Minden méhész tudja, milyen fontos felkészíteni a méheket a télre. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a téli felkészülés folyamata a legfontosabb és legdöntőbb pillanat minden méhészetben. Az őszi időszakban a szén-dioxid koncentrációja jelentősen emelkedni kezd, a méhek öregedni kezdenek, és az alacsony hőmérsékleti viszonyok következtében ezek a folyamatok súlyosbodnak. Éppen ezért ajánlatos a méhek telelését úgy megszervezni, hogy az esetek száma minimális legyen. Ezenkívül a téli időszakban a rovarok megőrzik egészségüket és energiájukat a tavaszi átrepüléshez.
A rajzási folyamat általában augusztusban ér véget. Ebben az időszakban a drónok teherré válnak a méhcsalád számára, miközben fogyasztják a mézet, amely jelenleg sokkal megbecsültebb. Mivel a rovarok megkezdik a telelésre való felkészülést, minden lehetséges módon igyekeznek menteni a mézet, aminek eredményeként a drónok kiszorulnak a kaptárból. Kétségtelen, hogy ezt sokkal korábban is meg lehetett volna tenni, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a fokozott mézgyűjtés időszakában erre nincs idő.
A méhek sok tekintetben hasonlítanak az emberekhez, és a kemény hidegre számítva igyekeznek a lehető legjobban szigetelni házukat. A rovarok nemcsak a kaptárukat próbálják megvédeni a hidegtől, hanem más rovarok behatolásától is, akik élelmiszer-készleteket akarnak ellopni.
Az őszi időszakban a rovarok a propolisz segítségével bezárják az összes meglévő rést, csökkentik a bejáratokat. Ilyenkor éjszaka is őrzik a kaptár bejáratát, mivel a méhek félnek attól, hogy kívülről ellopják a mézet. A méhek nagyon agresszívvé válnak, aminek következtében akár egy közelben futó kölyökkutyát is megtámadhatnak.
Ha hibát követ el a méhcsaládok telelésre való előkészítése során, tömeges halált figyelhet meg. A probléma kiküszöbölése érdekében ajánlott néhány alapvető szabályt betartani az előkészítő munka során:
E szabályok betartásával nem félhet az esetektől és betegségektől.
A méhek telelésre való megfelelő felkészítése érdekében fontos megérteni, hogy minden munkát a fagy beállta előtt el kell végezni. A tervezett őszi felülvizsgálat során ajánlatos ellenőrizni, hogy a kaptárak mennyire felkészültek a közelgő hideg időjárásra. A megfelelő következtetések levonása és a jövőbeni megfelelő előkészítés érdekében a következő pontokra kell figyelnie:
Így a méhészetben a télre való felkészülés egy audittal kezdődik, melynek eredményeként a méhész feltárja a kaptárak összes gyenge pontját, és a meglévő hiányosságok kiküszöbölése érdekében tervet készít a méhészetben a további munkákra. Sok szakértő azt tanácsolja, hogy az utolsó kenőpénz befejezése után készítsék fel a méheket a hidegre. A munkavégzés során a lehető legóvatosabbnak kell lenni, ami nem zavarja meg a rovarok életciklusát.
A méhészek augusztus elejétől kezdik meg a méhek téli felkészítését. Ebben az időszakban nemcsak a kaptárakat, hanem magukat a méhcsaládokat is alaposan megvizsgálják. Az ilyen vizsgálatok során gyenge és fertőzött családokat azonosítanak. Ha a rovarok fogékonyak a betegségekre, azonnal meg kell tenni a kezelést, különben a méhek nem élik túl a telet.
Az erős családoknak fiatal kaptárkirálynővel télen távozniuk kell. Gyakran előfordul, hogy a méhészetben gyenge kolóniák vannak, ilyenkor ezeket más rovarokkal kell kombinálni, hogy a méhek életben maradjanak.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a méhészek augusztusban kezdik felkészíteni a méheket a télre. Ebben az időszakban figyelemmel kell kísérni, hogy a rovarok mely növényekről gyűjtik a virágport további feldolgozás céljából. Ez annak köszönhető, hogy fennáll annak a lehetősége, hogy rovarok hanga- vagy mézharmatmézet visznek a kaptárba. Ha ilyen termékeket találtak, azonnal el kell távolítani a kaptárból.
Ha télen a méhek mézharmatmézet esznek, hasmenésük lesz, ami tömeges halálhoz vezet. A hangaméz meglehetősen gyorsan megkeményedik és használhatatlanná válik.
Ugyanebben az időszakban javasolt a méhcsaládok vizsgálata a gyenge és beteg rovarok azonosítása érdekében.
Szeptemberben folytatódik a méhek téli felkészítése. A méhészetben a következő munkákat kell elvégezni:
A méhészetben végzett összes munka befejezése után rovarokat küldhet telelésre.
Tavasszal, amikor a fészek összes méhsejt kerete megtelt mézzel, a mézfolyás véget ért, nyár végén javasolt a sodrást melegre cserélni. Ezeket a munkákat általában augusztus elején végzik el, aminek eredményeként a rovaroknak elegendő idejük van a fészek és az élelmiszerkészletek elkészítésére, igényeik szerint.
Az átvitel során ajánlatos minden méhsejt keretbe több lyukat készíteni. Erre azért van szükség, hogy a rovarok télen a kaptárban a hátsó falakig mozogjanak. A fészek kialakítása során javasolt a méhsejtvázas kereteket ferdén elhelyezni a táplálékkal együtt. A legtöbb mézet tartalmazó méhsejt kereteket általában a hátsó falakhoz legközelebb helyezik el, a középponthoz közelebb a félig megtöltött kereteket vagy kevesebbet.
Kétségtelenül fontos szempont a méhcsaládok télire való felkészítése, de ne feledkezzünk meg a méhészet, nevezetesen a kaptárak előkészítéséről sem. Általában a hideg időjárás kezdete előtt fészkeket kell kialakítani. Ebben az esetben érdemes azt a pillanatot választani, amikor a rovarok csoportosulni kezdenek.
Különös figyelmet érdemelnek a méhsejtvázak és az élelmiszerekkel való telítettség mértéke. Mivel a méhek a téli időszakban nyugalomban vannak, így minden lépés elég nehéz lesz számukra, aminek következtében elpusztulhatnak, ha nincs élelem a közvetlen közelben. Általános szabály, hogy a méhsejt-kereteket teljesen feltöltik, és a kaptár kerülete mentén felszerelik.
A fészkeket többféleképpen lehet kialakítani:
Annak érdekében, hogy a méhek a lehető legkényelmesebben érezzék magukat, további fa rudakat kell felszerelni. Ezek olyan tereptárgyak, amelyek a méhsejtvázra merőlegesen helyezkednek el.
A méhek téli felkészítése döntő pillanat, amelyre kellő figyelmet kell fordítani. Az előkészítés augusztus elejétől kezdődik és szeptemberben ér véget. Az előkészítő munka minősége teljes mértékben befolyásolja a telelő rovarok kényelmét.