtefából készült termék felületén bármilyen bonyolultságú mintát vághat.
A körtefát furnér, parketta és néhány rajzolóeszköz készítésére használják. Ezenkívül gyönyörű fát használnak az exkluzív autók belső dekorációjában. A körtefa halvány lila árnyalatú, amely idővel nemes sötét rózsaszín színűvé válik, amelyet a luxusbútorgyártók nagyon értékelnek.
A fa nem deformálódik sem csavarokkal, sem ragasztóval történő rögzítéskor. A felületre bármilyen természetes összetevőkből készült vagy polimer alapú lakk és festék alkalmazható. A körtefát hangszerek gyártásához és a drága ébenfa helyettesítésére használják.
Az ilyen fa hátránya a göndörség, a görbület és a ferde réteg jelenléte. A körtelapokban gyakran előfordulnak nagy csomók, ami megnehezíti a nagyméretű termékek előállításához való felhasználásukat.
A körte virágzása általában májusban kezdődik, és a kora tavasz hozzájárul a folyamat kezdetéhez május elején. Ha a tavasz késik, akkor a körte a hónap végén vagy akár június elején virágzik.
Néhány késői fajta szintén június első dekádjában kezd virágozni. A körtefa virágai általában fehérek vagy halvány rózsaszínűek, és körülbelül 3 cm átmérőjűek. 3-9 virágot tartalmazó esernyővirágzatokká egyesülnek.
Meleg tavaszi időben a tenyészidőszak a körténél kezdődik. Első megnyilvánulásai általában finomak. Eleinte a vesék kissé megduzzadnak, és a vese pikkelyei kezdenek eltávolodni egymástól. Ezután egy kúp alakú zöld képződmény jelenik meg, és virágbimbók jelennek meg.
A kertészekben a növekedési időszak kezdetét a rügyek vizuálisan észrevehető duzzadásának és méretének növekedésének tekintik. Egy rügy akkor tekinthető teljesen kivirágzottnak, ha a levelek vagy a virágrügyek csúcsai megjelennek a tetején. A tenyészidőszak végét a vegetatív részek növekedésének teljes leállása jellemzi, amikor a növekedés és a virágrügyek teljesen kialakulnak. Ezután megjelennek a virágok, és megkezdődik a beporzás folyamata.
A körte gyümölcse a legtöbb fajtánál megnyúlt alakú, alsó részén észrevehető megvastagodás. A szín a zöldtől és a sárgától a rózsaszínig terjed, piros pírral. A pép sűrű állagú, teljesen érett állapotban nagyon lédús. Az almától eltérően a körte finomszemcsés szerkezetű a merev sejtképződmények, az úgynevezett szkleridok jelenléte miatt.
A körte gyümölcse nagy mennyiségű vitamint és ásványi anyagot tartalmaz.
A körte különösen gazdag cinkben és káliumban, ami helyreállítja a megbomlott elektrolit-egyensúlyt és segít eltávolítani a felesleges folyadékot a szervezetből.
Mivel a körtében a cukrot nem a szacharóz és a glükóz, hanem a fruktóz képviseli, cukorbetegek nyugodtan fogyaszthatják, mivel a fruktóz felszívódásához nincs szükség inzulinra.
Számos kritérium alapján osztályozzák a körtefajtákat:
Az összes jellemző közül a legfontosabb az érési idő, a fagyállóság és a gyümölcs mérete. Ezenkívül a körtefákat gyümölcsfajtákra és díszfajtákra osztják. Az érés idejére a körte három kategóriába sorolható:
A korai fajták teljes érése július végén vagy augusztus elején következik be. Az ország északi régióiban a korai körtefajtákat szeptember elején szüretelik. A nyári fajták eltarthatósági ideje nagyon rövid, nem haladhatja meg a két hetet. Ezeknek a fajtáknak a gyümölcseit időben kell betakarítani, és nem szabad hagyni, hogy túlérjenek. A nyári körtét lédússáguk és kiváló ízük jellemzi, ezért piaci ára meglehetősen magas. A korai érésű fajták közé tartoznak a következő körték:
Az őszi körtefajták szeptember végére érnek, és egyes fajtákat legkorábban október első dekádjában kell betakarítani. Ezek a körték akár két hónapig is eltarthatók, és a tárolás során érezhetően javul az ízük. A középérésű körte fokozottan ellenáll a fagynak. Az őszi fajták közül a következőket lehet megkülönböztetni:
A téli fajták október végére érnek, és a tárolás során érnek, így az ízszegény ízviszonyok miatt nem fogyasztják közvetlenül a betakarítás után. Az őszi betakarítású körte jól megőrződik jövő tavaszig. A legjobb késői érési fajták a következők:
A télállóság kategóriája szerint a körte lehet fagyálló és nem fagyálló. Az ültetésre szánt fajta kiválasztásakor mindenekelőtt a régió éghajlati jellemzőire kell figyelni. A termés mérete szerint a körte lehet nagy termés, közepes és kis termés.
A kertészek körében legelterjedtebb, a középső csoportra jellemző a magas termőképesség, ezért a fák gyakran túlterheltek nagyszámú gyümölccsel. A kis gyümölcsű körte desszertek feldolgozására és elkészítésére szolgál.
A szibériai régiót meglehetősen forró nyarak és hosszú telek jellemzik, nagyon alacsony hőmérséklettel. A szibériai régiókban a körtetermesztés előfeltétele nemcsak a fajta helyes megválasztása, hanem a fagy elleni védelem biztosítása is a hideg évszakban.
Általában a törzset hőszigetelő anyaggal vagy lucfenyő ágakkal burkolják. Nyáron a fát megfelelően táplálni kell ásványi összetevőkkel, ősszel, a termés betakarításakor pedig szerves trágyát kell alkalmazni.
Olvassa el a szibériai tavaszi körteültetés jellemzőit.
Vannak magas hozamú és fagyálló fajták, amelyeket az északi régiókban termesztenek.
Ezek közé tartoznak a következő fajták:
Ezeknek a fajtáknak a körtefái jól tolerálják a hideg teleket, magas hozamok és jó immunitás jellemzi a leggyakoribb betegségekkel szemben.
A moszkvai régió Oroszország központi övezetéhez tartozik. Ezt a régiót az évszakok egyértelmű határai jellemzik. A moszkvai régióban hideg telek, forró, néha száraz nyarak és jól körülhatárolható őszi-tavaszi időszakok. Alapvetően a középső sávban hullik elegendő mennyiségű csapadék, ami néha lehetővé teszi a gyakori öntözés nélkül. A körte azon növények közé tartozik, amelyeknél nagyon fontos a zónázás, ezért célszerű az egyes régiókban ajánlott fajtákat termeszteni. A moszkvai régióban ezek a fajták a következők lesznek:
Ezek a fajták különböző érési időszakokhoz tartoznak, és jó fagyállósággal, magas hozammal és kiváló gyümölcsízükkel különböztethetők meg. Olvasson többet a körte tavaszi külvárosi ültetéséről.
A körte számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyek megkülönböztetik a többi gyümölcsfától. Az almafával ellentétben a körtefa pozitívabban viszonyul a talajvízhez, de nem tűri a nyirkos és ködös napokat. A beporzást keresztben végzik, ezért 3-4 különböző fajtájú fát kell ültetni.
A termesztésben és az ültetésben a körte szerény. Könnyű és laza termékeny talaj alkalmas rá. Ha a föld kimerült, humuszt, komposztot és ásványi kiegészítőket kell használni. Közép-Oroszországban a tavaszi ültetés előnyösebb, a déli régiókban pedig jobb ősszel ültetni a körtét. A körte nem szereti az átültetést, ezért a palántákat azonnal állandó helyre kell ültetni. A körte leszállási helyét előre el kell készíteni. A következő összetevőket juttatják a talajba:
Ezt az összeget négyzetméterenként kell alkalmazni. A túl savas talajt krétával, dolomitliszttel vagy fahamuval kell semlegesíteni. Az ültetési gödrök 80 x 80 cm méretűek és legfeljebb egy méter mélyek legyenek. A körtének vízvisszatartásra van szüksége a gyökérrendszernél, ezért a gödör alján agyagréteg készül. A palántákat előre előkészített gödrökbe ültetjük a szokásos módon.
Annak érdekében, hogy rendszeresen bőséges termést kapjon a körtefáról, ismernie kell a gondozás jellemzőit. A fa ültetése után a talajt tőzeggel vagy fűrészporral kell talajtakarni. Ez lehetővé teszi a nedvesség megtartását a talaj felső rétegében. A körte jobban fél az alacsony hőmérséklettől, mint a többi gyümölcsfa, ezért télre gondosan le kell takarni.
A körtefa hozama nagymértékben függ a jól formált koronától.
A metszést a fa második életévétől kell kezdeni. A kertészek általában ritka rétegű koronaformát használnak, amikor a fő ágak szinteken vannak elrendezve.
A rügyek megjelenése előtt, virágzás előtt és után a körtét réz-szulfáttal vagy Bordeaux keverékkel kell permetezni. Ez az eljárás megelőzi a főbb betegségeket, és lehetővé teszi, hogy megszabaduljon a kártevőktől. A termés javítása érdekében vaskészítményekkel permetezhető. Ősszel, a hideg időjárás kezdete előtt, a körtefákat nitrogénműtrágyákkal kell trágyázni, kombinálva az eljárást a talaj lazításával és bőséges öntözéssel.
A virágzás során hasznos foszfort és káliumot, valamint karbamidot tartalmazó komponenseket hozzáadni a talajhoz.
A körte a következő módokon szaporítható:
Egy réteg kialakításához egy termékeny talajjal töltött dobozt helyezünk az ág alá. Az ágon több vágást végeznek, rögzítik és talajjal beásják. Rétegek - sarjak és alanyok - oltsanak körtét.A gyökérképződés folyamata az egész szezonban folytatódik, de rétegezést csak a következő évben lehet a talajba ültetni, így hóval és takaróanyaggal borított ládában hibernál.A körte más fákra oltásának folyamata ezen a linken található.
A dugványokkal történő szaporításkor szem előtt kell tartani, hogy nem minden körtefajta gyökerezik aktívan. Általában a kis és közepes fajtákat dugványokkal szaporítják. A következő körték dugványos szaporításra alkalmasak:
A dugványokat a kora reggeli órákban vágják le egy jól kihegyezett késsel. A jövőbeli körtének legalább két csomóponttal és három levelével kell rendelkeznie. Ezután a dugványokat gyökeresedés-stimulátor oldattal ellátott tartályba helyezzük. Az első gyökerek megjelenése után a dugványokat termékeny talajú dobozba helyezzük további termesztésre. A körte magból történő termesztése meglehetősen hosszú folyamat. Nincsenek sajátosságai, és a magról származó körtepalántát ugyanúgy termesztik, mint bármely gyümölcsfát.
Leggyakrabban a körtét olyan betegségek érintik, amelyek között a gombák vezető helyet foglalnak el:
E betegségek megelőzésére és leküzdésére 1% Bordeaux keveréket, valamint "Abiga-Peak" és "HOM" készítményeket használnak. A legtöbb betegség és parazita ellen a körtefák rendszeres permetezése a leghatékonyabb szer.
A fát és a termést károsíthatják bizonyos rovarfajták: zsizsik, levéltetvek, atkák.
A zsizsik, különböző típusú poloskák, atkák és levéltetvek gyakoribbak, mint mások. Leküzdésére a következő gyógyszereket használják:
Van egy alapelv, hogy egyes gyümölcs- és bogyós bokrok vagy fák nem ültethetők más termesztett növények mellé. Az összeférhetetlenség a talaj típusától, páratartalmától vagy egyéb okoktól függhet. A körte mellé almafát, szőlőt és hegyi kőriset ültethetünk. A dió és a boróka nem ajánlott, mivel gombás betegségek hordozója. Ebben a cikkben részletesebben leírjuk, hogy mit kell ültetni a körte mellé.
Az őszi és téli fajtákat otthon tárolják a legtovább. A körtét hűvös, száraz helyen kell tárolni. Fadobozban vagy műanyag edényben tárolható. A lényeg az, hogy vannak lyukak a levegő hozzáféréséhez. A tartály alját és falait papírral kell bélelni. A lerakás előtt minden gyümölcsöt ellenőrizni kell, hogy nincsenek-e látható hibák. Egy hibás gyümölcs elronthatja a tartály teljes tartalmát. A hosszú távú tárolásra előkészített gyümölcsökben a szárat meg kell őrizni. Különböző fajtájú gyümölcsök nem kerülhetnek egy dobozba, és a rétegek száma nem haladhatja meg a kettőt.
Ez a videó megmondja, hogyan érheti el a gyümölcsös körtét.
Olvassa el a körte új helyre történő átültetésének jellemzőit is.