A katalpa fa fotója és leírása, amelynek ültetése és gondozása alig különbözik a szokásos kerti növényektől, meglepően dekoratív kultúrát mutat. A külseje sokak számára zavaró. Úgy tűnhet, hogy egy fényes, fényűző fa különleges növekedési feltételeket vagy gondos formázást igényel. Valójában a catalpa ültetése és termesztése nem nehéz, és gyors növekedése, betegség- és fagyállósága teljes mértékben igazolja a kertészek munkáját.
Az Észak-Amerikából származó növényt az őslakos maja törzsek körében szent fának tartották. A növény illatos virágait a született lányoknak szentelték, a hosszú termések pedig a fiúk frizurájára emlékeztettek - számos copfot. Felnőve a hím utódok harcosokká váltak, a levelek formája pedig a csatában elesett férfiak szívét szimbolizálta.
A botanikusok a Catalpa fáit és bokrjait relikvianövényeknek nevezik, amelyeket az evolúció gyakorlatilag nem érintett. A ma termesztett gyönyörű növények ugyanígy néztek ki a jégkorszak előtt. Az amerikai kontinensen fák nőttek a folyók mentén, nedves partokon. A Kínából származó fajok később gyarmatosították Japánt, és az amerikai katalpákat behurcolták Európába.
Manapság a virágzó katalpák számos országban megtalálhatók, és nem feltétlenül trópusi éghajlatúak. Oroszország déli és középső részén, Kínában, Kelet-Indiában és Japánban nőnek. Egyes hőkedvelő fafajták meglehetősen kemény teleket tudtak elviselni, és meglehetősen alkalmasak a mérsékelt éghajlati övezetek termesztésére.
A katalpa minden fajtáját a történelmi növekedés helyén használta a lakosság gyógyászati célokra. Az indiánok a fa kérgét és gyökereit használták köhögés, malária kezelésére és sebek gyógyítására. A kínai orvoslás a katalpát daganatok, tályogok, gyomor- és légzőrendszeri betegségek kezelésére használja. Ismeretes, hogy a növény minden részének képes élesen csökkenteni a vérnyomást, egészen az ájulásig. A fa gyökerei rendkívül mérgezőek, ezért a fa Európában nem talált orvosi felhasználásra.
A Catalpa (latinul - Catalpa) a Bignoniaceae botanikai családjába tartozó kis nemzetség. A fajok sorában legfeljebb 25 fajta növény található, amelyek közül csak 4-et termesztenek Oroszországban. A nemzetség magában foglalja a katalpák fákat és bokrokat egyaránt. A fajok között észrevehető különbségek vannak a levelek árnyékában, alakjukban, rügyszínükben, lombosodásukban és egyéb jellemzőikben, de a növény megjelenése továbbra is nagyon jellegzetes, a világ bármely pontján könnyen felismerhető.
A kultúrültetvényekben egy fa eléri az 5-6 métert, míg otthon a 20 métert is meghaladhatja. A törzs erőteljes, egyes fajoknál felálló, oszlopos, szürkésbarna pikkelyes kéreggel borított. Az ágak sűrű sátrat vagy gömb alakú koronát alkotnak. A catalpa fáról készült fényképek gyakran szabványos formát képviselnek, sima, egyenes törzsgel. Szabad formációban a növény 1 m-nél nagyobb, erőteljes törzset és szabálytalan koronát növeszthet.
A Catalpa levelei nagyok (30 cm-ig), lekerekítettek, gyakran szív alakúak, az ágakon hosszú levélnyéllel ellentétesen rögzítve, egyes fajoknál örvényben is gyűjthetők. Későn – május végén – jelennek meg a fákon. Eddig a pontig a csupasz növény elpusztultnak tűnhet. A levelek ősszel közvetlenül 0 ° C-ra való lehűlés után esnek, szinte színváltozás nélkül.
Őszre hosszú, vékony, 40 cm-es termések érnek a fákon. A több függő hüvely nagyon szokatlan, dekoratív megjelenést kölcsönöz a catalpának, és tavaszig nem morzsolódik össze. A megjelenés jellemzői miatt a növény népszerű beceneveket kapott. A világ különböző részein „makarónifának” nevezik a rengeteg hosszú hüvely miatt, „elefántfülnek” a levelek alakja miatt.
Az élet első hónapjaitól kezdve a növényt gyors növekedés jellemzi. A kikelő magvak néhány hónap alatt kis fákká válnak. Kedvező körülmények között egy felnőtt növény éves növekedése meghaladja a 35 cm-t, egyes fajoknál (például a Catalpa csodálatos) - 100 cm-t.
A legdekoratívabb kultúra júniusban kezdődik, amikor látványos bimbók nyílnak az ágakon. A Catalpa virágai meglephetik a legtapasztaltabb kertészeket. Kis orchideákra hasonlítanak, amelyeket laza "gesztenye" gyertyákban gyűjtöttek össze. A szirmok fajtától függően hófehértől liláig terjednek, átmérőjük legfeljebb 7 cm. Leggyakrabban halvány krémszínű szirmok vannak sárgás csíkokkal és kontrasztos folttal a közepén.
A bőséges virágzást édes, tartós aroma kíséri, amely vonzza a méheket és akár 30 napig is kitart. A piramis alakú, felálló virágzat fokozatosan függő hüvelyekké alakul. Érő, hosszú terméshüvelyek tele sok repülő maggal.
A kultúra szereti a napot, és a hőszerető fajokhoz tartozik. Megfelelő megvilágítás, hosszú meleg időszak esetén a katalpa hajtásainak és kérgének van ideje beérni a hideg időjárás előtt, ami lehetővé teszi a fa jól telelését. Felfedezték, hogy egy hőt szerető növény képes elviselni a 30 °C feletti fagyokat.
Egy fa fagyállósága nem függ közvetlenül a fajtól. Kísérletileg megállapították, hogy a maganyagból vagy helyi növények dugványaiból termesztett példányok teljes mértékben alkalmazkodnak az éghajlati viszonyokhoz. A melegebb vidékekről hozott palánták az ültetés után sokáig gyökeret vernek, és fagynak vannak kitéve.
A középső és feketeföldi régiók számára a katalpa következő formái ajánlottak:
A catalpa leginkább a középső sáv körülményeihez igazodik. Fái jól tűrik az északnyugati régió éghajlatát is, rövid napsütéses évszakkal. A mérsékelt éghajlaton termeszthető fajok közül a catalpa fajokat tojásdadnak és nagyalakúnak nevezik.
A növény jellemzője a gyökérrendszer hatalmas szívóereje. A fa felszíni gyökerei nagyon elágazóak, gyakran kilógnak a talajból, és a szárközeli körben képesek gyorsan lecsapolni a talajt. Ezért a katalpa körüli növényeket gyakrabban kell öntözni.
A vastag gyökerek 2 m-ig mélyen behatolnak a talajba, ezért a területen a talajvíz szintje nem emelkedhet magasabbra. A fő szívótömeg a talaj felső 100 cm-én van, így a fák gyakori öntözést igényelnek a forró évszakban.
A Catalpa nemzetségnek valamivel több mint 10 faja van. Nem mindegyik alkalmas leszállásra Európában és Oroszország ázsiai részén. Leggyakrabban nyilvános parkokban és magánterületeken történő ültetéskor használják, néhány a legstabilabb és legszebb faj.
Észak-amerikai kilátás. Egy felnőtt fa magassága speciális alakítás nélkül meghaladhatja a 20 m-t. Levelei hasonlóak az orgona leveleihez, de nagyobbak. A közönséges katalpa fehér rügyekkel virágzik, lila foltokkal díszítve. Az aroma gyenge. A növény a magvetés után 5 évvel virágzik. A dugványok ültetése felgyorsítja a folyamatot. Az ültetési anyag csírázása 10-12%.
A faj fagyállósága alacsony. A fiatal fák már a középső sávban igényelnek menedéket télre. A helyi ültetési anyagokból származó felnőtt növények télen rendszeresen elveszítik az ágak hegyét, ami nem zavarja a normál virágzást.
Egy alacsony fa 5 m-ig megnő, természetes gömb alakú koronája van. A növény lassú növekedésű, és a kor előrehaladtával lapos koronát épít fel, a vékony, egyenes törzs pedig hajlamos megvastagodni. Az egyik ritka katalpafaj, amely nem terem virágot. A kultúra nem igényes a talajra, és képes elviselni az enyhe árnyékolást, amely lehetővé teszi tömeges telepítésekben, parkokban, parkosított kertekben történő felhasználását.
Ennek a fajnak a fái a legmagasabbak az egész nemzetségben, formálás nélkül elérik a 35 méteres magasságot, és erőteljes, terjedelmes törzseket tudnak nevelni. A piramis koronát elágazó hajtások és nagy levelek (körülbelül 30 cm hosszúak) alkotják. A rügyek nagyok, tölcsér alakúak, krémszínűek, két sárgás csíkkal és fahéjfoltokkal a belsejében. A fajok formája purverulenta (poros) teljesen serdülő levelekkel különösen dekoratív.
A kultúrát a késői termésbelépés jellemzi. A gyönyörű catalpa érett fái 10 éves koruknál közelebb virágoznak. A faj fagyállósága és alkalmazkodóképessége magasabb, mint a katalpok többi képviselője. A Catalpa csodálatos, mint más fajok, tavasszal felébred. A levelek már áprilisban megjelennek. A magvakat magas csírázás jellemzi, eléri a 90%-ot.
Kínából importált fajta, melynek neve a levéllemezek formáját tükrözi, amelyek a legkevésbé emlékeztetnek szívre. Ismerős környezetben a fák akár 10 m-re is megnőnek. A középső sáv körüli évenkénti fagy miatt a hazai példányok magassága nem haladja meg a 2 métert. A faj megkülönböztető jellemzője a rövid növekedési időszak: a növény csak júliusban virágzik.
A tojás alakú katalpa jó gondozás mellett már 2 évvel az ültetés után virágozhat. Gyümölcsei és virágai jóval kisebbek, mint a rokonoké, a magvaknak nincs idejük beérni a hideg időjárás előtt. Ennek a fajnak a katalpáját dugványokkal szaporítják. Az ültetési anyag túlélési aránya eléri a 30% -ot.
A fajta közönséges és tojásdad formák keresztbeporzásával jött létre. A fa 15 m-re nő, és lekerekített koronát alkot. A levelek nagyok, halványzöldek, alsó részük serdülő, és dörzsöléskor kellemetlen szagot bocsátanak ki. Virágzata laza, virágai legfeljebb 3 cm átmérőjűek. A Catalpa hibrid különösen az utcák és parkok tereprendezésére keresett.
A fák gyors növekedése, valamint az év bármely szakában kimagasló dekoratív képessége a kultúrát a tájtervezők és tájtervezők kedvencévé tette. A növényeket egyedi, csoportos telepítésekben, sikátorokban használják. A városi tájban fák díszítik az irodák, lakóépületek, üzletek előtti területeket. A gázos légkörrel szembeni ellenállás lehetővé teszi nemcsak a terek díszítését, hanem a főbb autópályák járdáit vagy utak széleit is.
Több különböző fajba tartozó növény kombinációja különböző árnyalatú virágokkal vagy levelekkel növeli az ültetések dekorativitását. A gyapjúhúsból, puszpángból, galagonyából sövénnyel vagy szegéllyel körülvett Catalpa egész évben dekoratív kompozíciót hoz létre.
Kis területeken egy nagy katalpa (pompás vagy bignoniform) képezi a fő hangsúlyt, és a teljes kerti kompozíció középpontjaként szolgál. A nagy kertekben a növényeket sikeresen ültetik a tölgy, paulownia, magnólia, tűlevelű fafajták mellé.
Az illatos virágzó növények kiváló mézelő növények, levelei illékony vegyületeket bocsátanak ki, amelyek elriasztják a vérszívó rovarokat, a fák sátorkoronája pedig nagyon sűrű árnyékot ad. Ezeknek az előnyöknek köszönhetően a magas catalpa gyorsan a magánkertek, udvarok és szabadtéri rekreációs területek kedvencévé vált.
A növény gyökerei tökéletesen behatolnak és megtartják a talajt, ami a tározók laza partjainak rögzítésére szolgál.
Catalpa a törzsön a tájkép kialakításában tökéletesen keretezi az ösvényeket, kiegészíti a virágágyásokat, helyet hagyva a díszfüveknek, kankalinoknak, hostáknak, cserjéknek. Alacsony, tiszta akcentusokhoz használja a Catalpa Nana-t. Ha terjedelmesebb kompozíciót szeretne készíteni, sövényt vagy magas kerítést díszíteni, akkor gyakrabban használnak hibrid típusú katalpát.
A magszaporításhoz ősszel érett hüvelyeket kell gyűjteni. Az érett gyümölcsök barnák, és a dobozok fülei kezdenek kiszáradni. A hosszú szelepek belsejében kis szárnyú magok vannak. Az érett példányok csírázása száraz, szellőző helyen tárolva legfeljebb 2 évig tart.
A katalpa magból történő termesztésének szabályai:
A magvak elültetése után a talajt folyamatosan nedvesen kell tartani. A kifejlett növények elpusztulhatnak az eláztatás és a vízhiány miatt. Csak akkor öntözze meg a csírákat, amikor a levelek elszáradnak vagy megereszkednek. Tehát a catalpa jelzi az öntözés kívánatosságát.
Egy trópusi növény jól érezheti magát szokatlan éghajlaton, gyönyörű virágzással és harmonikus fejlődéssel gyönyörködhet. A gondozási tevékenységek végrehajtásának számos jellemzője van, amelyek lehetővé teszik a katalpa számára megfelelő feltételek megteremtését.
A hely kiválasztása és az ültetésre való felkészülés nagyon fontos a fa sikeres növekedéséhez. Kedvező körülmények és időben történő gondozás mellett a katalpa akár 100 évig is képes fejlődni és virágozni. Bármilyen típusú növény ültetéséhez olyan helyet kell találnia a kertben, amely védve van a huzattól és az uralkodó szelektől télen. A talaj összetétele a helyszínen nagyon eltérő lehet, fontos biztosítani az aljzat semleges vagy enyhén savas reakcióját, törékenységét, pangó víz hiányát.
A fák gyorsan nőnek, és helyet igényelnek a harmonikus koronaképzéshez. A növények között ültetéskor hagyjon legalább 4 métert, amelyre előre megjelölik a helyet. A közelben ne legyenek magas épületek vagy fák – a catalpának sok fényre van szüksége.
Faiskolákban és nagy kertészeti központokban 2 éves palánták állnak rendelkezésre, és elég erősek az ültetéshez. Az egynyári fák több figyelmet és törődést igényelnek, de jobban áttelelnek, mint az idősebb példányok. A saját termesztésű palántákat bármikor elültetjük: ősszel, közvetlenül lombhullás után, vagy tavasszal, mielőtt a fák felébrednek.
A katalpa ültetési folyamata:
A kultúra nagyon igényes a talaj nedvességtartalmára. A fák jól tűrik a száraz levegőt és a meleget kellő öntözés mellett. A szokásos gondozási rend szerint 7 naponta legalább 20 litert kell bevinni a növény alá. Szárazság idején az öntözés bőségesebbé válik, esős évszakban a fák állapota vezérli.
A talaj öntözésének jele a levéllemezek megereszkedése, amelyek megpuhulnak, elveszítik rugalmasságukat. A bőséges öntözés visszaadja a zöldet korábbi állapotába. Mulcsozza be a talajt a nedvességveszteség csökkentése érdekében.
A kultúra jól reagál az etetésre. A katalpához leggyakrabban szerves trágyákat használnak. Hígtrágyát (1:10 vízzel) alkalmazunk 5 liter/1 fán, szezononként háromszori öntözés mellett. Az ültetés utáni első öntözést legkorábban a fiatal levelek megjelenése előtt alkalmazzák a palántákon. Az utolsót augusztusban hajtják végre, lehetővé téve a növény számára, hogy felkészüljön a téli nyugalmi időszakra.
Tavasszal a katalpafákat jó nitroammophoska oldattal etetni, szeptembertől a kálium-foszfor vegyületek bevezetése elfogadható. Ősszel a nitrogénvegyületek teljesen kizártak.
A tavaszi munkák magukban foglalják a fák kötelező egészségügyi tisztítását. A fát átvizsgálják, a fagyott ágszakaszokat, a száraz, sérült szárakat eltávolítják. A katalpa tavaszi metszését ajánlatos befejezni, mielőtt a rügyek megduzzadnak. Ősszel (a levelek lehullása után) elvékonyodnak és koronát képeznek, így az ágak készen állnak a telelésre.
A katalpát rendszerint legfeljebb 200 cm magas száron termesztik. A koronát a leszállások céljától függően alakítják ki. A gömb alakú kert, pázsit, utak díszítésére alkalmas. A növény szétterülő, alul laposra nyírt koronája szép, naptól védett pihenőhelyet képez, vagy virágágyásokat takar be árnyékkedvelő növényekkel.
Egy egyenletes törzs kialakításához minden növedéket eltávolítanak a palántákról, és egy középsőt vagy a függőleges helyzethez legközelebb esőt hagynak. Amikor a fa eléri az 1,5 m magasságot, csípje meg a tetejét, hogy elkezdjen elágazni.
A fiatal növények érzékenyebbek a fagykárokra. Az ültetés utáni első években a katalpát le kell takarni télre. A növényeket teljesen beburkolják zsákvászonnal vagy kerti anyaggal, a körülötte lévő talajt legfeljebb 10 cm-es réteggel talajtakarják. Az északról épületekkel, kerítésekkel, tűlevelű ültetvényekkel védett fák jól tűrik a telet.
Az érett növények jobban alkalmazkodnak a hideg időjáráshoz. A télre való felkészítéshez elegendő a talajt talajtakarni a gyökerek védelme érdekében. Az 5 évnél idősebb fákon általában csak a fiatal ágak végei sérülnek meg, amelyeket tavasszal érdemes levágni. A veszteségek friss növekedéssel gyorsan helyreállnak, és nem befolyásolják a katalpa virágzási képességét.
A Catalpa gondozása és termesztése nagyon hasonlít a szokásos kerti növényekhez. Ez alól az egzotikus kultúra reprodukálása sem kivétel. Magvakkal, az első évi zöld dugványokkal és egyenletes rétegzéssel hajtják végre.
A legegyszerűbb módja a kívánt mennyiségű ültetési anyag beszerzésének, teljes mértékben megőrizve a növény faji jellemzőit - zöld dugványok. A katalpa levágott hajtásainak túlélési arányát 50/50-re becsülik. Az aljzat jó nedvességtartalmával szinte minden palánta megmenthető.
A legfeljebb 10 cm hosszú fiatal hajtásokat nyár végén levágják, és legfeljebb a felét nedves talajba temetik. A kertészek szerint nem szükséges a dugványokat stimulánsokkal kezelni. A gyökerek gyorsan megjelennek. Jelzi, hogy a telepítések gyökeret eresztettek a friss növekedés megjelenésében. Tavasszal a növényeket állandó helyre lehet ültetni a kertben.
Az otthon magvakból termesztett Catalpa számos előnnyel rendelkezik:
A feltüntetett 10% körüli magcsírázás mellett a gyakorlatban sokkal nagyobb palántahozam érhető el. De a módszernek vannak hátrányai is. A trópusi fák magjainak nem mindig van idejük beérni a hideg időjárás előtt. Ez különösen igaz a későn virágzó katalpafajokra.
A dugványok előnyei közé tartozik a fák egyenletesebb kialakulása és a virágzási szakasz korai belépése (a 2-3 szezonban). Ezzel a módszerrel azonban a növények fagyveszélyesek az ültetés utáni első évben.
Az egészséges, jól ápolt fa gyakorlatilag nem betegszik meg, és nem károsítja a kártevők. A fertőzések előfordulásában és érzékenységében fontos szerepet játszik a katalpa korona kialakítása és a megfelelő öntözés. Az ágak szellőzése és a gyökérrendszer egészsége hosszan tartó szárítás és túlzott elárasztás nélkül garantálja az egészséges növényt.
A szélsőséges hőségben legyengült katalpákat a levéltetvek vagy a legyek károsítják. A kártevők elpusztítására Decis vagy Festak dupla kezelést végeznek.
A katalpatörzseket belülről elpusztító szárkártevők a szarvasfélék. A darázsszerű szárnyas rovarok fába rakják tojásaikat. A megjelenő lárvák az egész növényt elpusztíthatják, megrághatják a törzsön belüli járatokat. Az ilyen darálók elleni küzdelem a korlátozott hozzáférés miatt nehéz. Az egészséges, ép kéregű növényt nem érdeklik a kártevők.
A levegő hozzáférés nélküli sűrű talaja gombás fertőzések előfordulását idézi elő a katalpában. A legelterjedtebb a verticillium hervadás (hervadás). A betegség a korona alsó részének leveleinek sárgulásával és elhalásával nyilvánul meg, gyakran az elváltozás nem szimmetrikus. A korai szakaszban megmentheti a katalpát, ha a koronát gombaölő szerekkel (Fundazol, Topsin) kezeli, és a vegyületeket a talajra önti.
A catalpa fa fotója és leírása, amelynek ültetését és gondozását kellő részletességgel ismertetik, nem ad teljes képet a növény szépségéről és eleganciájáról. A déli városok utcáin látva sokan szeretnék saját kertjüket vagy udvarukat látványos fával díszíteni. A leírt szabályokat betartva egy trópusi növény mérsékelt éghajlaton történő termesztése és télen történő tartósítása teljesen megoldható feladat.