A méhek tenyésztése hatalmas iparág, megvannak a maga sajátosságai. A tél beköszöntével a méhészek munkája nem ér véget. Azzal a feladattal kell szembenézniük, hogy a méhcsaládokat megőrizzék a további fejlődés érdekében. A méhek teleltetésének megtervezésével kapcsolatos egyik legfontosabb kérdés, hogy miként hagyjunk mézkeretet a méheknek télre. Kiemelten fontosak a méhcsaládok fajtái, a táplálék mennyisége és a téli fenntartás feltételei.
A méhek egész télen aktívak maradnak. A családoknak minőségi táplálékra van szükségük a teleléshez. A méhészek előre megtervezik a méz mennyiségét, amelyet a méheknek kell hagyniuk a télre.
A telelés a régió éghajlati viszonyaitól függ. A tél egyes területeken akár 5 hónapig is eltarthat. A méhkaptár védelme és a rovarok megóvása érdekében ajánlatos előre gondoskodni a feltételek megteremtéséről. A méhek téli tartásának kétféle feltétele van:
A takarmánytermék mennyiségét több kritérium határozza meg:
Az ország északi régióinak méhészei megerősítik azt az adatot, hogy a kaptárban lévő átlagos méhcsaládnak 25-30 kg mézet kell hagynia télre. Az ország déli és nyugati részén elegendő 12-18 kg összmennyiségű takarmányt hagyni.
Kiszámolhatja, hogy mennyi mézelő méhre van szüksége a télre, figyelembe véve a méhfajtát, a régió adottságait, a termékhozamot.
méhfajtát | hozzávetőleges mennyiségű méz | specifikációk |
Közép-orosz | 25-30 kg-ig | ellenáll az alacsony hőmérsékletnek, a virágtípusok megfelelőek |
hegyi kén kaukázusi | 20 kg-ig | fagyálló, otthoni körülmények között képes a hajdinára telelni |
Kárpáti | 20 kg-ig | nem viselik el az alacsonyabb hőmérsékletet, a mézharmat és a hanga kivételével őshonos területen telelnek egyetlen fajon sem |
olasz | 18 kg-ig | nem alkalmas a súlyos télű területeken való tartásra, elviseli a virágfajták telelését |
Egyes méhészek kiszámítják a méheknek a télre szükséges méz mennyiségét, egy bizonyos kolónia által a szezon során termelt mézmennyiség alapján:
Ezek statisztikai adatok, amelyek mutatói régiónként változhatnak.
A meghagyandó méhsejteket előzetesen átvizsgálják. 2 kg-nál kevesebb készítményt nem tartalmazhatnak, a sejteket jól le kell zárni. Ebben az állapotban a méz jobban megőrződik, nem savanyodik el és nem veszíti el előnyös tulajdonságait.
A telelésre hagyott fajták eltérőek lehetnek. Ne használjon hanga és mézharmat fajokat. A mézharmatmézet a levelekről gyűjtik be, és parazita rovarokból származó dextrineket és fehérje-metabolitokat tartalmazhat. Télen veszélyes a rovarokra a mézharmat-keveréket tartalmazó táplálék. A készítményben található alkálifémek megtelepednek a méhek beleinek falán, és végzetes emésztési zavarokhoz vezetnek.
Az ilyen probléma elkerülésének egyetlen módja, ha teljesen eltávolítjuk a méhharmatot a kaptárból.
A gyors kristályosodásra hajlamos fajták nem alkalmasak telelésre. Ezek keresztesvirágú növényfajtákból, valamint eukaliptuszból és gyapotmagból gyűjtött fajok. A pomor kockázatának csökkentése érdekében a következőket kell tennie:
A napraforgó olyan fajta, amelyet olajos magvakból, napraforgóból szüretenek. A glükóztartalom tekintetében vezető szerepet tölt be. Sok méhész megtanulta táplálékként használni, amit télre hagynak. A termék fő hátránya a gyors kristályosodás.
Napraforgófajta télen történő használatakor további takarmányozásra van szükség. Ehhez a saját készítésű cukorszirup alkalmas, amelyet a kaptárokhoz adnak.
Néhány szabály, amely segít átvinni a méhek telelését a napraforgómézre:
A fajta egy keresztes virágú növényről, a repcéről szüretelik, amely szelektív keresztezés eredményeként jelent meg. Ezt a fajtát a gyors kristályosodás jellemzi.
A repcemézet nem ajánlatos telelésre hagyni. Azok a méhészek, akik kolóniák tenyésztését tervezik, és minőségi termék szállítójaként értékelik hírnevüket, virágzás közben repcemézet pumpálnak ki, és más fajtákat hagynak telelni.
A méhek repcemézzel való áttelelése a déli vidékeken lehetséges, de ezt a felmerülő problémák bonyolíthatják. A repcefajta kristályosodását a megnövekedett keményedési sebesség jellemzi. A méhcsalád további fennmaradásához cukorsziruppal kell táplálni. A szirup fő takarmányanyagként való felhasználása tavaszi halálhoz vezethet.
A hajdinát hajdinavirágból szüretelik, sötétbarna árnyalat jellemzi. Jótékony tulajdonságai vannak. A hajdina méz többféle emberi betegség kezelésére is alkalmas, telelő méheknek azonban nem javasolt. A hajdina fajta kategorikusan alkalmatlan a Nyugat- és Közép-Szibériában található gazdaságok számára. Használatakor tavaszi nosematosis figyelhető meg a méheknél, melynek következtében a legtöbben elpusztulnak, a többiek pedig legyengülve hagyják el a telelést.
Szibéria területén a hajdinát jóval azelőtt kiszivattyúzzák a kaptárból, hogy a méhcsaládok felkészüljenek a telelésre.
Az ország európai részén a hajdinát a hőmérsékletváltozások miatti kristályosodás időpontjának eltolódása miatt tartják telelésre alkalmasnak. Teleltetésre hagyják, de kiegészítő táplálékot saját készítésű cukorsziruppal biztosítanak.
A méhészet, mint iparág statisztikát vezet a nektár minőségéről és mennyiségéről, az összegyűjtött adatok megkönnyítik a méz teleltetésének tervezését. A legjobb választás, amely alkalmas a családok téli tartására, minimalizálja a nosematosis kialakulásának kockázatát és csökkenti a tavaszi elhullás arányát, a virágfajta kiválasztása.
Ide tartozik a hárs, fű, édes lóhere, tűzfű, akácfajták. Ezek a fajok népszerűek a piacon, így a méhészek időnként pénzt takarítanak meg, amikor kiszámolják a télire hagyandó termék mennyiségét.
Emellett figyelembe kell venni a takarmányméz készletét, amelyet hiány esetén a kaptárban kell hagyni a méhek számára télre. A telelőhelyiségtől elkülönítve kell tárolni, és egy családnak körülbelül 2-2,6 kg-nak kell lennie.
A kiegészítő táplálék hozzáadása előtt a méhészek előkészítik a fészket a télre. A méhek élettartama alacsony hőmérsékleten a fészek állapotától függ. A fő feltétel a takarmány felszerelése: mennyisége a méhcsalád erősségétől függ.
A kereteket teljesen meg kell tölteni mézzel és le kell zárni. Teljes méz vegyük figyelembe a 2 vagy 2,5 kg termékkel töltött kereteket.
A fő élelmiszertermék a könnyű fajták, a méhész feladata ősszel a mézharmat szennyeződések ellenőrzése. Az adalékanyagot tartalmazó terméket nem hagyjuk télre, hogy kizárjuk a Pomort.
Ennek többféle módja van:
A telelés során további önteteket adnak hozzá cukorszirup, cukorka vagy természetes méz formájában. Táplálja a méheket a család méretétől és állapotától függően.
A családok közelgő telelésre való felkészülésének időszakai régiónként eltérőek. Ahol hideg telek uralkodnak, alacsony éjszakai hőmérséklet mellett, ott szeptemberben megkezdődnek az előkészületek. A déli régiók később, október elején készülnek a telelésre.
A keretek helyzetét a kaptárban a következő követelmények határozzák meg:
Minden méhész ismeri a mézkereteket a méhek számára télre. A méhcsalád további élete a méz mennyiségétől, a helyes telepítéstől, a fészek kialakításától függ. A takarmányfajta megválasztása befolyásolja az imágók erejének fejlődését, tavaszi beköszöntét és a méhészet jövője érdekében végzett munkát.