A borjúetető egy doboz alakú tartály. Kialakításában azonban van néhány eltérés, ami a far rendeltetésétől függ. Az összetett takarmány adagolói egyetlen vályúból készülnek. A szénához falécekből vagy fémrudakból készült rácsos faiskolákat használnak.
A szarvasmarha takarmányozási kapacitása az istálló elrendezése során kerül kialakításra. A borjak laza takarmányt és szénát kapnak. Minden élelmiszertípushoz egy bizonyos kialakítású adagolót használnak. A friss füvet vagy a száraz szénát egy szerelt jászolba öntik. Evés közben a borjak kiszórják a táplálékot, patájukkal tapossák azt. A széna gazdaságos felhasználása érdekében téglalap alakú faiskolák lécezettek. A borjak csak a szükséges mennyiségű táplálékot viszik át a sejteken keresztül, a felesleg az etetőben marad. Nedves keverőkhöz egész tartályokat használnak. Az otthoni istállókban népszerűek a mély műanyag vödrök. Egy bódéra vannak akasztva.
Az etetőnek nemcsak a borjak számára kell kényelmesnek lennie, hanem minimális helyet is kell foglalnia. A legnépszerűbbek a szögletes vagy csuklós típusú szerkezetek. A gyártók a modellek hatalmas választékát kínálják. Fontos megjegyezni, hogy a különböző állatok etetője eltérő. A szarvasmarhák a következő méretű faiskolák számára alkalmasak:
A gyári termékek széles választéka ellenére sok tulajdonos készít fából vagy fémből készült barkács-etetőket. A házi készítésű faiskolák előnye az egyedi méretek. További előny a tervezés javításának lehetősége. A kézművesek kivehető rácsokkal, összecsukható falakkal rendelkező modellekkel álltak elő. Az összecsukható szarvasmarha óvodák kényelmesen karbantarthatók. Könnyebben tisztíthatók, moshatók, napon száríthatók.
Minden fiatal borjak és felnőtt szarvasmarhák etetője különbözik a takarmány típusától és a telepítés helyétől. Vannak faiskolák széna és laza cefre számára, és ezeket istállóban vagy legelőn telepítik.
A széna jászolt rácsszerkezet jellemzi. Az istállómodell általában téglalap alakú. Gyakran egy fordított kúphoz hasonlít. A szarvasmarha takarmányozási kapacitása ráccsal van felszerelve. A borjak a rudak ablakain keresztül húzzák a szénát. Az istállóban lévő rácsos faiskolák fel vannak függesztve, hogy a lehető legtöbb helyet takarítsák meg. A kialakítás nem zavarja a borjakat, bármikor hozzáférhet a szénához, könnyen karbantartható és sok évig szolgál.
Még akkor is, ha a szarvasmarhák a legelőn legelnek, előfordulhat, hogy a borjaknak nincs elég füve. A hiányt szénával töltik ki. Azonban nem lehet csak úgy a földre rakni. Szarvasmarha szénát tapos a földbe. A probléma megoldása a takarmányozáshoz szükséges legelőkonténerek felszerelése. Hasonlóan rácsos szerkezetűek, de nagyobbak. A forma kerek vagy kúpos, ami javítja a közös használat kényelmét. A mérete úgy van kiszámítva, hogy egy tekercs széna elférjen. A borjak fokozatosan kihúzzák a kiszáradt füvet. A kúpos edényben lévő tekercs fogyasztás közben leülepszik. Takarmány mindig rendelkezésre áll a szarvasmarhák számára, és a tulajdonosnak nem kell gyakran szénával pótolnia az óvodát.
Ömlesztett takarmány cefre, gabona, takarmánykeverék formájában az óvoda szilárd tartállyal készül. A borjak istállójában vödrök és téglalap alakú dobozok vannak felakasztva. A legelőn nagy hosszúságú kollektív vályúkat helyeznek el. Néha a tárolóedényeket ráccsal fedik le, hogy a szarvasmarhák ne gereblyézzék ki a gabonát. A tehenek azonban gyakran beszorulnak a rudak közé, és megsértik a fejüket. A legjobb megoldás a rács elhagyása. Az igény azonban akkor jelentkezik, ha a felnőtt szarvasmarhát borjakkal együtt tartják.
Fiatalkorúakat nem lehet etetni. A borjak külön vályúkat kapnak korlátozó rudak segítségével, csak keskeny cellákat készítenek. Csak egy kis borjúfej fér el a rudak között. Egy felnőtt állat nem tud etetni.
A széna- vagy gabonaetető berendezése egyszerű. Az óvodával szemben azonban számos követelmény van, ezeknek meg kell felelniük.
Ha szükségessé válik az etető használata egy legelőn, annak felszerelésére helyet kell kialakítani. Szénát és nedves tápot különböző faiskolákban adnak. A szarvasmarhák legeltetőire a következő követelmények vonatkoznak:
Száraz takarmánykeverékhez vagy legelőn lévő gabonához hatékonyabb az automata adagolók felszerelése. Automatikus ömlesztett takarmány-ellátást végeznek, minden borjú számára biztosítják a szükséges normát, kizárják a veszteség lehetőségét.
Az etető szénára keresett abban az időszakban, amikor a legelőn hiányzik a friss fű. A jászol tágas, lehetőleg kúp alakú, csak fordított állapotban van elhelyezve. Ez a kialakítás az automatikus adagoló elvén működik. A szénabála fokozatosan lecsúszik a lejtős falakon, ahogy a borjak megeszik.
A gazdaságokban az istállóban lévő szarvasmarhákat manuálisan vagy automatikusan, speciális berendezéssel látják el. Ennek függvényében válassza ki az istálló adagoló típusát. Emellett figyelembe veszik a borjak számát, tartási módját.
A következő követelmények vonatkoznak az istálló jászolára:
A kis számú szarvasmarhát vagy egy borjút tartalmazó istállóban kis házi készítésű etetőket, például mélyvödröket lehet használni. A nagy gazdaságokban speciális asztalokat használnak, amelyek az automatikus takarmányelosztáshoz vannak igazítva. Az eszköz a borjak karámán való áthaladással készül. Az 50 cm magas oldalfalak kerítésként is funkcionálhatnak. Az asztal a padlóról legfeljebb 30 cm magasra emelhető.
Ha az istállóban tartott szarvasmarha típusa laza, akkor a szénaasztalokat háromféle rács egyikével kerítik be:
A három fajta közül az automata rácsok a legdrágábbak. Az erőszakos borjak képesek gyorsan eltörni őket.
A háztartásban általában házi készítésű etetőket használnak. A gyártás anyaga fém vagy fa. A széna vagy laza takarmányozáshoz barkácsoló etető összeszerelése minden tulajdonos számára elérhető minimális tudással. A fémszerkezet gyártásánál azonban hegesztési tapasztalat szükséges.
A videóban egy példa a fémből készült jászol készítésére:
A legmegbízhatóbb szénaadagoló a fémből hegesztett rácsos szerkezet. A jászol leüthető fa lécekről, de élettartamuk sokkal rosszabb, mint az acél megfelelőé. A kis számú borjú számára függő etető készül. Sok szarvasmarha számára kollektív faiskolát biztosítanak. Általában a lábakra helyezik őket. A széna rácsos tartálya "V" betű alakban van hegesztve. Téglalap alakú alapra szerelve. Gyakran egy raklap van rögzítve a rácsos tartály alá, amely segít összegyűjteni a lehullott szénát. A rajzon egy ilyen adagoló látható.
A fém szerkezet csövekből és rudakból áll. A keret és a lábak 20 mm átmérőjű vastag csőből vannak hegesztve. A V alakú tartály kerete 15 mm átmérőjű csövekből készül. A rácsozáshoz használjon 8 mm vastag rudat.
Összeszerelési sorrend:
A korrózió elleni védelem érdekében a kész adagolót nem mérgező festékkel festik.
A borjak összetett takarmányát egyszerűbb az istálló falára akasztott műanyag vödrökben adni. Felnőtt szarvasmarhák esetében azonban kívánatos szilárd etető felszerelése. Vályú formájában készül. A gyártás anyaga lehet fémlemez vagy tábla. A vasvályú nehéz, gyorsan rozsdásodik a nedves cefrétől. A fa adagolót optimális 40 mm vastag deszkákból építeni.
Összeszerelési sorrend:
A kész adagolót köszörülésnek vetik alá. Az éles éleket 45 -os szögben vágják le O.
A fiatal borjak takarmányozásának folyamata hasonló, csak egy összecsukható rácsot kell biztosítani, amely megakadályozza, hogy a felnőtt szarvasmarha táplálékot egyen. Az óvoda hossza maximum 1 m, szélessége legalább 40 cm. A táblákat 100 cm magasra szerelik fel.
A gyártás optimális anyaga a keményfából készült táblák. A nyersdarabokat az elkészített rajz egyedi méretei szerint vágják. Ha a megállapított szabványoknál tartunk, akkor a fiatal borjak etetői a következő méretekkel rendelkeznek:
Miután eldöntötték a méretet, elkezdenek egy óvoda gyártását borjak számára.
Összeszerelési sorrend:
A kész jászolt csiszolják, éles széleit levágják.
A borjak etetőjének kényelmesnek kell lennie az állatok és a kísérők számára, akik takarítják, takarmányt osztanak ki. A házi készítésű jászol gyártása során aggódnia kell a szerkezet használatának szilárdságáért és biztonságáért.