Toggenburg kecske: karbantartás és gondozás
A kecsketartás és tenyésztés olyan izgalmas tevékenység, hogy nem lehet csak késlekedni. Sokan azért kezdenek kecskét kezdetben, hogy környezetbarát és nagyon egészséges tejet biztosítsanak valamilyen egészségügyi problémával küzdő gyermeküknek. De aztán, miután ezekhez az okos és gyönyörű állatokhoz kötődtek, nem tehetik meg, hogy bővítsék állományukat, amíg el kell gondolkodniuk lakóhelyük megváltoztatásán a kívánt számú kecskék etetése és fenntartása érdekében. A fajtaválasztás mindig érdekes, hogy kipróbáljunk valami újat, néhány érdekes tulajdonsággal és tulajdonsággal. A Toggenburg kecskefajta mind megjelenését, mind tulajdonságait tekintve az egyik legérdekesebb tejelő fajta a világon. Kár, hogy hazánkban ez a fajta nem túl ismert, bár széleskörű elterjedésének bőven megvan az oka.
A fajta története
Ez a fajta, mint sok más tejelő kecske, Svájcból származik. Nevét az azonos nevű Toggenburg-völgyről kapta Svájc hegyvidéki részén. A toggenburgi kecske a világ egyik legrégebbi tejelő fajtája, mivel a méneskönyvet 1890 óta vezetik! Ezt a fajtát a helyi svájci kecskék más országok és régiók különböző képviselőivel való keresztezésével kapták.
Más országok érdeklődtek a toggenburgi kecske iránt, és aktívan exportálták az állatokat, hogy hazájukban tenyészthessék őket. Természetesen néhány módosítás történt a fajtában, Angliában és az USA-ban például a Toggenburg kecske sokkal magasabb termetű és rövid szőrű. Ennek eredményeként ma olyan fajták léteznek, mint a British Toggenburg (elterjedt Angliában és az USA-ban), Noble Toggenburg (elterjedt Svájcban), Türingiai erdő (Németországban gyakori). Az is ismert, hogy cseh barnát is a toggenburgi fajta alapján kaptak.
A 20. század elején, még az első világháború előtt Oroszországba is importáltak a toggenburgert. Ezek a kecskék a leningrádi régió területére kerültek, és további sorsuk teljesen ismeretlen. Eddig Leningrádban és a szomszédos régiókban találkozhattunk olyan kecskékkel, amelyek színükben a toggenburgira emlékeztetnek.
A fajta leírása
Általánosságban elmondható, hogy a Toggenburg kecskék kisebbek, mint a többi gyakori tejelő fajták: Saanen, alpesi, núbiai. A fajtaszabványt meglehetősen szigorúnak tekintik: a kecskék marnövekedésének legalább 66 cm-nek, a kecskéknél pedig legalább 71 cm-nek kell lennie. A kecskék súlyának legalább 54 kg-nak, a kecskéknek pedig legalább 72 kg-nak kell lennie.
A fajta fő megkülönböztető jegye a szín: a test nagy részét a barna minden árnyalatú szőrzete borítja - a sárgás sárgás színűtől az étcsokoládéig. A pofa előtt fehér vagy világos folt található, ami aztán két, szinte párhuzamos csíkká alakul, a kecskefülig nyúlva. A lábak legalsó része is fehér. Ugyanolyan színű medence a farok hátsó részén.
A gyapjú lehet hosszú vagy rövid, de nagyon puha, finom, selymes. Gyakran hosszabb a háton, a gerinc mentén és a csípőn.
Felálló fülek, meglehetősen keskenyek és kicsik. A nyak meglehetősen hosszú és kecses. A test nagyon harmonikusnak és elegánsnak tűnik. Lábak erősek, hosszúak, hátuk egyenes. A tőgy nagyon jól fejlett.
A Toggenburg fajta jellemzői
Ennek a fajtának a kecskéit az állóképesség, a különféle fogvatartási körülményekhez való jó alkalmazkodóképesség jellemzi, csak a hőt rosszabbul kezelik, mint a hideget.
A laktációs időszak átlagosan 260-280 napig tart. Ebben az időszakban a toggenburgi kecske 700-1000 liter tejet tud termelni, amelynek átlagos zsírtartalma körülbelül 4%. Vannak olyan esetek is, amikor ennek a fajtának néhány kecskéjében a tej zsírtartalma elérte a 8%-ot. Úgy tartják, hogy a toggenburgi kecsketej ideális a sajtkészítéshez.
A toggenburgi kecskék termékenysége meglehetősen magas, 8-9 havonta 1-4 gidát tudnak hozni. Csak normál körülmények között egy ilyen kezelés meglehetősen káros a kecske testére, amely gyorsan elhasználódik. Ezért jobb, ha évente többször nem adunk a kecskének cicát.
A fajta előnyei és hátrányai
A Toggenburg kecskefajta világszerte elterjedt a következő előnyei miatt:
- Gyönyörű és impozáns megjelenésűek, nagyon kellemes tapintású szőrzetük van, olyannyira, hogy egyes országokban ebbe a fajtába tartozó kecskéket gyapjúért tartják.
- Ellenáll a hideg éghajlatnak és könnyen alkalmazkodik az alacsony hőmérsékletekhez.
- Meglehetősen magas a tejhozamuk, amely nem változik az évszaktól függően - például télen nem csökken.
- Érezd jól magad a hegyekben.
- Jó termékenységi mutatókkal rendelkeznek.
- Nyugodt karakterük van, nagyon ragaszkodnak a tulajdonoshoz és szokatlanul okosak.
A fajta hátrányai közé tartozik, hogy az általuk termelt tej ízét jelentősen befolyásolja a kecske rendelkezésére álló takarmány összetétele és minősége.
Ezért nagyon fontos, hogy a kecske rendszeresen megkapja a szükséges táplálék-kiegészítőket ásványi anyagok és vitaminok formájában, valamint a kréta- és sótartalom napi étrendjében feltétlenül szükséges.
Gyászruha
Mivel a Toggenburg fajta fő megkülönböztető jellemzője a sajátos színe, sok hasonló vagy nagyon hasonló színű kecskét nevezhetünk gátlástalan toggenburgi tenyésztőnek.
De még mindig létezik a Saanen fajtának egy különleges fajtája, az úgynevezett sable.
Sok kecsketenyésztő, aki ismeri a Saanen fajtát, tudja, hogy a gyapja fehér. De mindkét fajtának, mind a Saanennek, mind a Toggenburgnak rokon gyökerei vannak Svájcban, és ezért tartalmazhatnak rokon géneket is, amelyek egy adott tulajdonságért felelősek. A Saanen fajta kecskéiben van egy recesszív gén, amelynek szerepe a fehértől eltérő színre festett utódok megjelenésére korlátozódik. Zaanenok e színes leszármazottait sableknak nevezik. Ma már a világ egyes országaiban külön fajtaként ismerik el őket. Hazánkban pedig sok tenyésztő szívesen tenyészt sablet. De a probléma abban rejlik, hogy meglehetősen gyakran születnek köztük olyan babák, amelyek színükben teljesen megkülönböztethetetlenek a Toggenburs-től.
Karbantartás és gondozás
A toggenburgi kecske, mint fentebb már említettük, nem túl jól tűri a meleget, de rendkívül jól alkalmazkodik a hideghez. Ezért a legjobb, ha a középső sáv körülményei között, sőt északon tartjuk. Télen a kellő gyapjútakarás miatt a kecskék jól szigetelt istállóban is tarthatók plusz fűtés nélkül. Bár kívánatos, hogy a hőmérséklet az istállókban télen ne csökkenjen + 5 ° C alá. Minden kecskének külön istállónak kell lennie faággyal. A legjobb, ha enyhe lejtős betonpadlót helyezünk el, hogy a hulladék elfolyhasson, ezt szalmával kell lefedni, amelyet rendszeresen cserélni kell. A kecskék nem bírják a nedvességet, ezért elengedhetetlen egy jó szellőztető berendezés a kecskeházban.
Nyáron, a legeltetési időszakban a kecskének csak elegendő területre van szüksége a legeltetéshez, friss ivóvízre és rendszeres takarmányozásra ásványi anyagok és vitaminok formájában (kréta és só szükséges). Télen biztosítani kell az állatokat megfelelő mennyiségű jó minőségű szénával, változatos gyökérnövényekkel, különféle fafajták seprűjével, valamint gabonakiegészítővel, ami fejenként akár napi 1 kg is lehet.
Így ha egy szép megjelenésű, kiegyensúlyozott karakterű, hideg klímánkhoz igazodó, jó fejős kecskét szeretne, akkor érdemes a Toggenburg fajtát keresni.
