Több tucat különböző típusú klematisz létezik, amelyek közül az egyik a mandzsúriai klematisz. Ez az egyik legritkább, de ugyanakkor teljesen szerény faj. Róla lesz szó a mai cikkben.
A klematisz hazája a Távol-Kelet, Kína és Japán, ahol először kezdtek el liánaszerű növényt használni számos kert és park díszítésére. Jelenleg a klematisz széles körben használatos más európai országok, köztük Oroszország központi régióiban.
A klematis liánszerű, virágzó, évelő növény, amely eléri a 150-300 cm magasságot. A levelek egymással szemben helyezkednek el, leggyakrabban egészek, páratlan vagy háromlevelűek, ritkábban - kétszer háromlevelűek.
A perianth 4-8 csészelevélből áll. Ennek a fajnak a virágai fehérek, 3-7 sziromból állnak. A virágzás időszakában egy növényen akár több száz gyönyörű, hófehér virág is kialakulhat. A mandzsúriai klematisz termése több dió. A virágzási időszak június vége - július eleje.
A szárak elágazóak, fonják a közeli építményeket, köveket és párkányokat. A Clematis Manchurian meglehetősen sajátos, de kellemes illatú, ami különösen akkor érezhető, amikor a napfény éri a virágokat, valamint az égető lé, amely a nyálkahártya felületével érintkezve irritációt okoz.
Összesen három csoportja van a metsző klematisznak. A Clematis Manchurian a harmadik metszéscsoportba tartozik. Ebbe a kategóriába tartoznak a hosszú ideig virágzó növények, és virágok jelennek meg az adott év hajtásain.
Ennek a csoportnak a növényeit a leginkább szerénynek tekintik, így a következő télre való felkészülés nem igényel sok erőfeszítést. A metszés után általában meglehetősen rövid hajtások maradnak.
Ez a fajta klematisz meglehetősen szerénynek tekinthető, kedvezően tolerálja a nedvesség és a fagy hiányát. A Clematis Manchurian általában víztestek mentén, dombos lejtőkön és réteken nő. A cserje a napos, mérsékelt páratartalmú növekedési helyeket részesíti előnyben.
A cserjék földbe ültetését mindig ősszel vagy tavasszal végezzük. A növény sikeres növekedéséhez fontos figyelembe venni a talaj összetételét és az ültetés helyét.
Ültetéskor a legjobb a nyílt területet előnyben részesíteni. A klematiszokat gyakran kerítések, épületek és lugasok mellé ültetik, hogy a klematisz a későbbiekben a nyomába eredhessen.
Arra is érdemes figyelni, hogy a kiválasztott területen ne legyen talajvíz a föld felszínéhez közel. A Clematis Manchurian nem tolerálja a magas páratartalmat és a szelet.
A palánta kiválasztásakor ügyelni kell a hajtások és a gyökérrendszer állapotára. Nem lehetnek súlyos sérülések, gyűrődések vagy repedések. Ezenkívül a Clematis Manchurian nem mutathatja a betegség vagy a kártevők okozta károk nyilvánvaló jeleit.
A legjobb, ha felveszi a kapcsolatot megbízható faiskolákkal, amelyek kültéri dekoratív növények termesztésére és értékesítésére szakosodtak.
A Clematis Manchurian tápláló és termékeny talajt igényel. Használhat kész szubsztrátumot virágzó és évelő növényekhez, vagy ültetéskor ásványi műtrágyát, humuszt, hamut, tőzeget és egyéb szerves komponenseket adhat a talajhoz.
A cserjék ültetésének fő szakaszai:
A mandzsúriai klematisz későbbi gondozása magában foglalja az öntözési rendszer betartását, a rendszeres fejtrágyázást és a hajtások metszését, valamint a betegségek és kártevők leküzdésére irányuló megelőző intézkedéseket.
Az ültetést követő második évtől érdemes műtrágyázni. A tenyészidőszakban a klematisznak nitrogéntartalmú műtrágyára van szüksége, a bimbóképződés idején a legjobb a magas káliumtartalmú műtrágyák alkalmazása, de virágzás után a klematisznak nagy szüksége van foszforra.
A fakéreg, a tőzeg, a humusz vagy a fűrészpor tökéletes mulcsként. A klematisz körüli talajlazítás javasolt minden öntözés után heti 1-2 alkalommal.
A Clematis Manchurian határozottan nem szereti a talaj vizesedését. Optimális a cserjét hetente egyszer 3-5 liter vízzel öntözni, száraz évszakban az öntözések száma heti két-három alkalommal növelhető.
Mivel a klematisz a harmadik metszéscsoportba tartozó növények közé tartozik, virágzás után minden hajtást levágnak. Ugyanakkor, ha a bokrosság és a sűrűség fontos, akkor az első levélig metszeni kell, de ha nagy és bőséges virágzást kell elérni, akkor teljesen le kell vágni a teljes hajtást.
Ez a fajta klematisz kedvezően tolerálja az alacsony hőmérsékletet. Az őszi metszés után azonban a legjobb, ha a bokrot levelekkel vagy lucfenyő ágakkal fedjük le.
Annak elkerülése érdekében, hogy az olvadás során túl sok víz gyűljön fel a gyökérrendszer körül, enyhe szöget kell kialakítani.
A Clematis Manchurian főbb betegségeit a táblázat tartalmazza:
Betegség | Külső jelek | Harcmódszerek |
Szürke rothadás | Barna lepedék a leveleken vagy a hajtásokon. | Az érintett területeket le kell vágni és elégetni, és az egész növényt alapozó oldattal kell kezelni. |
lisztharmat | A hajtásokon és a leveleken kifejezett fehér foltok jelennek meg. | A lisztharmat elleni küzdelem fő eszközeként topáz vagy alapozó oldatot használnak. |
Rozsda | Piros hólyagok a leveleken. | A rozsda eltávolításához Bordeaux folyadék oldatát használjuk. |
A mandzsúriai klematisz fő kártevői a csigák, a meztelen csigák és a takácsatkák. Az első esetben a rovarokat kézzel távolítják el, és a takácsatka elpusztításához a bokrot akaricid oldattal kezelik.
Ennek a fajnak a szaporítása négy fő módon történhet:
Kezdőknek ajánlott a klematisz dugványokkal történő szaporításának módszerét használni. Fontos betartani az összes alapvető szabályt és vágási technikát.
A Clematis Manchuria egy vonzó virágos növény, amelyet széles körben használnak parkokban és kertekben. Különösen jól mutat téglafalak, veranda, erkély vagy áttört pavilon mellett.
Tájtervezésben használják függőleges kertészkedéshez. Ezzel befonhatja az íveket, ezáltal gyönyörű átmeneteket hozhat létre egyik kertterületről a másikra. A Clematis Manchurian-t gyakran más virágzó, liánaszerű növények mellé ültetik lugas vagy sövény fonására.
A Clematis Manchurian egy meglehetősen szerény évelő virágzó növény, amelyet méltán termesztenek számos kertben és parkban. A megfelelő gondozás, az öntözési rendszer betartása és a növény időben történő metszése lehetővé teszi, hogy a klematisz több mint egy tucat évig a kert egyik fő dísze legyen.