A tuja a ciprusfélék családjába tartozó kis egylakú örökzöld fa (ritkábban cserje). Ez a család 5 fajt foglal magában, amelyek Észak-Amerika és Kelet-Ázsia régióiban honosak. A természetes élőhelyen ennek a tűlevelű kultúrának a szaporodása vetőmaggal vagy vegetatív úton történik. A faiskolákban és kerti tájakon azonban a tuják szaporítása más módszerekkel történik, amelyek közül az egyik a dugványozás. A tuja dugványok jelentősen időt és erőfeszítést takaríthatnak meg a magok csírázásához, valamint a kész palánta vásárlásához.
Mindenki számára, aki először vágja le a tűlevelűt, fontos tudnia a tuja otthoni dugványokkal történő tenyésztésének minden árnyalatát, szabályát és jellemzőjét.
Otthon a tuját gyakran többféle módon szaporítják: például tűlevelűt növeszthet egy gallyból, vagy vetőmag módszerrel. A tuja magvak szaporításával meglehetősen egészséges, magas állóképességű példányokat kaphat meglehetősen rövid idő alatt, jelentős pénzügyi költségek nélkül. A vetőmag-módszer lehetővé teszi bármilyen fafajta és fafajtának szaporítását, azonban ennek a módszernek jelentős hátránya van: a kinőtt palánták nem felelnek meg 100%-ban a szülői formának, és megjelenésükben és dekoratív tulajdonságaikban is eltérések lehetnek. A thuja gallyakból történő termesztésének hátránya is van: ezzel a szaporítási módszerrel a növények legfeljebb 70-80% -a maradhat életben.
Ellentétben a magszaporítási módszerrel, amely körülbelül 6 évig tart, van egy másik módja a tuja nemesítésének - dugványok. Ha tuja dugványokat szaporít, sokkal gyorsabban láthatja az eredményt - már 2-3 év múlva, amikor fiatal, egészséges növényeket kapnak, amelyek teljesen alkalmasak a kert tereprendezésére. Ráadásul a dugványokból termesztett palánták sokkal szívósabbak és életképesebbek, mint a magvakkal szaporítottak. Az ilyen növények sokkal gyorsabban és jobban alkalmazkodnak a terület éghajlati viszonyaihoz, mint a más helyről hozott példányok.
A tuja dugványokkal történő szaporításához rendkívül fontos a még nem merev, legfeljebb 3 éves növény megfelelő ágainak kiválasztása. Optimális a legfeljebb 0,5 m hosszú zöld ágak kiválasztása kis mennyiségű fával a csúcson. A legjobb ezt felhős napon (reggel) megtenni.
Sok kertész úgy véli, hogy a tuja vágása és az ültetési anyagok betakarítása összetett folyamat, amely sok erőfeszítést igényel, de ez nem így van. A szár egy adott időpontban (április közepén) megfelelő helyről történő helyes levágásával a tűlevelű gyorsan szaporítható, és 4-5 hét alatt 5-7 cm-es gyökeret hozó palántát kaphat.
A dugványok vágásakor fontos betartani a következő szabályokat:
A növények talajba ültetése előtt a szakértők azt javasolják, hogy az ültetési anyagot olyan gyógyszerrel kezeljék, amely serkenti a gyökérképződést (Epin, Ecopin, Kornevin stb.). d.). A szárat a készítménybe mártjuk, és 30 percig a szabad levegőn áztatjuk.
A szakemberek nem javasolják a tuja ültetésének elhalasztását a dugványok átvétele után, mert elveszíthetik dekoratív tulajdonságaikat, és a növény gyökerei kiszáradhatnak. Ha azonban nincs lehetőség az efedra azonnali elültetésére, a legjobb megoldás az, ha a dugványokat nedves ruhával csomagoljuk be, és rövid időre hűvös helyre helyezzük.
A tuját dugványokkal bármely évszakban szaporíthatja, de érdemes figyelembe venni, hogy az év különböző időszakaiban a tuját másképp vágják. Például, amikor a tűlevelűt ősszel szaporítják, a növénynek azonnal biztosítania kell az optimális hő- és nedvességszintet a téli növekedéshez.
A szakemberek a tavaszt tartják az egyik legoptimálisabb évszaknak a tuja dugványos szaporítására, mert:
Nyáron a tuját leggyakrabban dugványokkal vágják június utolsó évtizedében, amikor a növekedés második szakasza kezdődik. Érdemes azonban emlékezni arra, hogy a gyökeresedési folyamat nem megy azonnal, és a palánták megvárják a következő évet. A dugványok betakarítását áprilisban végzik zöld egynyári hajtások felhasználásával. Ha nyáron szaporítja a tuját, télen és a növény felébredéséig érheti el a legerősebb gyökérrendszer kialakulását a palántában. Javasoljuk, hogy a talajt a jövőben a tuja ültetési helyéről vegye ki: akkor az alkalmazkodás szintje és a várható élettartam jelentősen megnő.
A tuja őszi dugványos szaporodása rendelkezik a legtöbb tulajdonsággal. Sok kertész az őszi időszakot tartja ideális időszaknak a tuja vágására, mert akkor többszörösére nő az esélye, hogy egészséges és szívós példányokat kapjanak. Ősszel lelassul a nedváramlás folyamata, ami csökkenti a nedvességhiány miatt elpusztuló ágak számát. Érdemes azonban megfontolni, hogy a vegetatív nyugalmi időszakban a gyökeresedés több időt vesz igénybe, mint az aktív növekedés során. A legjobb az ágak betakarítását októberben, a felhős napok egyikén, amikor a fák levelei intenzíven morzsolódnak. Fontos az is, hogy gondosan megközelítse a fa és az ágak kiválasztásának folyamatát. Annak érdekében, hogy a palánta megfelelő koronát képezzen, jobb, ha a fa tetejének területéről hajtásokat szed. A különösen magas tujákon célszerű legalább 3 éves ágakat választani.
Az őszi fáról való ágak levágásának elve változatlan marad: le kell vágni a hajtásokról úgy, hogy a végén legyen egy része a lignifikált kéregnek - a „sarok”, amelynek olyan hosszúnak kell lennie, mint lehetséges. A vágást olyan helyeken végezzük, ahol a kéreg már elkezdett távolodni. Ezenkívül jobb, ha minden levelet levágunk a saroktól legfeljebb 30 mm-re.
Figyelni kell a dugványok őszi gondozásának jellemzőire a gyökeresedés során:
A tuja szaporítása dugványokkal télen otthon nem különösebben nehéz, ráadásul ebben a szezonban van a legtöbb idő a kertészkedésre. Fontos azonban figyelembe venni: a téli időszakra jellemző a magas növénypusztulás, ezért a tuját a legnagyobb körültekintéssel kell vágni.
A videóból további információkat tudhat meg a téli otthoni tuja dugványok jellemzőiről:
Az otthoni dugványokból származó tuja termesztése többféle módon történhet, amelyek mindegyikének megvannak a maga sajátosságai és árnyalatai:
A tuja szaporítása dugványokkal egy edényben vízben az egyik legszerényebb növénynemesítési lehetőség, amely nem igényel sok erőfeszítést. Elegendő mennyiségű vizet gyűjtünk egy tégelybe vagy egy kellően nagy tartályba, és helyezzük bele a hajtásokat úgy, hogy a növény „sarka” 3-4 cm-re elmerüljön. Nagyon fontos gondoskodni arról, hogy ne legyenek levelek a vízben, különben megindulhat a bomlási folyamat.
A hajtás és a tégely méretétől függően egy edényben 1-5 ágat lehet levágni 1-5 ágról. Erősen nem ajánlott több növényt egy tégelyben szaporítani, mert akkor nem kapnak elegendő tápanyagot a vízben.
Amint a víz piszkossá válik és elpárolog, frissre kell cserélni. A bomlási folyamat megelőzése érdekében néhány apró kálium-permanganát kristályt kell a vízhez adni. A tuja tégelyes dugványos szaporítása során azt is figyelembe kell venni, hogy a hajtások a szárazföldön gyorsan kiszáradnak, ezért a tartályba való visszahelyezés előtt nedves ruhával kell becsomagolni őket.
A dugványokkal ellátott tégelyt szórt fényű, hűvös helyre kell helyezni. A gyökérnövekedés ütemétől függően a dugványokat talajjal ellátott tartályba kell ültetni. Erős világítás hiányában a gyökérrendszer fejlődése sokkal gyorsabban megy végbe. A gyökérnövekedés gyakran több hónapig tart, majd a növények készen állnak az ültetésre. A tuja tégelyben lévő dugványból történő reprodukálása lehetővé teszi, hogy viszonylag rövid idő alatt, sok gond és erőfeszítés nélkül egészséges hajtásokat kapjon az ültetéshez.
Nincs szükség sok tudásra és készségekre ahhoz, hogy a tuja dugványokat a talajban otthon szaporíthassa. A fő feladat a konténerek megfelelő előkészítése. Ehhez használhat kálium-permanganát oldattal kezelt folyami homokkal ellátott tálcát vagy külön 0,5 literes tartályt. A raklapban lévő dugványokat 3x5 cm-es séma szerint kell elhelyezni 2-3 cm-es gyökeresedési mélységgel, konténer használatakor 3-5 darabra ültetik. Aljzat létrehozásához keverje össze a homokot és a tőzeget 1: 1 arányban.
Amikor a tuját az aljzatba vágják, folyamatosan figyelje a talaj nedvességtartalmát. A műanyag fólia segít fenntartani a talaj optimális nedvességtartalmát, valamint a napi permetezést.
A tuja szövetbe vágása az egyik legegyszerűbb és leghatékonyabb módszer a növény szaporítására. Ugyanakkor jelentősen csökken a jövőbeli tűlevelű gyökérrendszer rothadásának kockázata. A tűlevelű szaporításához műanyag zacskót, kis ruhadarabot, mohát (sphagnumot), bármilyen növekedési serkentőt készítenek.
A mohát 2-3 órán át hideg, forralt vízben kell áztatni. Ezt követően a szövet közepére helyezzük, és a dugványokat egymástól kellő távolságra a tetejére helyezzük. Ezután a szövetet meg kell hajlítani úgy, hogy a növények zöld része elrejtse benne. Ezután az anyagot kötéllel vagy rugalmas szalaggal húzzák. A dugványos köteget egy zacskóba kell tenni, és jól megvilágított helyre kell tenni (az ablak ideális lenne egy lakásban).
A tuja kanóccal történő levágása több időt és erőfeszítést igényel, azonban ez a módszer biztosítja a dugványok maximális túlélését az ültetési helyen. A kultúra szaporításának ezen módszerének fő jellemzője a fák és cserjék dugványainak gyökereztetése.
A tuja kanóccal való gyökereztetésének folyamata több szakaszból áll:
Az első gyökerek már 3-4 hét után láthatók, és ősszel a növények készen állnak az iskolába való átültetésre.
A tuját ezzel a módszerrel a legjobb tavasszal szaporítani, amikor a tűlevelűek aktív növekedése megindul. A műveletek sorrendje a következő:
A növény ilyen módon történő levágása meglehetősen egyszerű és hatékony, mivel a burgonya jól tartja a nedvességet, ami lehetővé teszi, hogy gyorsan ültetésre készen álljanak az egészséges tuja példányok.
Nem igényel nagy erőfeszítést a tuja otthoni szaporítása. A palánták megfelelő gondozása azonban képes megőrizni és javítani a növény dekoratív tulajdonságait, valamint meghosszabbítja élettartamát. Van néhány egyszerű szabály a dugványok gondozására, amelyek betartásával egészséges tűlevelű fát nevelhet.
A tuja dugványok első gyökerei két hónap múlva kezdenek megjelenni. Ebben az időszakban a gyökérrendszer kiszáradásának veszélye is csökken, így kevésbé lehet aggódni a nedvességszint fenntartása miatt.
Közvetlenül a tuja dugványok első gyökereinek megjelenése után a növényeket áthelyezik egy shkolkába (speciális kerti ágyás), ahol a következő 2-3 évig érnek, amíg állandó helyre nem ültetik át. Az ősszel betakarított ágakat a következő évben át kell ültetni, tavasszal - szeptemberben. Ehhez szüksége van:
Ezt követően fontos, hogy kövesse az egyszerű szabályokat: rendszeresen öntözze meg a talajt és távolítsa el a gyomokat a helyről. 2-3 év elteltével a fiatal palánták megerősödnek, felnőnek és készen állnak az állandó helyre történő átültetésre. Ezután a tuja sikátorok, sövények és egyéb tájkompozíciók készítésére használható.
A talajba ültetés után a tuja aktívan növekedni kezd. Ahhoz, hogy egy buja, több törzsű fát kapjunk, jobb, ha ebben az időszakban kezdjük meg a kialakulását. Ennek érdekében jövőre le kell vágni a központi "csatornát" a tavalyi fával. Az ilyen metszés után a tuja egy ideig leáll, és az alsó részen az orrmelléküregek helyén új ágak kezdenek növekedni, amelyek ezt követően több szárból álló rendszert alkotnak, majd a tűlevelű sokkal csodálatosabb lesz.
A tuja otthoni gyökereztetése meglehetősen egyszerű, de még egy ilyen egyszerű folyamat során is nehézségek merülhetnek fel. A tűlevelű szaporítás megkezdése előtt fontos, hogy megismerkedjen a lehetséges problémákkal és azok kiküszöbölésének módjaival.
A fehér penész kialakulásával a tuja dugványokon még a tapasztalt kertészek is gyakran találkoznak tűlevelűek vágásakor. A fiatal hajtásokon való megjelenésének több oka is lehet:
Miután fehér penészt talált a tuja dugványokon, ne rohanjon kidobni. Először a palántákat alaposan le kell mosni tiszta vízzel, majd világos rózsaszínű kálium-permanganát oldattal. A forma lemosása után a dugványokat egy ideig vas-szulfát oldatba kell helyezni 500 g/10 liter víz arányban. A vasvitriol Fundazollal vagy Quinozollal is helyettesíthető: ezekbe a növényeket 2-3 órára oldatkoncentrációban kell elhelyezni a használati utasítás szerint. A dugványok feldolgozása után jól meg kell szárítani és további tárolásra kell hagyni.
A következő penészesedést homokkal megelőzheti, de a legjobb, ha a növényeket speciális műanyag zacskókban tárolja, amelyeken lyukak vannak a levegő bejutására. Ha kis számú dugványt műanyag zacskóba helyez, először kötegekbe kell kötni, és nedves ruhával vagy papírral becsomagolni. A tuja dugványok műanyagban történő tárolása lehetővé teszi, hogy bármikor ellenőrizhesse a növény biztonságát, és szükség esetén további szellőzést biztosítson.
A tuja dugványok szárítása gyakran tavasszal történik, amikor a levegő aktívan felmelegszik. A dugványokat azonnal a legárnyékosabb helyre kell vinni, és speciális stimulánsokkal kell kezelni: 2 alkalommal HB-101 készítmény segítségével vagy 3-4 alkalommal Epin vagy Zircon segítségével Cytovittal kombinálva, szünetekkel 7-14 nap. A növényeket fitosporinnal is permetezni kell, hogy megelőzzük a gombás fertőzések kialakulását.
A tuja dugványok kiszáradásának másik oka lehet a hajtások közötti helyhiány, amikor a palánták nem kapják meg a megfelelő mennyiségű tápanyagot. Éppen ezért rendkívül fontos a növények közötti távolság figyelése, és szükség esetén a dugványok áthelyezése egy tágasabb edénybe.
A tui dugványok az egyik legelterjedtebb módszer a növény otthoni szaporítására, amely számos előnnyel is rendelkezik más módszerekkel szemben. A tuja viszonylag rövid időn belüli vágására számos mód és technika létezik, amelyek közül könnyű kiválasztani a legmegfelelőbb módszert. A növények szaporítása előtt azonban fontos megismerkedni az egyes vágási módszerek jellemzőivel, a lehetséges problémákkal és a palánták további gondozásának szabályaival.