A sertések otthoni tenyésztése és tenyésztése jövedelmező és érdekes. A juttatást a hús, disznózsír, szalonna, valamint fiatal állatok értékesítéséből származó jövedelemszerzési képesség határozza meg. Ugyanakkor a tevékenység bizonyos kockázatokkal járhat, különösen a kezdők számára. És ezek csökkentése érdekében speciális technikákat kell alkalmazni, és általánosan elfogadott szabályokat és ajánlásokat kell alkalmazni. Hatékonyak mind kisgazdaságok, mind nagyüzemek és ipari méretű szervezetek számára. Az ismeretek hiányában a tenyésztők tartalmi hibákat tapasztalhatnak. Mindezekről ebben a cikkben lesz szó.
Mielőtt elkezdené a sertések otthoni tenyésztését és tenyésztését, meg kell határoznia, hogy végül milyen típusú terméket kell kapnia. E kritérium szerint történik a fiatal állatok szelekciója is.
Hústermesztésre elsősorban húsfajta sertéseket választanak ki. Táplálékukat a hizlalás szabályai szerint állítják össze. Ez magában foglalja a magas fehérjetartalmú élelmiszereket, amelyek viszonylag alacsony szénhidrát- és zsírtartalmúak. Közöttük:
Ahhoz, hogy a sertéshízlalás gyümölcsöt hozzon, gondoskodni kell arról, hogy az állatok tiszták, szárazak és melegek legyenek a helyiségben. A friss levegőn való séta azért is fontos, hogy a húskészítményekben ne nőjön meg a zsírkoncentráció.
A szalonna fiatal állatok termesztése két szakaszban történik. Az első az izom- és zsírtömeg felépítését jelenti, a második lehetővé teszi a húskészítmények zsírcsíkjainak minőségének javítását. Etetési használatra:
A szalonna típusra a legjobb jelöltek a vietnami sertések.
A legelterjedtebb húszsíros sertésfajták
A szalonnatermesztéssel a takarmányban a fehérjék aránya a húshoz képest enyhén csökken, és az élelmiszerek kalóriatartalma nő. A szabadtéri séták azonban továbbra is a tartás fontos feltétele marad.
A disznózsírfajták termesztése során a disznózsír előállításához főként magas kalóriatartalmú, a legtöbb szénhidrátot és zsírt tartalmazó élelmiszereket használnak. Tehát gabonakeverékeket és összetett takarmányokat, gyökérnövényeket és főtt burgonyát, hús- és tejipari hulladékot használnak.
Ebben az esetben az élelmiszer mennyiségének sokkal nagyobbnak kell lennie, mint az első két esetben. A mozgásszegény életmód és a disznóólakban állandó hőség is elősegíti a súlygyarapodás ütemét.
A "javítás" szó a sertéstenyésztésben a sertésállomány feltöltésének és megújításának folyamatát jelenti új egyedek beszerzésével és az állomány növelésével. Ily módon, a helyettesítő malacokat bizonyos kritériumok szerint kiválasztott malacoknak nevezik (leggyakrabban ez a fajta és az irány).
Általános szabály, hogy bizonyos okokból leselejtezett állatokat helyettesítenek. Ugyanakkor több személyt vesznek fel, mint amennyit selejteznek. A többletet utólag a normák be nem tartása esetén is el kell távolítani.
Itt olvashat bővebben a húscélú hízómalacokról itt.
Az állatállomány megújítására szolgáló fiatal állatok beszerzése csak nagyüzemben javasolt. Ugyanakkor fontos elkerülni a szorosan összefüggő kapcsolatokat.
A karbantartási módok egyikének kiválasztása előtt meg kell határozni a termelés mértékét.
Más módon a kanadai a hidegtartalom módszere. Ma nagyon népszerű, de továbbra is hatástalan a rossz éghajlati viszonyokkal rendelkező régiókban. A módszertan főbb elvei:
A tartalom kényelmes hőmérsékletét (körülbelül tizenöt Celsius fokot) az alom tartja fenn. Tehát az első rétegnek húsz centiméter vastagnak kell lennie, de amint szennyeződik, további rétegeket helyeznek a tetejére.
Saját kezűleg építünk disznóólokat a cikk utasításai szerint.
Példa a kanadai sertéstartási rendszerre
A kanadai tartási mód előnye a sertés szabad mozgása.
Ilyen körülmények között kevésbé elhízottak, de naponta fél kilogrammot híznak. Ezenkívül az állatok kisebb valószínűséggel betegszenek meg, és könnyen fejlesztik a csontvázat és az izmokat.
A dán módszerrel a sertéseket harminc fejes, réspadlós karámban tartják (malacoknak - műanyag, felnőtt állatoknak - beton). A sertésól belsejében speciális trágyatisztító rendszerek, valamint további infrafűtő- és takarmánymechanizmusok vannak felszerelve. A sertésólban külön karámok is vannak vemhes nőstények számára.
A dán termesztési technika előnyei:
A dán rendszer a sertések festőállvány tartalmából áll
A dán technológia nagy előzetes költségeket igényelhet. Használatakor viszont a gazdaság gyorsan megtéríti a költségeket.
A dán módszert leggyakrabban nagy sertéstelepeken alkalmazzák, a kanadai módszert kis gazdaságok és háztáji területeken alkalmazzák.
A saját felhasználású sertéshústartáshoz elegendő kisméretű állományok felépítése és felszerelése.
A disznóól számára a legjobb megoldás egy téglából, tömbből vagy fából készült épület lehet. Egy téglaállomány többe kerül a tenyésztőnek, de erősebb és tartósabb. Ezenkívül egy ilyen helyiségben könnyebb elvégezni a higiéniai eljárásokat és felkészíteni a téli hidegre, lezárva a falakat a huzattól.
A disznóól anyagától függetlenül a padlót legjobban betonból lehet készíteni. Így a tisztítási eljárás egyszerűbb lesz. Ezenkívül a beton kevesebb baktériumot és gombát halmoz fel, és a rágcsálók és rovarok akadálya is lesz. A padló tetejére fából készült platformot kell lefektetni, amely a teljes felület kétharmadát lefedi. Ezenkívül további szalmaágyozást is igényel.
Javasoljuk, hogy a disznóólokat téglából vagy tömbökből készítsék
Egy istálló, akár egy garázs, könnyen átalakítható disznóólmá. Ehhez meg kell tisztítania és feldolgoznia kell a helyiségeket, új padlót kell önteni, és szigetelnie kell a falakat és a tetőket. Fontos, hogy egy ilyen épület elég erős és meleg legyen. Szükség esetén beépíthet fűtési rendszert és külön gépeket is készíthet a sertések számára.
Kis számú sertés tartására a legjobb hely az istálló
A sertések gondozásának részeként a kifejlett egyedeket egymástól elkülönítve javasolt tartani. Ugyanakkor minden egyénnek legalább négy négyzetméter területtel kell rendelkeznie. A malacokat életük első hónapjában a kocával együtt tartják, majd áthelyezik egy másik istállóba.
Az állatok számától függetlenül a helyiséget naponta takarítani kell. Ehhez a trágyát megtisztítják a padlóról, és a rajta lévő almot frissre cserélik. Hetente egy-két alkalommal fertőtlenítést is kell végezni, amely magában foglalja a falak és padlók, valamint a felszerelések, vályúk és itatótálak fertőtlenítését.
A leggyakrabban használt fertőtlenítőszer a marószóda. Mindezek az intézkedések minimálisra csökkentik a sertések fertőzésének kockázatát.
Tudjon meg többet a barkácsoló sertésetető készítéséről.
Ez a videó a sertésnevelésről szól: a termesztési módszerekről, a sertésfajtákról, a takarmányozásról és az oltásról.
Olvassa el az otthoni sertéstartás üzleti tevékenységének jellemzőit.