Bogáncsfű: leírás, tulajdonságok és felhasználás

A bogáncs az Asteraceae Asteraceae családjába tartozik. Botanikai jelzése "Carduus nutans L" (latinul "Silybum marianum"-nak is nevezik).

A kultúra leírása

A gyógynövényes faház történelmi becenevét az "ördög taszító" népi képéről kapta, ami teljesen összhangban van a tisztán népi gyógymód misztikus tapasztalatával. Másképp nevezhetjük tüskés bojtorjánnak, sünnek vagy vörösfejű bojtorjánnak. Ez a lista kiegészíthető olyan nevekkel, mint a tövis, a kékfej, a tejesember és az ezüst fogkő.

Ahhoz, hogy elképzeljük, hogyan néz ki a bogáncsnövény, elég tudni, hogy egy lágyszárú bokorról van szó, vastag, egyenes szárral és szétterülő ágakkal. Rövid levelű, nagyon kemény és a végén tüskés leveleket nevelnek.

Bogáncsfű

jegyzet! A sok tövissel és fényes virággal rendelkező keféhez hasonló bokor akár 2 méter magasra is megnőhet.

A fejében nyíló virágot gazdag, élénk lila szín jellemzi. Sűrűn záródó levelek szegélye veszi körül, melynek hegyén szúrós tövis nő.

A virágzás során a bogáncsbokron sűrű lombozat között fehéres vagy szürkés-zöldes magvirágzatok nyílnak, amelyek "acene" nevű termést képeznek.

A bogáncsfű külső megjelenésével kapcsolatos információk kiegészítéseként leírhatja rizómáját (meglehetősen vastagnak és enyhén fázósnak tűnik). A gyógynövényes bogáncs nyáron, júliustól szeptemberig virágzik. Hazájának a balti államokat vagy Észak-Afrikát tekintik.

Érdekes! Ez a növény gyakran megtalálható Közép-Európa területein, ahol pusztaságokon és enyhe lejtőkön, valamint vidéki utak mentén nő. Az ilyen területeken teljesen leírhatatlannak tűnik, anélkül, hogy felhívná magára a figyelmet.

Fajták és fajták

A fűbogáncs (vagy ezüstfogkő) évelő tövisre utal, körülbelül 130 alfajból áll. Ezeknek azonban csak egy kis részét használják gyógyszerként, valamint a népi gyógyászatban. Ezek közül a növények közül a leghíresebbek a következő listában találhatók:

• Közönséges bogáncs.
• Göndör hajú és lógó tatár.
• Kisfejű fajta.

Bogáncs

Egy napsütéses szép napon ezen fajok közül az első tüskék a törzs oldalára válnak, felhős napon pedig szorosan a fejéhez nyomódnak. Az alapú gyógyászati ​​készítmények elkészítéséhez nemcsak a gyógynövény rizómáit, hanem virágait, leveleit és szárait is felhasználják. Általában az országutak mentén nő, és júniustól október végéig virágzik.

Egy megjegyzésre! A göndör bogáncs egy évelő növény, amely főként a félteke északi részein nő. A lelógó fajta egy közönséges kétévente, amely ugyanazon a szélességi fokon él, és világos színű csípőkkel rendelkezik. Ezzel szemben a kisfejű bogáncs termései barnás vagy aranysárga árnyalatúak, kis sörtékkel és éles köteggel vannak felszerelve.

Ezt a fűfajtát vetőmagos módszerrel szaporítják, vagyis a magvakat közvetlenül a talajba vetik. Ezért minden amatőr kertész szándékosan termesztheti ezt a kétéves növényt a háztáji kertjében.

A tavaszi vagy őszi vetés során a magvakat 2-2,5 cm mélységig, egymástól 40-50 cm távolságra mártják a talajba. Ez a fajta nem túl igényes a talajminőségre, azonban a könnyű, jó vízelvezetésű talajok előnyösebbek számára.

A kultúra hasznos tulajdonságai

A bogáncs minden fajtáját egyetlen közös tulajdonság egyesíti - széles körben használják a gyakorlati és a népi gyógyászatban. Szárított formában ezt a növényt teakeverékekhez adják, amelyek segítenek a következő betegségekben:

• Köhögés és hörghurut esetén.
• Vizeletvisszatartás esetén.
• Menstruációs kellemetlenségekre.

további információ. Ezt a vad típusú gyógynövényt széles körben használják gyógyító teák készítésére.

A bogáncsot más gyógynövényekkel és gyógynövényekkel kombinálva ajánljuk, amelyek jelentősen javítják az emberi szervezet állapotát. A terápiás hatás ebben az esetben jelentősen megnő, és segít megszabadulni a következő betegségektől:

• Gyomorbetegség és májbetegség.
• Bélbetegségek és bőrelváltozások.
• Fül-, torok- és orrbántalmakra.
• Ha meg kell szabadulnia az aranyértől.

A gyógynövény alapú olajokat széles körben használják a kozmetikumok gyártásában. A bogáncsot különösen nagyra értékelik abszolút ártalmatlansága miatt, aminek eredményeként a mai napig egyetlen ellenjavallatot sem találtak a gyógyszerként való alkalmazására.

Gyűjtés és előkészítés

A bogáncs földi részének begyűjtésére a legalkalmasabb időszak a júniustól augusztusig tartó időszak. A rizómák betakarításához a tavasz és az ősz első napjait tekintik a legmegfelelőbb pillanatnak. Ennek a gyógynövénynek a gyökereit két részre vágva szabad levegőn szárítják, hő és huzat jelenlétében. A jól megszárított és apróra vágott gyökereket megfelelő űrtartalmú papírzacskókba vagy pamutzacskókba csomagolják.

Fontos! Néhány evőkanál finomra vágott levendulát is adunk oda.

A gyógynövény varázslatos tulajdonságain alapuló "csodálatos" főzet elkészítéséhez a szakértők azt tanácsolják, hogy a nyersanyagot apróra vágják, és forrás vagy szentelt vízzel ellátott üstbe helyezzék, lassú tűzön forralva.

A bogáncs alapú forrázatot célszerű legalább 20 percig forralni, ezután a kapott főzetet a rendeltetésszerűen felhasználhatjuk.

Végezetül elmondható, hogy misztikus neve ellenére ez a gyógynövény kézzelfogható előnyökkel jár a gyakorlati tevékenységekben. A növényt a hivatalos orvostudomány még nem ismeri el, de gyógymódként való felhasználása meglehetősen legálisnak számít.