Név: | Gyantás fekete mell |
Latin név: | Lactarius picinus |
Egy típus: | Feltételesen ehető |
Szinonimák: | Tejszerű gyanta- |
Szisztematika: |
|
Gyantás fekete tejszerű (lactarius picinus) - a Russula család képviselője. Számos más elnevezés is létezik ennek a fajnak: gyantás fekete mell és gyantás tejsav. A termőtest a név ellenére inkább barna, mint fekete.
Ez a faj a mérsékelt éghajlati övezetben nő, előnyben részesítve a vegyes és tűlevelű erdőket. Elég ritkán fordul elő. Egyedül és kis csoportokban is nő. Fenyőfák közelében található, a füves területeket kedveli. Kedvező termőidő az augusztustól szeptemberig tartó időszak.
A gomba a savas és homokos talajokat kedveli
Az érés kezdeti szakaszában a kupak domború, a legtöbb esetben éles gumóval a közepén. Felnőttkorban elterül, enyhén lehangolttá válik. Méretük 3-8 cm között változik. Felülete sima, bársonyos tapintású, a széleken enyhe él látható. Barnásbarnára festve. A sapka szélei általában világosabb árnyalatúak, mint a központi része.
A kupak alatt ereszkedő, meglehetősen gyakori és széles lemezek vannak. Fiatal példányoknál fehéres tónusra festenek, míg kifejlett példányoknál bolyhossá válnak. Ebben a fajban a lemezek többsége idővel kettészakadni kezd. Spórapor okker. A spórák oválisak, közepes méretűek, díszített felületűek.
A gyantás-fekete tejszerű lábszár hengeres, lefelé enyhén elvékonyodik. Hossza 4-8 cm, vastagsága eléri az 1,5 cm átmérőt. Szerkezete sűrű, régi példányokon belülről üreges. Az alsó felület serdülő. Alul fehér, felül barnásbarna.
A pép sűrű, törékeny, fehér vagy sárgás színű. Vágáskor rózsaszínes árnyalatot vesz fel. Sérülése esetén sűrű, fehéres tejszerű levet választ ki, amely bizonyos idő elteltével vörösre változtatja a színét. Keserű utóíze és kellemes gyümölcsös illata van.
Ez a faj feltételesen ehetőnek tekinthető. Egyes forrásokban olyan információk találhatók, amelyek szerint ez a példány keserű íze miatt ehetetlen. Ez a keserűség azonban hosszabb áztatással és forralással megszüntethető. Így lehet enni gyantás fekete tejet, de csak előkezelés után. Ezenkívül úgy gondolják, hogy ez a fajta csak só formájában alkalmas étkezésre.
Ez a példány gyümölcsös aromát áraszt
Külsőleg a gyantás fekete tejes hasonló rokonaihoz:
A gyantás fekete tejfölöket óvatosan kell gyűjteni, hogy ne károsítsák termőtestüket, mivel különösen törékenyek. Ezenkívül ajánlott le a kalapjukkal egy jól szellőző edénybe, például egy fonott kosárba fektetni őket. Ez a faj csak előkezelés után alkalmas étkezésre, ami egy napos áztatásból, majd legalább 10-15 perces forralásból áll. Ezt követően a gyantás fekete tejesből néhány étel főzhető, ez a típus különösen alkalmas pácolásra, savanyításra.
A gyantás fekete tejes nyár végétől kora őszig növekszik, a mikorrhiza főleg fenyőkkel képződik. A pép kesernyés íze miatt egyes szakkönyvek ehetetlen gombák közé sorolják, azonban hosszan tartó áztatással sós formában is fogyasztható.