Baromfitenyésztők keresnek gyöngytyúk, szeretné megérteni, melyik fajtát érdemesebb venni, és miben különböznek ezek a fajták egymástól. Először általában azt kell kitalálni, hogy hol vannak az egyes fajok, és hol vannak a gyöngytyúk fajtái, mivel a neten a „fajta” címke alatt még egy keselyű is található gyöngytyúk, bár ez a madár nem fontos a produktív tenyésztés szempontjából.
Mindenekelőtt a fajokkal kell foglalkozni, hogy később ne keveredjen össze a hirdetésen szereplő cézárling vagy tojás vásárlásakor.
A gyöngytyúkok között az a közös, hogy mindegyik egyetlen ősi szárazföldről származik: Afrikából és a közeli Madagaszkár szigetéről. Mivel ezek a fajok nem termékenyek, és a róluk szóló információkra csak információs célokat szolgálnak, nincs értelme részletes leírást adni.
A modern besorolás szerint minden gyöngytyúk a gyöngytyúk családjába tartozik, amely négy nemzetségre oszlik:
A keselyűk nemzetségében csak egy faj található.
Afrika félsivatagos vidékein lakik. A madár szép, de nem háziasított.
A sötét gyöngytyúk nemzetségébe két faj tartozik: fehérhasú sötét gyöngytyúk és fekete sötét gyöngytyúk.
A nyugat-afrikai szubtrópusi erdők lakója. Bármennyire is csábító azt gondolni, hogy a fehérmellű házi fajta leszármazottja, nem az. Ez a faj szintén nem háziasított. Élőhely-pusztulás miatt bekerült a Vörös Könyvbe.
Közép-Afrika dzsungelében él. Még keveset tudunk ennek a madárnak az életmódjáról, nem is beszélve arról, hogy otthon tartották.
A tarajos gyöngytyúk nemzetség összetétele két fajt is magában foglal: a sima tarajos gyöngytyúkot és a gyöngytyúkot.
Kissé hasonló a hazaihoz, de sötét tollazatú, és sima csupasz bőrrel rendelkezik a fejen és a nyakon. A tarajos gyöngytyúk fején növekedési fésű helyett kakasfésűre emlékeztető toll található. A madár Közép-Afrikában él az elsődleges erdőben. A viselkedést és az életmódot kevéssé tanulmányozták. nem háziasított.
A Szaharától délre félszavannákban és nyílt erdőkben él. A madár enyhén zöldes tollazatú, smaragdfényben csillog, a fején fekete taréj van, úgy néz ki, mintha a gyöngytyúkot most verték volna rendesen. Ez a faj szintén nem háziasított.
A gyöngytyúk nemzetségbe csak egy faj tartozik: a közönséges gyöngytyúk.
Vadon, a Szahara-sivatagtól és Madagaszkártól délre elterjedt. Ez volt az a faj, amelyet háziasítottak, és minden hazai fajta született.
A háziasítás óta a gyöngytyúkokat főként hús céljára tenyésztik. A legtöbb fajta megtartja a vadon élő ősök méretét és súlyát, de a gyöngytyúk brojler fajtái kétszer akkora súlyúak, mint egy vadon élő madáré.
A brojler gyöngytyúk keveset ismert a Szovjetunióban. Valamilyen oknál fogva ezeket a madarakat általában kevesen ismerték. Ma a brojlerek egyre nagyobb teret hódítanak a FÁK-ban. Húsfajtaként a francia brojler gyöngytyúk a legjövedelmezőbb.
Nagyon nagy fajta, melynek hímje elérheti a 3,5 kg élősúlyt. Még a gyöngytyúk brojler fajtái is lassan nőnek a csirkékhez képest, így a francia brojlerek 3 hónapos korukban már csak 1 kg-ot érnek el.
Franciaországban a legdrágább cézártetemek súlya 0,5 kg.
A madár színe hasonló a vadon élő alakhoz, de a fej színe világosabb. Hús orientációjával ez a fajta jó tojástermelési tulajdonságokkal rendelkezik: évi 140-150 tojás. Ugyanakkor a tojások az egyik legnagyobbak, és elérik az 50 g súlyt.
Ipari tenyésztéshez ezt a madarat 400 gyöngytyúkból álló mélyalmon tartják egy helyiségben. Elméletileg a madarakat négyzetméterenként 15 madárral helyezik el. Vagyis a gyöngytyúk helye annyi, mint brojler csirkék.
Ez egyrészt helyes, hiszen a gyöngytyúk a sok toll miatt csak nagyon nagynak tűnik, maga a madár teste nem haladja meg a csirke méreteit. Másrészt ma aktív tiltakozás indult az ilyen tartalmak ellen, hiszen az ilyen zsúfolt tartalmak nem csak stresszt okoznak a madaraknak, hanem hozzájárulnak a gazdaságokban a járványok kitöréséhez is.
A magánszektorban ezek a megfontolások gyakran irrelevánsak. Még a brojler fajtájú baromfi is járkál az udvaron magánkereskedők között, és csak éjszakázni jönnek be a szobába. Ebben az esetben a madáronkénti 25x25 cm-es szabvány teljesen normális.
Az első gyöngytyúkfajta, amelyet Oroszországban, pontosabban a Szovjetunióban tenyésztettek. 1986-ban bejegyezve. A fajtát gyöngytyúkhús előállítására tenyésztették ki ipari méretekben, és tökéletesen alkalmazkodott a baromfifarmokon való élethez.
Ha nem lennének sötét szemek és a fülbevalók vörös színe, a madarakat nyugodtan feljegyezhetnénk albínóként. Fehér tollazatúak, világos csőrük és mancsaik, fehér és rózsaszín tetemük van. Ez a szín kereskedelmileg jövedelmezőbb, mint a sötét, mivel a sötét tetemek étvágytalannak tűnnek, és nem mindenki dönt úgy, hogy „fekete csirkét” vesz. A fehér caesarin hasított test esztétikailag sokkal vonzóbb.
A Volga fajtához tartozó madarak jól híznak és brojlerek. 3 hónaposan a fiatalok már 1,2 kg-ot nyomnak. Felnőttek súlya 1,8-2,2 kg.
A tojásrakási szezon ennél a fajtánál 8 hónapig tart, és ezalatt a nőstény 150, 45 grammos tojást tojhat. A kikelt csirkék biztonsága a fajtához tartozó madarakban több mint 90%.
Egykor az Unió területén a legtöbb gyöngytyúk, amelyet hús céljából tenyésztettek. Az új fajták megjelenésével a pettyes szürkék száma csökkenni kezdett.
Egy felnőtt nőstény súlya nem haladja meg a két kilogrammot. A hímek valamivel könnyebbek, súlyuk körülbelül 1,6 kg. 2 hónapos korban a császármetszés súlya 0,8-0,9 kg. Ennek a fajtának a képviselőit 5 hónapos korukban vágásra küldik, miközben a hús még nem lett kemény, és a hasított test már teljesen kialakult.
A fajta pubertása legkorábban 8 hónapos korban következik be. A madarak általában tavasszal 10 ± 1 hónapos korukban kezdenek rohanni. A szezon során ennek a fajtának a nőstényei akár 90 tojást is hordozhatnak.
A foltos szürke vonakodva kotlik, és csak két év múlva. De ha a pettyes úgy dönt, hogy tyúk lesz, kiváló anya lesz.
A csibék keltetése pettyes szürke színben 60%. Ugyanakkor a fiókák elég erősen kelnek ki ahhoz, hogy a csirkék 100%-át meg tudják menteni kiváló minőségű takarmány felhasználásával és jó körülményeket teremtve a fiókák számára.
A fotó nem közvetíti a fajta tollazatának minden szépségét. A valóságban a madárnak igazán kék tolla van kis fehér foltokkal. Mozgás közben a tollak mozognak, a gyöngytyúk pedig gyöngyházfényben csillog. Ez a legszebb fajta az összes elérhető közül. És nem is húsra érdemes beszerezni, hanem az udvar díszítésére.
De a termelési jellemzők szempontjából ez a fajta egyáltalán nem rossz. A madarak meglehetősen nagyok. A nőstény 2-2,5 kg, Caesar 1,5-2 kg. Évente 120-150 tojást rakjunk. A tojás nem a legkisebb, súlya 40-45 g.
A keltethetőség miatt a kékek még a pettyesnél is jobbak: 70%. De sokkal rosszabb a csirkék túlélésével: 52%. 2,5 hónapos korban ennek a fajtának a császármetszése átlagosan 0,5 kg.
A szibériai fajta előállításához szürke pettyeseket használtak, keresztezve őket más fajtákkal. A madarakat hideg területekre tenyésztették, és jó fagyállósággal rendelkeznek. A hidegállóság miatt ez a fajta különösen népszerű Omszkban.
A szibériai fajta tenyésztésekor a tenyésztők nemcsak a fagyállóságot, hanem a tojástermelést is növelték. Ezen gyöngytyúk termőképessége 25%-kal magasabb, mint az eredeti pettyes szürke fajtáé. A nőstények átlagosan 110, 50 g tömegű tojást hordoznak, azaz tojástermelésben a második helyen állnak a francia brojlerek után, és csak a tojóidőben lerakott tojások számát tekintve.
De súlyát tekintve a „szibériaiak” jelentősen alacsonyabbak a franciáknál. A szibériai fajta súlya nem haladja meg a 2 kg-ot.
A hústermeléshez használt fajta kiválasztásánál figyelni kell a növekedési ütemre, a hasított testtömegre és kisebb mértékben a tojástermelésre is. Ha nem tervezi a hús eladásra szánt madarakat tenyészteni, akkor egy inkubátorban tenyésztett nőstény 40 császármetszése hosszú ideig kitart egy család számára. És tekintettel arra, hogy egy hímnek 5-6 nőstényre van szüksége, akkor az összes csirke felnevelése után a császárhús egy évre elegendő.